A Szabadkéz című kiállításhoz többféle múzeumpedagógiai program kapcsolódik. Milyen koncepció alapján állították össze a programokat?
Mindenki rajzolt már életében, van, aki felnőtt korában is folytatja ezt a tevékenységet. A rajzolás mindenkié, és nem csak egy művészeti médium, hanem egy kommunikációs forma is, a hétköznapok világának szerves része. Kéthetente szabadkézi rajzolásra várunk minden korosztályt: ez azért izgalmas, mert egy óriási papírra lehet alkotni (amire otthon vagy iskolai keretek között a hely szűkössége miatt nincs lehetőség). Az óriásrajzokat, amiket egy véletlenszerűen összeállt közösség készít el, a MODEM fogadóterében kiállítjuk. A zászlószerű rajzok folyamatosan gyűlnek a kiállítás ideje alatt.
A MODEM munkatársai készítettek egy saját fejlesztésű, egyszerű rajzgépet, amivel egy függőleges felületre, kötelek segítségével lehet vonalakat húzni ? ez a kiállítás ideje alatt folyamatosan kipróbálható. A rajzgép érdekessége, hogy éppen ellentétesen működik, mint a szabadkézi rajz: ha erőteljes, határozott vonalakat szeretnénk húzni vele, akkor nagyon finoman és lágyan kell kezelni a rajzeszközt.
A múzeumpedagógiai programok közül melyiket ajánlaná óvodásoknak és melyiket egy felnőtt csoport számára?
Egyrészt a már megszokott, óvodás és iskolás csoportoknak összeállított programokat, és a hétvégi családi programokat alakítottuk ki. Óvodás és iskolás csoportoknak szervezett keretek között hétköznap kínálunk kreatív foglalkozásokat. Kéthetente szombatonként az ovisokat és szüleiket várjuk (Ákombákom), kéthetente vasárnaponként pedig az iskolásokat (múzeumpedagógia+). Másrészt azt gondoltuk, hogy a kiállításhoz jól illeszkedne egy ingyenes program-sorozat is. A szabadkézi rajzolással mindenkit meg lehet szólítani, kortól és érdeklődési körtől függetlenül.
A már megszokott programjaink adott korosztályoknak szólnak, az ingyenes programoknak pedig pont az az egyik célja, hogy gyerekeket és felnőtteket egyaránt közös alkotásra buzdítson. A korosztályok ?összekeverése? mindig nagyon izgalmas tud lenni, nem csak az elkészülő alkotások, a végeredmény miatt, hanem mert kapcsolatot teremt különböző korcsoportok között, amiből mindenki sokat tanulhat: nézőpontok keverednek egymással, felnőttek tanulhatnak gyerekektől. A múzeumpedagógia programok nem csak alkotótevékenységek, szabadidős élmények, hanem a kiállítások, művek értelmezésében is fontos szerepük van. Ez a folyamatos, nyitott értelmezés akkor a legösszetettebb, amikor minden korosztály hozzá tud szólni.
Egy jó múzeumpedagógiai programsorozatnak milyen célkitűzései lehetnek?
Azt gondolom, többféle célt kell megvalósítania: egyrészt biztosítani kell a folyamatosságot, hiszen a programok informális úton is terjednek, másrészt a célközönséget meg kell tudni szólítani. Az újfajta kezdeményezésnél mindig eltelik egy kis idő, mire híre megy és az emberek elkezdik ?használni?. A programoknak olyanoknak kell lenni, hogy a résztvevők szabadon alkothassanak, kreativitásuk teret nyerhessen. Az is fontos, hogy az aktuális kiállításra felhívja a figyelmet, és olyan élmény legyen, hogy a résztvevők máskor is eljöjjenek egy-egy MODEMes programra. Fontosnak tartjuk, hogy az idelátogatók azt érezzék, az életük része lehet az alkotás, attól függetlenül, hogy mivel foglalkoznak a hétköznapjaikon. Természetesen a közönség megszólítása és a szabad alkotás biztosítása mögött mindig jelen van a pedagógiai koncepció is, amely nem lehet független a kiállítástól.
A Rajzturkáló című kezdeményezés nagyon izgalmas és kreatív feladatnak tűnik. Hogyan foglalná össze a program lényegét?
Ez egy több, mint 15 éves ötlet. A művészeti képzésben résztvevők tudják, hogy mennyi olyan tanulmányrajz, vázlat, firka születik, amit az ember sajnál kidobni, vagy azért nem válik meg tőle, mert azt gondolja, egyszer még felhasználja valamihez. Rendkívüli mennyiségű ?fölösleges? rajz tud így összegyűlni. A rajz-cserebere jó lehetőség arra, hogy a felhalmozott rajzoktól megváljunk. És arra is, hogy ha szeretnénk egy érdekes, valamiért tetsző rajzot birtokolni, akkor cserebere útján hozzájussunk. Ez is egyfajta kommunikáció, hiszen a rajzunkat odaadjuk egy idegen számára, önálló életre kelthetjük: a rajz bejárja saját útját, és egy teljesen más közegbe kerül, ahol új értelmet nyer, és ami a legfontosabb, valaki újra használja, újrahasznosítja.
A Szabadkéz kiállításhoz kapcsolódó prógramokról széletesen itt olvashat.
