Petőfi és Arany a kapolcsi Kultúraponton
Vagyis a Taliándörögdi Lőtéren, ahol idén a Petőfi Kulturális Ügynökség programjai zajlanak, és ahol hétfő délután újra találkozhattunk Tóth Péter Lóránttal, a versvándorral, aki évek óta visszatérő vendége a Petőfi-udvarnak.
Milyen egy versvándor élete 2026-ban? Gondolom, egyre nehezebb évről évre.
Most már a 12. tanévemet kezdem meg így, korábban tanárként dolgoztam, úgyhogy most már így, tanévben mérem az időt. Folyamatosan úton vagyok. Ma reggel öt órakor elindultam otthonról, Kunszentmiklósról, fölbuszoztam Budapestre, aztán pedig le ide Kapolcsra. Nagyon sokat utazom minden hónapban, két-háromezer kilométert is, és ezt általában tömegközlekedéssel, merthogy nem vezetek autót. Amióta családom van, azóta próbálom őket is magammal vinni. A régi rutin, hogy tíz nap alatt voltam négy országban, nem tudom hány helyen, az kezd kikopni, de azért még hál' Istennek, hogy megy ez a folyamatos úton levés.
A tapasztalataid szerint csökken vagy növekszik az igény a munkádra? Változik-e a közönség az évek alatt?
Úgy látom a saját munkámon, hogy van egyfajta állandóság benne, és mindig vannak új lehetőségek, ahogyan új helyszínek is. Mostanában, az utóbbi években azt tapasztaltam, hogy érdemes kivinni a közönség közé a verseket, van egy olyan igénye az embereknek, hogyha nem is jönnek be egy zárt térbe, mondjuk egy könyvtárba, egy fesztiválon szívesen meghallgatják, de akár a Balaton-parton vagy egy kellemes kis kávézóban. Ha oda kiviszed, akkor szeretik és igénylik. A pandémia sok mindent átírt annak idején, szerintem most kezdenek kijönni ebből az emberek. Igazából nagyon változó a közönség létszáma. Van, amikor tényleg hat-nyolc embernek adok elő, és van, amikor az egyik legkisebb Bács-Kiskun megyei faluban, ahol laknak ötvenen, eljönnek huszonöten, tehát a falu fele, akkor így nézve ez egy jó nagy szám.
Idén mit hoztál a Művészetek Völgyébe?
Az előadásom címe: Toldi írójához elküldöm lelkemet, ez Petőfi Sándor és Arany János halhatatlan barátságát próbálja feleleveníteni.
Versekkel, levélrészletekkel, történetekkel próbálom, ahogy a többi előadásban is, egy kicsit becsatolni a mába a témát, és megpróbálom megfogalmazni, amit mi itt a 21. században magunkkal tudunk vinni az ő történetükből: releváns tapasztalatokat, vagy olyan üzeneteket, amelyeket érdemes esetleg szóban elmondani.
Számodra személyesen mitől érdekes a téma?
Hát legfőképpen azért, hogy két teljesen különböző habitus, tehát a világot egészen másképp látó két fiatalember találkozik, és egyrészt egyik sem akarja elnyomni a másikat, hanem magához emeli, esetünkben Petőfi Aranyt, és a drága időt, amit egymásra fordítottak, a barátságuk megélésével töltötték ki, a társaságot, az irodalmat, a humort, az őszinte emberi viszony mélységét élték meg. Ez egy olyan szép történet, az őszinte, tiszta szeretetről és a másiknak a tiszteletéről, ami ránk fér a mai világban.
