Vásárhelyi tanítványok történetei a mesterről

Barcsay Jenő a 20. századi magyar művészet egyik legjelentősebb egyénisége. 1945 és 1974 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola anatómia tanára volt, ahol a modern magyar művészet szinte valamennyi alkotóját tanította alakrajzra. A festőművész-tanár egyénisége, szerény habitusa tanítványai körében fogalommá vált - olvasható a Szabó Noémi kurátor a pedagógus Barcsayról írt összefoglalójában. A művészettörténész kiemelte, hogy a mester olyan látás- és tevékenység-központú oktatási módszert dolgozott ki, amely ma is szinte változatlanul működik. Az 1953-ban megjelent Művészeti Anatómia című könyve ma már 15 nyelven olvasható és világszerte elismert tankönyvvé vált a művészeti anatómia oktatásban. Barcsay mintegy nyolc éven keresztül autodidakta módon sajátította el az emberi test felépítésének ismeretét és gyakorlati tapasztalatok alapján alakította ki egyedi pedagógiai módszerét. Ember és drapéria címmel, 1958-ban kiadott könyve az anyaggal borított emberi test térbeli mozgását vizsgálja.

A szeptember 5-én 15 órakor kezdődő beszélgetésen a vásárhelyi képzőművészeti élet kimagasló alakjai, Barcsay egykori tanítványai vesznek részt. Tóth Sándor Munkácsy-díjas szobrászművész maga is szerepet kapott az anatómia könyv rajzainak előkészítésében, és egy eddig alig ismert történetet is megoszt a mester ötvenhatos szerepvállalásáról a múltidéző beszélgetés hallgatóságával. A Vásárhelyi Őszi Tárlatok fődíjával kitüntetett Fülöp Erzsébet és Hésző Ferenc egy osztályba jártak a "képzőn" az ötvenes évek derekán, míg a Blaski-Kéri művészházaspár Barcsay utolsó osztályában ismerkedtek az alakrajzzal.

A Tornyai János Múzeumban szeptember 6-áig nyitva tartó kiállításon közel 280 műtárgyon keresztül elevenednek meg Barcsay hatalmas életművének állomásai. A tárlat záró hétvégéjén gyerekprogramokkal, tárlatvezetésekkel és akciókkal várja a vásárhelyi közgyűjtemény az érdeklődőket. Részletek és további érdekességek a kiállítás Facebook oldalán.