A gyorsan átalakuló földrész politikai változatosságát - egyesek szerint Afrika a jövő globális gazdasági hatalma lesz - Pieter Hugo a festészetből átvett ismerős műfajok (tájkép, portré, csoportportré, csendélet) egyszerűségével fejezi ki. Fényképészetének témái - idősek, vakok, utcai előadók, szappanopera színészek, közeli családtagok és barátok - olyan szociális csoportképet alkotnak, melyen az alakok egyrészt egyénekként jelennek meg, másrészt együttesük Afrika 21. század eleji univerzális képét adja.
Pieter Hugo hosszú időt tölt el terjedelmes sorozatainak fényképezésével annak érdekében, hogy intim, olykor bizarr pillanatokat kapjon el. A nagy formátumú fényképezőgép használata türelmet és bizalmat igényel a fényképész és a fényképezett között, a folyamat eredményeként őszinte arckifejezések és természetes, közvetlen párbeszéd jeleit láthatjuk a képeken. Van valami pillanatnyi nyugalom és bizonyos fokú időtlenség ezekben a felvételekben, melyek egyfajta teret biztosítanak a nézőnek, hogy mélyebb szinten kapcsolatba kerüljön a fénykép tárgyával.Kopeczky Róna, a budapesti tárlat kurátora felidézte, a dél-afrikai művész kiállítása illeszkedik abba a sorozatba, melyben a Ludwig Múzeum a hazai és nemzetközi kortárs fotóművészet legfrissebb tendenciáit mutatja be.
Pieter Hugo a tárlatvezetésen elmondta, eredetileg újságíróként kezdte a pályáját, úgy érezte azonban, hogy a fotográfia révén több tere nyílik a valóság megragadására. Legfrissebb, folyamatosan bővülő sorozata az Atyafiság címet viseli, ezeken a képeken a - saját szavaival "elfuserált gyarmati kísérlet gyermekeként született" - művész önnön identitására, a dél-afrikai társadalom egymást átfedő valóságaira kérdez rá.
Nigériában készült a Hiéna és egyéb emberek című sorozat, amelynek fotóin egy családi vándorcirkusz látható szelídített hiénákkal és páviánokkal. Pieter Hugo elárulta, az ember-állat viszony ábrázolása során a hatalom, a dominancia és kiszolgáltatottság kérdéseit is vizsgálni kívánta, ezek azonban az egykori gyarmatosítók és gyarmatosítottak vagy akár maga a művész és témái kapcsolatában is fellelhetők. Az Ügyvédek és ügyészek sorozatban botswanai jogászok láthatók az egykori bírósági portréfestmények stílusában megörökítve, a gyarmati múltból származó ruházatban ás parókákban, melyeket azonban már a korábbi gyarmatosítottak viselnek. Hosszú sorozat foglalkozik a ghánai főváros Agbobloshie piacának különös világával. Accrának erre a szeméttelepére az egész világból érkezik elektronikus hulladék, az egykor a csúcstechnológiát képviselő berendezésekből pedig a helyiek szinte kőkorszaki módszerekkel nyerik ki az értékes alkatrészeket.
Pieter Hugo (sz. Johannesburg, 1976.) pályafutása - életkorából adódóan - nem tekinthető hosszúnak, de fotóművészeti munkássága már olyan gazdag és változatos, hogy joggal beszélhetünk egyenletes életműről. 2003 óta kizárólag a Szaharától délre fekvő területeken fényképez. Mindennapi élet a poszt-koloniális Afrikában, saját hazájában, az apartheid megszűnése után kialakult komplex viszonyok és a globális kereskedelem hatása - ezek a témák szövik át valamennyi elgondolkodtató sorozatát.
