Radics Márta Budapesten végezte tanulmányait a Magyar Iparművészeti Főiskola kerámia-porcelán szakán, 2001 óta a miskolci művészeti oktatásban vesz részt.
Porcelán plasztikái a képző- és iparművészet áthatásán keresztül jönnek létre. A képzőművészet oldaláról megközelítve a tárgyak gondolati háttérrel rendelkező, önálló szobrokként vannak jelen. Az iparművészet területéhez kapcsolódva, a sokszorosító technológia alkalmazása mellett a tudatos, geometrikus elemekből építkező, új téri struktúrák létrehozásának szándéka játszik központi szerepet.
Tárgyai kialakításánál mind a természetben meglévő, mind az építészet alapelvét jelentő kisebb elemek kapcsolódását, forma- és téralakító tulajdonságát tanulmányozza. A természeti képződmények – ahogy az épületek – számos alkotóelemből tevődnek össze. E koncepció alapján készülnek különféle kreatív, téri struktúrái, melyek párhuzamosan különböző fogalmakra reflektálnak: befoglal – elrejt – növekszik – kitör. Több esetben alkalmazza a „formában forma” egyéni technikát, mely társul egy „kiszámíthatatlan” felületképző elemmel. Az így létrejött alap- és belső formák között feszültség, kapcsolat tud létrejönni: rejtőzködnek, növekednek, vagy éppen kitörésre készülnek.
A természeti elemek folyamatos változása, változtatásra való képessége energiákat szabadít fel, mely energiák jelenléte erőteljes hatást gyakorol élő és „élettelen” dimenziókra egyaránt. A testet körülölelő aura energiamezőként védelmet nyújt, személyes térként funkcionál. De nemcsak óv és zárt kapszula szerepet tölt be, hanem kisugárzásának mértéke szerint kapcsolódni tud az őt körbevevő világhoz.
A kontextus szerint tárgyai tartalmazzák a védendő életet, melyet összetart bizonyos geometrikus aura. Más megközelítésben az alkotásokat körülvevő energiamező okozza a felületi, formai rezgést, olvadást, bomlást, így létrejönnek a folyamatos változás pillanatképei porcelán szobrok és használati tárgyak kivetülésében.
