Újra divatja lett a meséknek: felnőtteknek szóló mesekönyvek, fantasyk, szerepjátékok öntötték el a piacot. Értékvesztett világunkban a mesékben próbálunk meg kapaszkodókat találni, hiszen azokban mindig egyértelmű, ki melyik oldalon áll, és általában bízhatunk a jó győzedelmében. Varsányi Péter talányos című Népmesebeavató.333-ja e korszellem jegyében született.

Szerinte minél nagyobb figyelemmel fordulunk a mesék felé, annál több arcukat mutatják meg, és közben magunkról is sokat megtudhatunk. Beharangozója szerint az előadás a beavató színházat ötvözi meseterápiával és a lecture performance-szal (tudományt és előadó-művészetet vegyítő műfaj – a szerk.). És valóban: senki se számítson hagyományos színházi előadásra: tudásátadó monológok, önreflexiók és szokatlan meseértelmezések követik egymást a színpadon.

Mit jelent a címben szereplő 333?

Van egy könyv, amelyben a világ összes népmesetípusát megtalálhatjuk: ez a nemzetközi népmese-katalógus, amelyben 2500 mesetípust sorolnak fel. Ezeknek akár több száz vagy ezer változata is létezik világszerte. A történeteket különböző kategóriákba sorolták, így állatmesék, formulamesék, viccek, anekdoták, vallási és persze varázsmesék egyaránt vannak benne. Ez utóbbiakhoz tartoznak az olyan, egyetemes emberi kultúránkat meghatározó történetek, mint például a 440-es számú Békakirályfi vagy az 561-es Aladdin. Ennél a pontnál már elkezdjük sejteni, hogy a 333-as szám is egy mesét rejt. Méghozzá a világ legismertebb, egyben legvitatottabb és legellentmondásosabb népmeséjét, amelynek jelentéséről néprajzkutatók, pszichiáterek és művészek egész serege vitatkozik már sok évtizede. És ez nem más, mint a Piroska és a farkas története.

Egyesek csillagászati
allegóriának, mások keresztény példabeszédnek látják, de van szexuális
interpretációja is. Varsányi szerint ezekkel az elemzésekkel az a legnagyobb
probléma, hogy a főszereplő piros színe, a nagymamának vitt kenyér és bor, a
farkas gyomrába bevarrt kő nem voltak mindig ott a mesében. Volt idő, amikor
Piroska nem volt piros, sőt nem is így hívták. Volt már Blanchett, Zsanett, sőt
egyes változatokban fiú szerepel helyette. Gyakran nem kenyeret és bort vitt
magával, és az erdőben sem mindig farkassal találkozott, hanem néha
vérfarkassal, máskor rusnya emberrel, esetleg tigrissel. A történet
évszázadokon keresztül rengeteget változott, és elterjedt az egész világon, még
a Távol-Keletig is eljutott. Egyvalami viszont minden változatában közös:
Piroska köpenye alatt a legnagyobb félelmeinkkel találkozhatunk.

Piroska valódi története

Nem véletlen hát, hogy a mese első változatai olyan időben és térben születtek, amikor és ahol nagyon sok félnivalójuk volt az embereknek, mivel farkasoktól és éhínségtől egyaránt tartaniuk kellett. A 14. századi francia parasztság körében kezdték mesélni felnőttmeseként. Pár évszázaddal később egy arisztokrata, Charles Perrault révén XIV. Lajos udvarába is eljutott a történet, némileg módosított formában. Aztán a Grimm testvérek fedezték fel, sajátították ki és tették ismertté Piroska történetét, amely ekkor már gyerekmese volt. Azóta 170 év is eltelt, mégis ezt a változatot ismerjük a legtöbben, habár azóta is rengeteg hatás érte.

A II. világháborúban például propagandacélokra használták: a náci sajtóban Piroskát az árja faj megtestesítőjeként ábrázolták, míg a farkas a gonosz zsidóságot szimbolizálta. Ugyanebben az időben Franciaországban volt olyan színházi előadás, amelynek végén a farkas teteme fölött énekelték a Marseillaise-t. Azóta is sokan használták már a mesét különböző politikai vagy marketingcélokra, így Piroska szép lassan elveszett az interpretációk erdejében.

A Népmesebeavató.333
is tovább szaporítja a különböző értelmezéseket. A színészek – Juhász
Gabriella, Kovács Domokos és Sipos György – részt vettek a darab megírásában. A
folyamat során, miközben mind több meseváltozatot igyekeztek feldolgozni, a
maguk életére is elkezdtek új szemmel nézni: felfedezték a személyes
Piroska-történeteiket. Amelyeket az előadáson természetesen meg is mutatnak.

Így jutunk el az az online társkeresők rengetegébe, az éveken át tartó züllés és alkoholizálás sűrűjébe, majd bújunk az anyját kereső kislány, valamint a sapkája varázserejében bízó fiúcska bőrébe. Hogy a nagymama vére és húsa, a rusnya ember a kocán, a mosónők és Aranykámzsácska hogyan keverednek ezekbe a történetekbe? Annak mindenki maga járjon utána! És aztán fusson el véle, mélyen a mesék erdejébe. Amely szerencsére elég nagy ahhoz, hogy mindenki története elférjen benne.

A Népmesebeavató.333 következő előadása 2022. november 9-én látható a Trafóban.

Nyitókép: Vajdai Veronika