 |
| Fotó:filmkultura.hu |
A francia filmekkel azonosítják az Anjou Lafayettet, palettájuk azonban sokkal színesebb ennél.
Igen, hiszen még Európán kívülről is hozunk néznivalót, volt már izraeli, iráni filmünk, és nem sokára lesz egy brazil is. 2009-ben az utolsó Francia Filmnapokon mutattuk be a Provence-i fűszerest, és akkor hívtunk először vendéget magunkhoz, a rendezőt. Miután azonban ez a fesztivál megszűnt, úgy gondoltunk, csokorba szedjük francia filmjeinket és így jött létre két évvel később a Francia Filmtavasz, ami 2013-ban már ott tartott, hogy 20 város 24 mozijában vetíttettünk filmeket, bekapcsolódott például a Cinema City hálózat is. Emiatt gondolhatják úgy, hogy csak francia filmekkel foglalkozunk.
Egyedüli tulajdonosként irányítja az Anjou Lafayette Filmforgalmazó céget. A feladat nem lehet egyszerű: nem a művészfilmek forgalmazói szoktak ugyanis a leggyorsabban meggazdagodni.
A céget 2007-2008-ban az a felismerés indította el a filmforgalmazás útján, mely szerint létezik egy olyan rés a magyar filmpiacon, melybe a szórakoztató művészfilmekkel be lehet kerülni. Egy szerb vígjátékkal kezdtük, az elmúlt években azonban kicsit átalakultunk, igyekszünk az igényes művészfilmek nyomvonalán előre haladni. Nemrég mutattuk be a felkavaró és elgondolkodtató filmeket alkotó osztrák rendező, Ulrich Seidl Paradise trilógiáját, mely a hit-remény-szeretet hármasára fűzi fel három osztrák nő történetét. És egyébként ez volt az egyik legnagyobb sikerélményem is, a teljes Seidl-trilógiát hazahozni. Még akkor is, ha kezdetben csak az elsőre mondtunk igent, majd a vetítések után vettük meg a másik kettőt.
A magyar mozilátogatók többsége azonban multiplexbe jár.
Sokan multifüggők, és azt nézik meg, amit ott találnak. De alapvetően a közönség egy része mozifüggő. 2013-ban alapvetően 2013-ban az a legfontosabb, hogy legyen mozi, ahol bemutatják a filmjeinket. Ezért fontos a jelenlét, hogy minél több moziban ott legyünk. Persze azért tudni kell, hogy egy Urich Seidl-film a saját lábán nem áll meg, már a jogdíjak kifizetésekor millió forintos bukott helyzetből indulok. Támogatás nélkül nem működik a művészfilmipar, ehhez azonban az kell, hogy a film art besorolást kapjon. Emellett pedig nagyon sokat kell hirdetni is.
Vannak azért bevált trükkök, hogy mi alapján érdemes külföldi filmet választani?
Egy dolgot megtanultam, forgalmazóként előzetes alapján nem szabad filmet venni. Például nagyon jó eredményt ért el nem rég az első hétvégéjén A nagy szépség, de a 2500-as látogatói szám szerintem az előzetesnek is köszönhető, a római életérzésnek, amit sugároz. Én is gondolkodtam a megvásárlásán, ám végül nem vettem meg, hiába szerettem bele a trailer alapján. Szerencsére itthon a Cinenuovo Kft. vásárolta meg az olasz Sorrentino filmjét.
Ami még fontos, az a címválasztás. Tavaly egy német karácsonyi gyerekfilm aratott sikert, amit az idén is elővettek és több városban is műsorra tűznek a mozisok. Az Égből pottyant Mikulás előtt a Provence-i fűszeres járt hasonló cipőben ? mindkettőnél szerencsés volt a címválasztás. Provence-szal mindent el lehet adni, ezt még a nemzetközi forgalmazási piacon jelen levő kollégák is megerősítik.
Igényességgel versenyben lehet maradni?
Igyekszünk olyan filmeket hozni, amelyek szórakoztatnak. Az emberek alapvetően ugyan szeretik az érdekes, megrázó, esetleg elgondolkodtató történeteket, mégiscsak szórakozni járnak moziba. A jól megrendezett vígjáték például eladható ? szinte bármikor és bárhol.
Természetesen mindezt úgy, hogy tiszteletben tartjuk az igényes művészfilmek közönségét. Valamint fontos szegmenst képeznek a forgalmazási palettánkon a környezettudatos élet népszerűsítéséről szóló alkotások ? Vigyázat ehető, Földünk a műanyag bolygó stb. Az a véleményem, hogy mint oly sok mást az életben, a filmforgalmazást is csak megfelelő munka iránti alázattal szabad folytatni.
Az említett Ulrich Seidl azonban mindent csinál, csak éppen nem klasszikus értelemben szórakoztat. Nem egyszerű megemészteni például az Afrikába a szexturizmus miatt utazó osztrák nő történetét.
