A Piramis a hetvenes évekbeli dalaival az akkori tizenévesek vágyait fejezte ki

Amikor 1975 októberében a Fővárosi Művelődési Házban a Piramis az első komoly önálló buliját adta, még nem aratott fényes sikert. Som Lajos azonban nem adta fel, összeköttetéseit kihasználva elérte, hogy 1976 őszén előzenekarként szerepelhessenek az akkoriban menő angol Mud együttes kéthetes lengyelországi turnéján. Plusz elintézte, hogy egy tévéstáb is elkísérje őket – és nem sokkal később képernyőre került az áttörő sikert rögzítő koncertfilm. Ezzel megszületett a bőrökbe öltözött, tomboló tinédzserek előtt kemény, feszes ritmusú, extázisba kergető zenét játszó Piramis képe. És a televízión keresztül országos nyilvánosságot kapó ötös fogat szinte napok alatt a tizenévesek zenekara lett.

Piramis – Szállj fel magasra (1977)

Amikor legközelebbi, miskolci koncertjükön elszabadult a pokol, a szakértők és a zenével foglalkozó intézmények vezetői értetlenül álltak a fejlemények előtt. A kezdetben alkalminak tűnő botránysorozat ugyanis hónapokon belül társadalmi jelenséggé dagadt. Az Ifjúsági Magazin elemző cikkei szerint a Piramis, illetve a kemény rockzene lett az a „nyirokcsomó”, amely megduzzadásával jelezte, hogy a társadalom szervezetében valami rendellenesség támadt.

A társadalmi szervezetektől, intézményektől a szükségesnél és igényeltnél kevesebb figyelmet kapó fiatalok számára az általuk kínált kemény rockzene segített az eszmélésben. Zenéjükkel, dalszövegeikkel ők fejezték ki először ennek az új generációnak a hangulatát, érzéseit, vágyait. Koncertjeik alkalmat nyújtottak a fölös energiák és indulatok levezetésére, néhány órára még valamilyen közösségi összetartozás illúzióját is megteremtették. 

Piramis – A becsület (1978)

Som Lajos és Köves Miklós mindenesetre 1974-ben Svájcban és Nyugat-Németországban vendéglátózás közben határozta el, hogy új rockzenekart alapít. A Piramis név megítélésük szerint jól kifejezte, hogy az együttes biztos alapokon nyugszik, egyben az ég, azaz a sikerek felé tör. Elsőként Závodi Jánost, aztán Gallai Pétert szervezték be, majd csatlakozott hozzájuk egy másik billentyűs, Lévay Tibor. 1975 augusztusában viszont a jugoszláv állampolgár Lévaynak el kellett hagynia az országot (állítólag valutaügyek miatt utasították ki), Som ekkor szerezte meg a korszak első számú tinédzsersztárját, a Generál énekesét, Révész Sándort. És ezzel létrejött a Piramis klasszikus felállása. 

Azt persze igazából csak a bennfentesek tudták, hogy a fiatalok által skandált új nemzedéki szövegek többségének – így a generációs himnusznak, a Becsületnek – a szövegírója egyáltalán nem új szereplő: S. Nagy István.

Gallai Miklós szerint a Piramis-dalok szerzőit amúgy sem mindig a valóságnak megfelelően tüntették fel, így – mivel akkoriban idehaza előadói jogdíjat senki sem kapott – a szerzői jogdíjon keresztül a zenekar azon tagjai is részesedhettek a sikerből, akik valójában nem vettek részt az alkotói munkában. (Nagy vonalakban: a keményebb dalokat Závodi szerezte, a líraiakat Gallai, Som pedig mindkét stílusban otthonosan mozgott. Köves és Révész inkább a színpadon tették hozzá tehetségüket a számokhoz.)

Piramis – Szabadnak születtem (1978)

A Piramis hetvenes évekbeli szárnyalásában persze nagy szerepet játszott az akkoriban kibontakozó új nagyvárosi-ifjúsági szubkultúra, az úgynevezett csövesek. Cső alakúra szűkített farmernadrág és térdig érő kockás flaneling, alföldi papucs és westerncsizma, műbőr dzseki és szimatszatyor, biztosítótű és bőr ékszer, almabor és Technokol Rapid, no meg a kedvenc együtteseket ábrázoló kitűzők és jelvények – ezek voltak az évtized második felében virágkorát élő ifjúsági mozgalom elsődleges tárgyi rekvizitumai.

Így lett a Piramis a hetvenes évek második felének legnépszerűbb hazai rockcsapata, amelyet akkoriban társadalmi méretekben is divat volt szidni vagy dicsérni, mennybe meneszteni és pokolba taszítani.

Piramis – Ajándék (1978)

A zenekar és zenéje ürügy lett a legkülönbözőbb zenei, társadalmi, politikai vitákhoz. A körülötte kialakuló rajongás okairól és lehetséges következményeiről 1979 júniusában Kell-e nekünk Piramis brigád? címmel többoldalas vitaindító cikket jelentetett meg az Ifjúsági Magazin.

Arra keresték a választ, hogy mi indíthatta arra a korabeli tinédzsereket, hogy az építőtáborokban Piramis-brigádokat alakítsanak, hogy Révész Sándorról és Som Lajosról úttörőőrsöket nevezzenek el, vagy hogy az iskola központi folyosójára – igazgatói engedéllyel – 10x8 méteres óriásplakátot tegyenek ki kedvenc zenekarukról. A következő négy hónapban az Ifjúsági Magazin folyamatosan közölte az erre a cikkre érkezett olvasói reakciókat. A fiatalokon kívül társadalomkutatók, pedagógusok, pártfunkcionáriusok, popzenei szakemberek és szülők egyaránt véleményt nyilvánítottak.

