Hét személyes történet Argentínából november 27-én és 28-án, Lola Arias rendezésében. A jelenlegi fiatal generáció tagjai rekonstruálják szüleik életét: Carla apja a Népi Forradalmi Hadsereg őrmestere volt, titokzatos körülmények között hunyt el, Liza száműzetésben élő családja után nyomoz. Fiatalok, szüleik életének személyes fordulatai, és hazájuk történelmének nyomában a My life after című előadásban. Személyes tárgyak, kazetták, ruhák és fotók révén elevenedeik meg a közelmúlt. A megidézett kor a 70-es évek, a helyszín Argentína, a kontextust pedig a Perón diktatúra teremti meg. A szereplők áldozatok és elnyomottak, karhatalmisták és elnyomók.
A My life after valóság és fició határán egyensúlyozik, történetmorzsákból, személyes történetekből építi fel a múltat. Szereplőről szereplőre, jelenetről jelenetre gyűlnek a történetek, mind egyfelé tartanak, míg el nem érnek arra a kritikus pontra, ahol minden összefut: fikció és valóság, idősebb és ifjabb generációk, közügy és magántörténelem. A szereplők saját magukat alakítják, családjukról mesélnek, s ismerik meg felmenőik múltját. Szembenéznek önmagukkal és szüleik történetével, megismerik, hogy honnan jöttek, megértik hazájuk történelmét, végül pedig elfogadják a súlyt, ami közös múltjukként nehezedik rájuk. Az út, amin végigmennek a szereplők saját maguk és történelmük megismerése felé, katarzist és megbékélést eredményez ? a színpadon és a nézőtéren egyaránt.
Argentína huszadikszázadvégi történelmével kapcsolatban legtöbb szó a katonai diktatúráról esik. Juan Domingo Perón katonatiszt, később három ízben Argentína elnöke, a perónizmus megalapítója, diktátor. A Perón diktatúra alatt tizenötezren haltak meg, vagy tűntek el. Lola Arias darabja abban az időben játszódik, amikor a diktatúra hatásai erősen érzékelhetők a társadalomban?
?Túlélő áldozatok és emberi jogi szervezetek beszámolói az iszonyat képsorait tárják elénk az 1976 és 1983 közötti időszakról, amikor a felforgató tevékenységgel vádolt emberek, rokonaik és barátaik ? javarészt fiatal emberek ? egyik pillanatról a másikra tűntek el otthonukból vagy a nyílt utcáról, hogy elmondhatatlan kínzások közepette valljanak ? az esetek többségében a semmiről.? (Kovácsy Tibor)
Lola Arias argentin rendező 2013-ban a Trafóba meghívott előadása, Az év, amikor születtem, a chilei Pinochet diktatúra éveit boncolgatja, a My life after pedig a rendező személyes élményeire támaszkodva Argentína hetvenes éveire fókuszál. Ez volt Lola Arias első olyan dokumentumszínházi darabja, amelynek apropóján több országba is meghívták hasonló munkák készítésére ? így készült el a tavaly bemutatott előadás is.
