Pogány Judit arcai

Pogány Judit 1944. szeptember 10-én született Kaposváron. Mérnök édesapja a városi szimfonikus zenekar tagja volt. Az államosítás idején mindenüket elvették, apját politikai okok miatt bebörtönözték, szabadulása után családjától távol kapott munkát. Édesanyja nehezen tudta feldolgozni a tragédiát. Pogány Juditot és bátyját budapesti rokonok vették magukhoz. A közgazdasági technikumot Békéscsabán végezte, itt köteleződött el a színjátszás iránt. A sikertelen színművészeti főiskolai felvételit követően visszatért Kaposvárra. Volt forgalmista a vasútállomáson, adminisztrátor a megyei bíróságon. Egy amatőr színészcsoporttal jelentkezett a Ki mit tud?-ra, ezt követően, 1965-ben kapott szerződést segédszínészként a kaposvári Csiky Gergely Színházba.

Kiragyogott a karból, hamarosan kisebb prózai szerepeket is kapott. Az áttörést az 1968/69-es évadban egy Zsámbéki Gábor-rendezés, a Várj, míg sötét jelentette, a következő évadban ő játszotta Hamupipőkét, és ezért az alakításért megkapta a színész I. minősítést. Ezt számtalan további gyerekelőadás követte, köztük a legendás Pinokkió, amit később ő is megrendezett, majd az Örkény Színházban 2005 óta folyamatosan műsoron levő, Bagossy László által kifejezetten neki írt A Sötétben Látó Tündér.

Neve összeforrott a kaposvári színház nagy korszakával. Meghatározó színésznője volt a pályáját kezdő Zsámbéki Gábornak és Ascher Tamásnak, később Babarczy Lászlónak, Gazdag Gyulának és Gothár Péternek.

Pogány Judit 1978-ban a Nemzeti Színház tagja lett, követve Ascher Tamást és Zsámbéki Gábort, de két évvel később ismét Kaposváron kezdte az évadot. 1994-ig maradt, majd a szabadúszás évei következtek.

Ekkoriban sokat játszott a József Attila Színházban és a Játékszínben.A nézők leginkább szórakoztató előadások színlapján találkoztak a nevével.

2004 óta az Örkény Színház tagja.

A Magyar Nemzet munkatársa egy „eddig ismeretlen színésznő”-re csodálkozott rá 1972-ben a Szent György és a sárkány Uttangangájában. 1978-ban egy Móricz-írást mutatott be a Magyar Televízió. „A formás kis tévéjáték egyik érdekessége új színésznőarc megjelenése volt a képernyőn: Pogány Judité” – írták róla, hozzátéve, „a kaposvári Csiky Gergely Színház kitűnő művésznője”. Évtizedekkel később megmosolyogtatnak ezek a mondatok. Az a papír is megsárgult, amelyen az áll A szecsuáni jólélek főszerepe kapcsán: „A tudatos és kérlelhetetlen erkölcsi igényesség, következetesség Pogány Juditnak lényegében valamennyi korábbi alakítását is meghatározta.” Hagyjuk el a korábbi szót, a múlt időt pedig írjuk át jelenbe.

Lehetetlen felsorolni egy ennyire gazdag pálya nagy alakításait. Sok a csúcs, ezért szorítkozzunk csak a jelenre, a Macskajáték Orbánnéjára, Az ajtó Szeredás Emerencére. Játékkedvvel és erővel van jelen a Macbethben, a Rubens és a nemeuklideszi asszonyokban. Súlyos alakítás a Pedig én jó anya voltam című mono-dokumentumdráma, amelyben a halálbüntetés eltörlése előtt utoljára kivégzett gyilkos anyjának története elevenedik meg általa.

Elismerései közül csak néhány: Jászai Mari-díj, Érdemes Művész kitüntetés, Kossuth-díj, Gyermekekért érdemérem, a gyermek- és ifjúsági színházak nemzetközi szervezetének, az Assitejnek az életműdíja, az évad Shakespeare-alakításáért járó Gábor Miklós-díj, a Színházi Kritikusok Céhének életműdíja. Ennek kapcsán jellemezték így: „Mindent képes eljátszani, és mindent el is tud játszani. Okossága, ami a legjobb rendezőket sosem zavarta, ha kell, varázsütésre olvad el, egy-egy leépült figura kedvéért. Raktárában élére hajtogatva áll minden, ami egy alak megépítéséhez szükséges, s ha valami nem lenne ott, megkeresi, s meglesz az is.  Hatalmas készlettára tán annak is köszönhető, hogy nem »töröl«, fájón és hibátlanul emlékszik mindenre, ami vele valaha is történt. Lehet, hogy megbocsát, de feledni nem fog, mert nem tud. Akire ránéz, azt óhatatlanul föl is méri, látsszék bármily szelídnek a pillantása. Megítél, s közben megörökít.”

Színházi alakításai mellett emlékezetesek filmszerepei, az Ajándék ez a nap, az Azonosítás, az Eldorádó, a Sose halunk meg, a Szamba, a Csinibaba. A Vuk és a Szaffi első nézői ma már késő negyvenesek, kora ötvenesek, a Kacsamesék-generáció tagjai gyermekeikkel nézik a Bogyó és Babóca rajzfilmeket.

„Kislánykori álmomat, hogy színésznő legyek, több mint 15 éven át próbáltam elfojtani magamban. Akartam lenni csillagász, mérnök, erdész, utazó, árvaházi nevelőnő és leginkább állatkerti gondozó, de úgy alakult, hogy most mégis egy 54 éve tartó színészi pálya vége felé járok!” – jegyezte meg néhány éve.

Ne higgyünk neki, dehogy jár a végén, hiszen épp a Solnesst próbálja!

Nyitókép: Pogány Judit a József Attila Színházban Oscar Wilde: Bunbury, avagy szilárdnak kell lenni című komédiájában Koltai Róbert rendezésében 2003-ban. Fotó: MTI/Bruzák Noémi