Történet
Két egyedül élő idős asszony hétköznapjai egymás szomszédságában.
Apró-cseprő gondjaik között sorozatgyilkosság hírét hallják a rádióban. A hírek szerint a gyilkos gázszerelőnek öltözve szedi női áldozatait, miután erőszakot követ el rajtuk.
A hölgyek fantáziáját felcsigázza a hír. Csöngetnek egyikük lakásán és megjelenik egy magát gázszerelőnek bemutató figura.
A bizarr helyzetben kezdetét veszi a még bizarrabb komédia...
A szerzőről
Aziz Nesin (1915. december 20. ? 1995. július 6.) híres török író és humorista, több mint 100 könyv szerzője.
Miután több éven keresztül tisztviselőként szolgált, egy szatirikus folyóirat szerkesztője lett. Politikai nézetei miatt többször ült börtönben, illetve az Állami Biztonsági Szolgálat felügyelet alá helyezte.
Írásaiban az átlagember brutális elnyomását ábrázolta. A lelketlen bürokráciát, gazdasági visszaéléseket és az emberi butaságot gúnyolta ki humoros történeteiben.
Számos rangos díjat kapott Törökországban, Olaszországban, Bulgáriában, valamint az egykori Szovjetunióban.
Műveit több mint 30 nyelvre fordították le, köztük magyarra is, egyik legutóbbi jeles kötete a 28 török novella című kötet.
A Rakéta Regényújság, a Nagyvilág folyamatosan tett közzé elbeszéléseiből, világirodalmi kötetekbe is beválogatták írásait, például az Európa Könyvkiadó Égtájak című sorozatának 1980-as kötetébe is.
1972-ben létrehozza a Nesin Alapítványt. Elhatározta, hogy négy szegény, nyomorgó gyermeket az elemi iskolától kezdve az Alapítványon keresztül támogat, egészen a felsőfokú tanulmányok befejezéséig (lakás, élelem, tandíj stb.). Ezt követően minden jogdíjából felajánlott valamennyit az alapítvány javára.
Aziz Nesin politikailag igen aktív volt, utolsó éveiben sokat küzdött a tudatlanság és a vallási fundamentalizmus ellen.
Magyarországon kiadott művei:
- Szabály az szabály. Budapest : Európa, 1959.
- Fordítások és ferdítések : humoros elbeszélések. Budapest, Európa.
- Azok a csodálatos gyerekek : (szatirikus írások). Budapest : Móra, 1981.
- Csinálj valamit, Met : drámák. Budapest : Európa, 1984.
A színészek a darabról:
- Harsányi Gábor
"Ez egy nagyon izgalmas darab. Három emberről szól, akik szinte ugyanazt az életet élik, mindenkinek ugyanaz a vágya, mindenki vágyik valahova és végül is összetalálkoznak, de sajnos a végén nem maradnak együtt.
A befejezés nagyon érdekes, egyszerre abszurd, vidám, elgondolkodtató és röhejes, de mindenféleképpen egy komoly élmény a vájt fülűeknek is."
- Hűvösvölgyi Ildikó
"Az én lakásomban játszódik a darab, a barátnőmmel, aki egyben a szomszédasszonyom. A nő, akit alakítok világéletében szép volt. Ragaszkodik a fiatalságához, nap mint nap kisminkeli magát, felöltözik, rádiózik, táncol, nem a reális világot éli. Valójában valamit vár, valami csodát, valami történjen, valaki jöjjön. Minden kis izgalomba belekapaszkodik, mindenből áriát csinál. Ez egy történet sok-sok humorral, izgalommal, rengeteg váltással. Boldogságnak, tragédiának, örömnek, szomorúságnak, félelemnek olyan váltakozása másfél óra alatt, ami ritkán esik meg az emberrel ennyi idő alatt, de itt megesik. Többször is megesik."
- Császár Angela
"Az általam alakított özvegyasszony egy 3 hónapos házasság emlékével él együtt már 27 éve. A szomszédjában találja meg azt a barátnőt, akivel együtt tud álmodozni. Szeretnek veszekedni, jól összezördülni, aztán jól kibékülni. Az életükben egy rádió hír nyomán következik be fordulat, elindul a fantáziájuk, elkezdik élni az álmaikat. Megérkezik az életükbe valaki, akivel aztán millió játékot játszanak, akibe mindent beleképzelnek, mint ahogy a férfiakba mindig is mindent beleképzelünk, aztán kiderül, hogy nem is olyanok, de akkor már az övék."
A rendező a darabról:
- Juhász Róza
"Az Ölj csak meg lelkem groteszk játék, s ez az a műfaj, ami igen ritkán látható színpadokon. Ennek a darabnak sajátja, hogy minél mélyebbre merülünk benne annál inkább magunkra ismerünk a szereplőkben. Számomra erről ismerszik meg az író nagysága. Maga a műfaj is meghatározó, hiszen a 20. században született, a nagy világégések idején, amikor az emberekre leginkább az volt jellemző, hogy saját világukba vágytak visszavonulni. A szereplők is a maguk vágyaiban élnek, elképzelnek valamit, ám a valóságban az elképzelt világ nem mindig valósul meg."