A vitaindító írás nyomán elindult társadalmi polémiában persze többször felmerült, hogy ami akkor, a hetvenes évek második felében a hazai popéletben, illetve a fiatalok életében történt, az voltaképpen nem új jelenség. Hisz a beategyüttesek iránti rajongás egy évtizeddel korábban is hasonló reakciókat váltott ki a tinédzserekből, a zenekarok körül fanatikus „szurkolótáborok” alakultak. Csak hát egyrészt a korabeli sajtó ezekről a jelenségekről kevésbé tudósított, másrészt a politikai és társadalmi közhangulat még nem tette lehetővé Szörényi-őrsök és Kóbor-brigádok alakulását.

A beatgeneráció tagjai még hosszú hajukkal és viselkedésükkel botránkoztatták meg a felnőtteket, egy évtizeddel később már lényegesen magasabbra került az ingerküszöb. Akkor már a babos kendők, a biztosítótűk és a bőrnadrágok generálták a közfelháborodást. Meg az, amikor a megnövekedett szabadsággal és szabadidővel rendelkező tinédzserek megkérdőjelezték az egykori magasztos politikai eszméket és társadalmi normákat. És már nagyon nem akartak Gagarin- vagy Tyereskova-őrsök keretein belül munkásmozgalmi és úttörő dalokat énekelni.

Piramis – Kóbor angyal (1979)

Az Ifjúsági Magazin közölte néhány funkcionárius, szakértő és zenész véleményét is:

Lendvai Ildikó, a KISZ KB kulturális osztályának vezetője: „Én ebben a magatartásformában apolitikusságot látok, bizonyos társadalmon kívüliséget, amiről azonban nagy hiba lenne azt gondolni, hogy direkt társadalomellenességet jelent. Persze, a politikától való távolmaradás is politizálás, de nem politikai ellenzékiség. (…) Én inkább abban látok veszélyt, hogy az üvöltés elmaradtával az a nagyfokú értékzavar, amiről ez a jelenség tudósít, továbbra is megmarad.”

Dr. Daróczy Sándor (az MTA megbízásából készülő pedagógia-szociológiai kutatás vezetője): „Vizsgálataink azt mutatják, hogy a serdülőkorban a tanulók jelentős hányadának már nincs eszményképe. Meglepő azonban, hogy amíg a fiúknál ez 50,9, addig a lányoknál csupán 4,3 százalékban fordul elő.”

Som Lajos, a Piramis vezetője: „1975 után nőtt fel az a generáció, amely ugyan sokat hallott az elmúlt évtized nagy mozgalmairól, a beatről, az aranykorról, de amikor körülnézett a társadalomban, sehol nem találta a régi, lázas nyugtalanságot, a sokat emlegetett ifjúsági kultúrát, azokat a dolgokat, amelyek neki vagy róla szóltak. (…) Ki merem mondani: a Piramis és a többi rockzenekar a zene eszközeivel politizál, hiszen a kimondott szó akkor válik igazzá, amikor hiteles közegből, őszintén érkezik. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a fiatalok többsége teljesen azonosul a zenekarral, annak tagjaival. Nemcsak külsőségekben, hanem gondolatilag is.”

Lévai Júlia zeneszociológus, újságíró: „A Piramis nem tesz mást, mint tinédzser módján lázad. Kezdetben talán nem így gondolta (egyszerűen egy új popzenei irányzat kihívásának engedelmeskedett), de ezt a szerepet vállalta, mert a többi lehetőség nem tetszett neki. Valóban furcsa, ha egy harmincas a tizenöt évvel ezelőtti attitűdjével viselkedik, de nem furcsább, mintha a bölcs öreget vagy a nosztalgiája iránti nosztalgikust játszaná. S ugyanakkor közhelyekkel teli, kérdő és felkiáltó mondatokkal felfűtött szövegeikben éppúgy tartalmatlan jelszavakra, pufogó frázisokra lelünk, mint azokban az úttörő- és mű-mozgalmi dalokban, amik helyett a gyerekek inkább ezeket éneklik.”

Piramis – Játék az ördöggel (1981)

Mindenesetre 1977 és 1979 között mind a koncertpódiumokon, mind a lemezeladásokban, mind a közönségszavazásokon tarolt a Piramis. Aztán a fiatalok ahogy a magasba emelték a zenekart, úgy el is fordultak tőlük. 1980-ra a Piramis-jelenség lényegében a múlté lett: ekkor már senki sem beszélt a Som Lajos-őrsökről vagy a Révész Sándor-brigádokról. Az együttes 1980-ban elkészítette az Erotica című anyagot, de ekkor már Révész teljesen eltávolodott társaitól, és végül 1981-ben a keletnémet turné utolsó koncertjén bejelentette, hogy vége. A többiek Piramis Plusz néven még próbálkoztak, de Som Lajos és Köves Miklós „aranyügye” 1982 végén végképp pontot tett a Piramis pályájának végére.

Piramis – A küszöbön ülve (1982)

Nyitóképen Révész Sándor, a Piramis együttes tagja 1978-ban. Fotó: Szalay Béla / Fortepan