Nem először jársz ezzel a műsorral Horvátországban. Mi hívta életre ezt a programot, hogyan került éppen Horvátország a fókuszba?
Valóban, az első Petőfi-előadásomat tavaly októberben tartottam horvát földön, a Zágrábi Liszt Intézet igazgatója, Mladenovics Anna és kulturális titkára, Thuróczy Zoltán meghívására. Egy fergeteges szervezésű ünnepi est szónoka voltam, Petőfi másképp címmel: olyan érdekességeket osztottam meg klasszikus költőnkről, amelyek nem szerepelnek az iskolai tankönyvekben, ennélfogva nem élnek a köztudatban. A közönség soraiban jelen volt Tamaskó Eszter, a Rijekai Egyetem magyar tanszékének lektora, valamint Kiss Gabriella, a Zágrábi Egyetem hungarológia szakának lektora, és úgy érezték, ezt az ő diákjaiknak is hallaniuk kell. Lelkes szervezésüknek, valamint a Petőfi Kulturális Ügynökségnek köszönhetően valósult meg január derekán a rijekai, illetve zágrábi előadásom, mindkét helyszínen több tucat főből álló hallgatóság előtt.
Miért látod fontosnak, hogy horvát nyelvterületen is behatóan ismerjék Petőfit?
Horvátországot és Magyarországot több évszázados közös múlt köti össze: történelmi sorsközösségünk az Árpád-korban kezdődött. Ez az ősi kincs ma is fellelhető, és az idők során számtalan újabb réteggel gazdagodott. Például a hazaszeretettel, a szabadság eszméjének tiszteletével, a nemzeti függetlenség kivívásának és megőrzésének szüntelen vágyával. Konkrétan Petőfi személye azért is fontos lehet horvát barátaink számára, mert Sándor az első katonáskodása idején, 1839 végén több hónapot töltött horvát földön, bár ezt mi, magyarok, kevéssé tartjuk számon. Petőfi akkor súlyos beteg volt, Zágrábban ápolták, tizenhetedik születésnapját is ott ünnepelte. Az akkori hadikórház épülete ma is áll, jelenleg zeneiskola működik benne; falán kétnyelvű emléktábla hirdeti költőnk emlékét.
Milyen visszajelzések érkeztek a hallgatóságtól a programmal kapcsolatban?
Gyanítom, hogy előadásaim valódi hatása hosszabb távon lesz érezhető, és arról már nem értesülhetek. Például a közönség egyik tagja majd bemegy az egyetemi könyvtárba, és kikölcsönöz egy horvát nyelvű Petőfi-kötetet, vagy magyar költészeti antológiát, és elolvas néhány strófát. Vagy a világhálón rákeres a romantika magyar szerzőire. Mindazonáltal kaptam néhány azonnali visszajelzést is. Zágrábi előadásom estéjén három horvát diáklány elzarándokolt Petőfi zágrábi emléktáblájához, és ott fotózkodtak. Rijekai szereplésemet követően egy helybéli horvát, ám magyarul tökéletesen beszélő lány (amúgy tehetséges költő) azt írta SMS-ben a szervező tanárnőnek, Tamaskó Eszternek: „Kár, hogy csak másfél órán át tartott, holnap délutánig tudnám hallgatni.” Ez hatalmas örömmel töltött el: ennek az irodalmi missziónak van értelme.
Mik a tapasztalataid, milyen kihívások elé állít a külföldi egyetemi környezet az előadás megtartásában? Változtatsz ilyenkor valamit a műsor összeállításán?
A befogadhatóságra, az élvezetességre helyezem a hangsúlyt, ennek érdekében a filológiai adathalmazt a lehető legkisebbre csökkentem. Horvát anyanyelvű, a magyar nyelvet néhány éve tanuló diákokra teljesen fölösleges ráönteni tucatnyi magyar, általuk sohasem hallott település- és személynevet, mert számukra ezek elhelyezhetetlen, passzív adatok. Semmi értelme eléjük hadarni Szabadszállást, Kiskunfélegyházát, Sárszentlőrincet, a márciusi ifjak névsorát, és Egressy Gábor neve helyett bőven elég azt mondani: Petőfi egyik színésztársa. Inkább az összefüggésekre, a történelmi háttérre, a térségünkre jellemző részletekre helyezem a hangsúlyt: mindarra, ami kulturálisan összeköti népeinket. Például amikor arról beszélek, hogy Petőfi egyik kedvenc eledele a túrós csusza volt, ételfotókkal bemutatom, miről van szó, és magyarázatul hozzáteszem, hogy eme finomság legközelebbi horvát megfelelője a Zágráb környékén rendkívül népszerű strukli. Ezáltal a diákok közelebb érezhetik magukhoz a kétszáz éve élt magyar költőt és a magyar konyhát.
Lesz folytatásuk a térségben a Petőfi-programoknak?
Feltétlenül, a legnagyobb örömömre. Február 21-én Szlovéniában, a Ljubljanai Egyetemen az ottani magyar szakos hallgatóknak tartok Petőfi – másképp előadást. Február 8-án, Zágrábban pedig a szintén kétszáz éve született Madách Imréről fogok beszélni egy oldott hangulatú esti rendezvény keretében, a Liszt Intézet szervezésében – Petőfi alakja ott is előkerül majd.
Nyitókép: Zsille Gábor József Attila-díjas költő. Fotó: PKÜ