Ez igaz. De ugyanakkor a szerelmet a feketepiacról mellett a másik két epizód is abszolút olyan társadalmi kérdéseket feszeget, amelyek itthon is érdekesek. Nem állunk olyan messze Ausztriától, hasonlóak a társadalmi problémák. A rendező egyébként járt is Magyarországon: a Szemrevaló filmfesztivál zárásaként a harmadik rész bemutatóján. Hangos kritikai sikert aratott, azt azonban kezdettől fogva tudtuk, hogy a fontos társadalmi üzenetet és mondanivalót hordozó alkotások anyagilag buktának tekinthetőek.
De még mindig ott tartunk, hogy ugyan a szórakoztató filmekre ülnek be a legtöbben, mégsem csak azok szerepelnek a palettán.
Igen, ahogy mondtam, az igényes művészfilmeket nem áll szándékunkban mellőzni a jövőben sem. Sajnos támogatások nélkül nem tudnánk bemutatni ezeket a filmeket, ezért volt fontos az NKA, a Filmalap vagy a minisztérium szerepvállalása a magyar forgalmazás életében ? a nemzetközi lehetőségek (Media, Euromages) mellett. A Francia Filmtavasz kapcsán a Unifrance támogatásoknak köszönhetően sikerült elhívni Tomer Sisleyt (a Largo Winch-filmekben Kristin Scott Thomas, majd Sharon Stone-nal játszott együtt ? a szerk.), aki nagyszerű ember, forgalmazói történetünk egyik legpozitívabb tapasztalata. Vagy például a radikálisan környezetvédő alkotások készítőjét, Jean-Paul Jaudot, , a jövőben pedig két másik osztrák filmrendezőt szeretnénk itthon bemutatni.
Az igényes filmen kívül mi kell még a sikerhez?
A nézőkör. Például 2011 februárjában mutattuk be a Szerelmek Háza című finn Mika Kaurismaki rendezte vígjátékot, egy 40-es éveiben járó házaspár szétválasztásának történetét. De még most, évekkel később is előfordul az, hogy a Tabán Mozi műsorra tűzi. A legfontosabb a jól megválasztott film időben történő eljuttatása a mozikba. A mai világban az egy-két éves film már öregnek számít, nem szívesen nézik meg az emberek, vagy a késői mozibemutatóra már megszerzik más módon.
Hol tudják beszerezni a filmeket?
Kezdetben személyes kapcsolatok nélkül kötöttük meg az üzleteket, ma már stabil kapcsolati hálóval bírunk, amit folyamatosan bővítünk. Cannesban és Berlinben mindenki ott van ? ezekre a vásárokra szoktunk kijárni, de a múlt héten voltam például Rómában, ahol nagyszerű új olasz és francia partnert találtam. Jártam már Locarnoban, és reméljük, hamarosan eljutok Európán kívülre is. A vásárok igen rövidek, pontos szervezést igényel a részvétel. Egy nagyobb fesztivál általában 8-11 napos, amiből 3-6 napos a vásár ? volt már olyan, hogy a partneremmel felosztottuk a feladatokat: én tárgyaltam, miközben ő filmet nézett. Az internet világában azonban már ez is egyszerűbb: ha meg szeretnénk nézni egy filmet, azt egy zárt tárhelyen bármikor megtehetem és ma már az alkudozás is történhet emailen keresztül. Persze még mindig úgy gondolom, hogy a személyes kapcsolatok célravezetőbbek.
Nyilván a fejében már a következő év is összeállt.
Idén hét filmet mutattunk be, és jövőre is hasonló számmal tervezünk. Volt arra példa korábban, hogy tíz vagy több filmet is hazahoztunk egy évben, de a több film több munkát jelent és nem feltétlenül több bevételt. Igyekszünk kevesebb filmet, de eredményesebben eljuttatni a közönséghez, illetve közönségbarátabb filmeket hozni.
Terveim szerint párizsi és berlini vásárokat látogatok majd meg. Január-februárra azonban már konkrétumokkal is számolok: egy francia vígjátékot, a Populaire kisasszonyt mutatjuk be, ami egy retro párizsi gépíróversenyről szól, majd az amerikai Edward Hopper képeit megfilmesítő Shirley Visions of Realityt visszük el a magyar mozikba, de tervezzük a Ló az erkélyen című osztrák családi mozi bemutatását is. A riói fesztiválra időzítjük pedig a brazil akciódrámát, a Mesterséges mennyországot.
A Starbuck tökéletesen beleillik ebbe a képbe. A most bemutatott film egy 533 gyerekes ex-spermadonorról szól. Hogyan esett a választás a kanadai filmre?
Kollégám látta, illetve először csak a közönség nevetését hallotta meg egy Kolozsvár Fő terén tartott vetítésen, a Tiff Fesztiválon. Beleszeretett. Majd én is beleszerettem. Sikerült megalkudni rá? majd végül bemutatni.
