Poszter helyett: Labrosse Dániel

Labrosse Dániel Dogwalker című festménye lüktető, pezsgő és zsúfolt utcai jelenetet ábrázol: a kompozíció kizárólag az emberek lábára és cipőjére koncentrál. A különféle színű és mintázatú nadrágok, lábbelik és harisnyák ritmikus sokaságot alkotnak: csíkos, kockás, pöttyös és geometrikus minták keverednek harsány árnyalatokban, mintha egy modern városi „kavalkád” részletére zoomoltunk volna rá. Arc vagy felsőtest nem látszik: az alsó perspektívából mutatott „menetelés”, kutyasétáltatás nyüzsgő nagyváros benyomását kelti, és a tömegbe olvadás, az egyéniség elvesztésének élményére reflektál.

A lábak között apró, vörös, kék foltos kutyák bukkannak fel, amelyek groteszk, szinte mesebeli karakterként törik meg a monoton menetelést. Mozgásuk, játékosságuk éles ellentétben áll az emberi tömeg automatizmusával, ugyanakkor az állatok is mintha az emberek ritmusára kényszerülnének. A járda tele van apró részletekkel – eldobott papírpohár, szemét, fűcsomók, bogarak –, melyek humorral és finom társadalomkritikával árnyalják a jelenetet.

A kép vonzerejét az adja, hogy egyszerre energikus, színes és humoros: a kontúros, rajzfilmszerű stílus, a kedves figurák azonnal feldobják a hangulatot, a kutyák és a sokféle láb ritmikája pedig ráébreszt, hogy a hétköznapi tömegben is mennyi apró részlet, történet és karakter rejlik. A pop artos stílus és a rengeteg kicsiny motívum miatt a festmény olyan, mint egy böngésző – mindig találok rajta valami újat, ami miatt sosem unalmas. Egy nappaliban jól mutathat, hiszen bárki, aki belép a lakásba, biztosan megállna előtte, és kérdéseket tenne fel. Tipikusan olyan alkotás, amely nem hagy közömbösen – felébreszti gyermeki kíváncsiságunkat, belelkesít, és kérdéseket tesz fel a világunkról, az egyén és a tömeg viszonyáról, valamint a városi lét furcsaságairól, ritmusáról.

A Dogwalker humoros látlelet, jelzi, hogy az egyformaságban ott rejlik mindenki egyedisége, a kísérő kutyák alakja pedig játékosan kérdőjelezi meg ember és társadalom kapcsolatát.