Festőként már számos kiállításon találkozhatott veled a közönség. Kapolcson is rengeteg művészeti programot szervezel. Hogyan kezdtél el installációkkal foglalkozni?
Oktatási módszeremben 2016-ban kezdtem alkalmazni a land art és a recycled art eszközeit, amelyek a gyermekeknek segítenek közelebbi kapcsolódást teremteni a természeti környezettel. De ami igazán elvezetett ehhez az úthoz, az volt, hogy festészeti munkámban is különféle kísérleti anyagokkal és egyedi, dinamikus módon dolgozom. Ezeknek az összhatása nagyon izgalmas számomra. Az intenzív textúrák – amelyeket a festmények sík tereiben hozok létre, és a tér-idő kérdésével foglalkoznak – szükségszerűen ki kellett hogy lépjenek a háromdimenziós térbe. A festményeken létrehozott felületek így külön elemekként jelennek meg, és installációkba transzformáltam őket. Térbe kerültek az átszűrődő felületek, transzparens és átlátszatlan rétegek, üvegmunkák és a tükör is, amelyek már korábban is foglalkoztattak, de most egyre mélyebben. A lényeg megjelenítése érdekében új kontextusokat keresek. Így jött létre első nagy méretű installációm, a Mátrix, amelyben a személyes vonatkozásokból komponált rendszerből végtelenített teret teremt a tükör.
Az installációk sajátossága, hogy téralakító szerepük révén képesek közvetlenül bevonni a nézőket. Egyre fontosabbnak érzem, hogy a közönség szerves része legyen ennek az illuzionális térnek. Mivel gyakran be lehet lépni a művek tereibe, a szemlélő a mű részévé válik. Különleges helyzeteket lehet kialakítani az installációk műfajában. A nyári időszakban én is és a művészeti táboromban részt vevő gyermekek is elsősorban ilyen jellegű műalkotások létrehozásán dolgoznak.
A közönség számára hamarosan megnyíló installációs térben a műalkotások és a természet szoros összhangban él. Hogyan valósítható meg ez?
Idén nyáron a kertemben igyekszem kialakítani azokat a térhelyzeteket, amelyekben az installációk a környezet szerves részévé válhatnak. Ennek a hatásnak az elérése céljából a művek felépítéséhez transzparens és tükröződő anyagokat használok. A vékony szerkezetre függesztett apró elemek optikai játékot keltenek életre. A fényhatások által a természeti közeg látványa átszűrődik az egyes elemekre, így oda-vissza hatnak egymásra. Ha közelről nézem az installációs elemeket, a háttérben látom a természetet, ha pedig a természetre fókuszálok, az egész kompozíción áttekintek. Az installáció által tehát a művészeti és a természeti közeg szimbiózisba kerül egymással. A nagy méretű térbeli munkáim alkotása során ugyanúgy nagy hangsúlyt fektetek az apró részletekre, csakúgy mint a festményeimnél.
Az alkotás intenzív időszakában az adott pillanatokra koncentrálok és azokat rögzítem, de filozófiai megközelítéssel dolgozom; minden műalkotásom létrehozásakor a részletekből összeálló egész foglalkoztat. Szoktam úgy érezni, mintha komponálnék, és mindegy, hogy síkban vagy térben, az összhang a lényeg.
Milyen szempontok szerint alkottad meg a Symbiotic mirror című legújabb installációdat?
E nagy méretű, önálló installációm két méter átmérőjű, tükröződő csőből áthajlított körforma, amit nyolcszor nyolc centiméteres tükörlapocskákból állítottam össze. A tükrök által ebben a nagy, összetett körben tükröződik a környezet, és mi magunk is, akik a környezetében vagyunk. Ha a körtükörrel szemben állunk, darabokra oszlunk benne, de mégis a kis darabok által össze is áll a kép. A vizuális megvalósulás annak a szimbóluma, hogy a környezetünkkel való szimbiózisban mi hogyan állunk össze teljes egésszé. De lehet ez komplex viszonyulási játék is, ami reményeim szerint képes megszólaltatni azokat a belső hangokat, amelyekre most nagyon nagy szükségünk van. Úgy gondolom, hogy nem várhat a globális szemléletváltás, ez az én misszióm, ezért Most a kiállítás címe. Mindig mozgatott a vágy, hogy azt a fajta kapcsolódást, amit érzek, sokaknak át tudjam adni. Ehhez fontosnak éreztem, hogy olyan téri objektumot hozzak létre, mely sokkal intenzívebben képes a személyes kontaktusra, mint a festmény. Az esszenciája, hogy grandiózus méretű; szinte kiált azért, hogy a lényeget meglássuk. Bízom benne, hogy a kiállítás ezzel célba ér, és a Symbiotic mirror beteljesíti ezt az álmomat.
Mitől válik interaktívvá a bemutatott installációd?
