Bár nem olyan híres, mint a Carl Langhans által tervezett Brandenburgi kapu, a Győzelmi oszlop is egyike a német főváros jelképeinek és kedvelt turistacélpontjainak. Nagy előnye a kapuval szemben, hogy "megmászható": a végtelennek tűnő csigalépcsőn 6 euró ellenében fölkapaszkodó vendéget páratlan kilátás fogadja a mintegy 64 méter magasban lévő kerengőn. Egyúttal szinte megfoghatja az oszlop tetején álló Viktóriának, a győzelem istennőjének aranyozott szobrát. Az istennőt a mindenre becenevet kitaláló berliniek egyszerűen csak Arany Elzának (Goldelse) hívják.
A ma turisztikai látványosságnak számító építmény voltaképpen az egységessé vált német birodalom létrejöttét volt hivatva köszönteni. Építése 1873-ban fejeződött be (ekkor már két éve létezett a Vilmos császári Deutsches Reich), a tervezők az úgynevezett egyesítő háborúknak (Vereinigungskriege) kívántak vele emléket állítani. Azokról a háborúkról van szó, amelyekben Poroszország fegyverrel szerzett érvényt Dániával (1864), Ausztriával (1866), majd Franciaországgal (1870/71) szembeni területi követeléseinek, s végül létrehozta az egységes Németországot. A harctéri sikereket idézik az oszlopot körkörösen díszítő, több sorban és függőlegesen elhelyezett aranyozott ágyúcsövek: azok ugyanis az ellenségtől zsákmányolt fegyverekből származnak.
A Győzelmi oszlop négyszögletes, masszív talapzatát domborművek díszítik, rajtuk csatajelenetek és békekötési ceremóniák láthatók. Az egyik dombormű csonka: egyharmadáról hiányzanak az alakok, a bronzlemez teljesen sima. Ez az a darab, amely a porosz-francia háborút lezáró békekötést ábrázolja. 1945-ben a Berlin nyugati szektorának egy részét megszálló francia csapatok leszerelték a "nemzetük gyalázatát" jelképező domborművet, és Párizsba hurcolták. Az alkotás egy raktár mélyén porosodott bő négy évtizeden át, mielőtt Francois Mitterrand francia elnök 1987-es berlini látogatása alkalmával visszaszolgáltatta a németeknek - még ha kissé megcsonkított állapotban is.
A Siegessäule eredetileg a Reichstag előtti téren állt, ám a múlt század 30-as éveiben "útjában volt" a náci főépítész, Albert Speer nagyralátó városképátalakítási terveinek. Ezért 1938-ban lebontották, és áthelyezték a Grosser Stern nevű, körforgalmú térre.
(Múlt-kor/MTI)
