A kör ? akár az 1998-as, akár a 2002-es változatról beszélünk ?, máig a horrorfilm műfajának egyik legnépszerűbb darabja: hiába telt el több mint tíz év, az általa keltett borzalom és félelem nem veszített az erejéből.
A japán Hideo Nakata 1998-ban készítette el A kör című filmjét, mely tökéletesen reflektált az adott korra: benne a televízió, az ember egyik legfontosabb társa válik a veszély forrásává. Most titokban tarthatnám, hogy a képernyő átjáróként funkcionál a filmben feltűnő gonosz számára, de azt hiszem, felesleges, hiszen biztosan nemcsak nekem jut időről időre eszembe a tévéből kimászó Samara látványa. Ennek ellenére nézzük a történetet: Reiko, a riporter unokahúga halála kapcsán hall először egy olyan videókazetta létezéséről, amelyet, ha az ember megnéz, hét napra rá meghal. Először nem hiszi el, hogy ez igaz, ám időközben rájön, a rokona barátai, akik szintén megnézték a felvételt, szintén meghaltak, ezért nyomozni kezd. Sőt, ő is megnézi a videót, melynek következményeként a saját bőrén tapasztalja meg, mi minden zajlik le abban a bizonyos utolsó hét napban. Reiko azonban nem fogadja el a sorsát: volt férje segítségével igyekszik felderíteni az elátkozott videókazetta rejtélyét.
Ha szóba kerül a japán filmművészet, legtöbbünknek az anime és a szamurájfilm mellett a horror ugrik be, ez pedig nem véletlen. Japánban már az 1960-as évektől kezdve hódít a műfaj, a J-horror, vagyis japán horror kifejezés pedig olyan filmeket jelöl, mint Az átok, a Fekete víz vagy A kör. Ezekben a sajátos történettel és képi világgal rendelkező alkotásokban a félelem és a baj okozója valamilyen természetfeletti erő, mellyel szemben a főhős teljes mértékben tehetetlennek tűnik ? akárcsak az amerikai melodrámák főszereplői. Hideo Nakata filmje a japán horror egyik jeles darabja, melyben nem a váratlanul előugró, elmaszkírozott alakok és a hirtelen felcsattanó hangok dominálnak, hanem maga a történet, mely telis-tele van feszültséggel, lassan bontakozik ki és mindvégig fenntartja a néző figyelmét. A rendező már a film kezdetén a főhőssel való azonosulásra késztet minket, így, ha nem is képzeljük magunkat teljesen Reiko helyébe, azt érezzük, együtt nyomozunk vele, hogy végül rájöjjünk, mi a megoldás.
A kétezres éveket egyértelműen ? részint ugyan remake-ek formájában, de ? a japán horror uralta.
A legnépszerűbb alkotások közé szerte a világon a Japánból útnak indult Az átok, a Fekete víz és természetesen A kör tartozott, hiszen az amerikai stúdiók és filmrendezők épp csak néhány évet vártak, és el is készítették az adaptációkat, ezzel nagy sikert és ismertséget adva a japán alkotóknak (is). A kör remake-jét 2002-ben forgatta le a DreamWorks Gore Verbinski rendezésével, akinek olyan filmek fűződnek a nevéhez, mint A Karib-tenger kalózai, Az időjós vagy a tavaly bemutatott Az egészség ellenszere. És ebből ki is derül a lényeg: A kör nagy dobásnak számított a stúdió szemében, ezért olyan rendezőre bízták az adaptációt, akinek tehetségében igen erősen bíztak. Nem is kellett csalódniuk: a film csak Amerikában több mint 125 millió dollárt hozott.
Ahogy már egy korábbi Remake vagy eredeti? cikkünkben is említettük, könnyű lenne kijelenteni, hogy az eredeti alkotás jobb, mint a remake, mi mégsem így teszünk, inkább csak annyit árulunk el: az amerikai változat követi a széles közönség igényeit, ebből kifolyólag pedig nagyban különbözik japán eredetijétől. Egyértelmű utalások vannak benne, CGI-jal félelmetessé varázsolt gonosz, valamint olyan hanghatások, melyek kétségkívül megfagyasztják a nézőkben a vért. Van azonban valami, amin nem nagyon változtattak, ez pedig a cselekmény. Az alkotók fogták Samara történetét, áthelyezték Amerikába és olyan, a nagyközönség igényeinek megfelelő körítést tettek mellé, amelynek köszönhetően azokat is megnyerték, akik nem kedvelik a lassan folyó mozgóképeket. És épp ez az, amiért érdemes volt elkészíteni ezt a remake-et. Segítségével híressé tettek egy Japánban megszületett történetet, megnyitották az utat több japán horrorfilm amerikai átdolgozásának és számos filmkedvelő figyelmét irányították az olyan filmművészeti alkotások felé, melyeket talán sosem néztek volna meg, ha nincs A kör.
De Samara története nemcsak arra volt elég, hogy óriási nemzetközi népszerűséget hozzon a japán horrorfilm műfajának, hiszen az évek során több új rész és remake is született a kútba veszett lány rémtörténetéből. Legutóbb a 2017-es Körök hódította meg a mozikat, melynek végkifejletéből sejthető, a folytatás nem várat sokat magára.
Akár A kör remake-jét, akár az eredetit szeretjük jobban, egészen biztos: sosem felejtjük el a hosszú fehér ruhás kislányt, aki csurom vizesen kimászik a televízióból. És legyen szó bármilyen készülékről, képarányról, 4 vagy 3D-ről, ez így is, úgy is felejthetetlenül félelmetes.
Tóth Eszter