Leginkább attól, hogy a látvány befogadásán túl önreflexióként is működik arra vonatkozóan, miként látjuk magunkat egységben az univerzummal. Személyiségünk apró részleteinek megismerése, egymáshoz és a világhoz való viszonyulásunk egy életen át tartó folyamat, különösen, ha ezt az értelmezést kiterjesztjük az előttünk és az utánunk következő generációkra is. Az élet apró történések folyamata. Ezek a felismerések megszülethetnek bennünk, ha kellő időt töltünk az installációs térben. A Symbiotic mirrorban, mivel minden pillanatot rögzít, benne van a folyamatos változás. Mindig más képet mutat, amit érdemes többször megfigyelni, és a hatására talán elgondolkodni is. Tükre az égnek, a virágzásnak, az elmúlásnak, az éjszakának; állandóan változik a kép. A változás az, ami rettenetesen izgat. Tulajdonképpen a festészetemben is pillanatokat rögzítek, sokat foglalkoztat az időtényező. Ennek révén jutottam el a tükördimenzióhoz, ami egyesíti és ezzel meg is szünteti az időt és a teret. Szóval a gyönyörű környezetben, a szabad térben mindennek megtapasztalására lehetőséget kínál ez a műalkotás.
Milyen további installációk kapnak helyet a kertben?
A nagyszabású installációm mellett az idei művészeti táborom programjaként közösségben is hasonlóan nagyléptékű műveket építettünk meg. Idén minimum három ilyen munka létrehozása lebegett a szemem előtt célként. Az Instart Art Group elnevezés arra utal, hogy együtt hozunk létre alkotásokat. A művészeti táboraim során a gyerekek bevezetést kapnak az éppen aktuális szemléletmódomba. Ezen időszak alatt gazdag művészeti programba vonom őket: festészeti, grafikai és kísérleti technikákat próbálhatnak ki, és művészettörténeti háttértudást is átadok számukra. Különösen fontosnak tartom, hogy a gyermekek ebben a korai életszakaszban megkapják a művészet iránti érzékenység útravalóját, amit meg tudnak őrizni sokáig.
A tavaly Budapesten bemutatott, Mátrix című installációm is látható lesz. Most üvegházban kap helyet itt, nálam, mivel nem kültéri alkotás, de ebben a térben is szerves kapcsolata lehet a környezettel. A Mátrix esetében is fontos szerepet játszik a tükör; számomra világlátások összegződnek, az egész univerzum jelen van benne. A személyes történeteimből áll össze, de mivel ez nem direkt módon jelenik meg, el lehet benne kalandozni, ami a személyiségünk mélyebb rétegeihez vezet el, a tükör pedig még inkább mélyíti, univerzálissá teszi ezt.
Milyen festmények lesznek láthatók az A. P. Műterem és Galériában a nyár folyamán?
A kiállítótérbe teljesen új műalkotásaim kerülnek majd ki, kortárs absztrakt festmények, amelyek impulzívan reflektálnak a jelen kérdéseire, és az installációkkal összhangban tér és idő dimenziójába vezetnek. A kapolcsi helyszínnel párhuzamosan Révfülöpön, a Révart Galériában is lesz kiállításom, amely szorosan kapcsolódik a nálam megvalósuló projekthez. Itt az az egy éven keresztül létrehozott, Polar relations című kiállítási anyag látható majd, amelyre az NKA Képzőművészet Kollégiuma pályázatának alkotói támogatását nyertem el.
Mi a meglátásod arról, hogy egy műalkotás képes-e megváltoztatni az élettereinket?
Erről nagyon konkrét meglátásaim és tapasztalataim vannak, mert sokan keresnek fel új lakás vásárlásakor, vagy amikor a régebbi stílusú képeiket szeretnék lecserélni. Sokszor tapasztalom, hogy a hozzám betérő érdeklődőkkel hasonló a világlátásunk, az érzéseink találkoznak egymással, és ezt megtapasztalni hihetetlen jó érzés.
A festményeimnek az a jellegzetessége, hogy apró pillanatokat ragadok meg általuk, és ezekből a villanásnyi érzetekből építem fel a kompozíciót. Mindemelett a tér-idő viszonyok is nagyon foglalkoztatnak. Amikor valamelyik festményemet lakótérbe installálják, sokszor jelzik vissza azt, hogy nem lehet megunni, mert mindig marad olyan részlete, ami foglalkoztatja a szemlélőjét. Úgy gondolom, természetes, hogy az érzéseim megérkeznek a képeken keresztül. Az izgalmas texturált hatások élőben tapasztalhatók meg igazán, és ebben mindig felfedezhető egy újabb és újabb részlet. El lehet bennük merülni, és mindig fel lehet fedezni bennük valami újat, és ahhoz, hogy megértsük őket, több idő kell. Szóval úgy tapasztalom, hogy egy-egy letisztult lakásba életet lehelnek a festményeim.
Kiket vársz a nyár folyamán a kapolcsi A. P. Galériába és az installációs térbe?
Nagyon szeretem, ha nemcsak szakemberek, hanem kíváncsi érdeklődők is betérnek hozzám. Nem feltétlenül kell művészeti szakértelem ahhoz, hogy valaki értse vagy érezze a képeim lényegét. Általában nagyon jó beszélgetéseim alakulnak ki a látogatókkal, és ezek során sok új szempont vetődik fel. Idén is várom az ilyen találkozásokat.
A Most című kiállítás 2023. július 21-e és 30-a között, a Művészetek Völgye fesztivál idején tekinthető meg. Helyszín: A. P. Műterem és Galéria (8294 Kapolcs, Kossuth utca 82.). Július 29-étől a révfülöpi RévArt Galériában Polar relations címmel megrendezik Püspök Anita önálló kiállítását, amely augusztus 13-áig látogatható.
Fotók: Holczer Balázs
