Kezdő műtárgyvásárlóknak és gyakorlott gyűjtőknek is rejt meglepetéseket a Resident Art Fair

Belépve a Resident Art Galériába a falakon rengeteg műtárgy fogad, amelyek elsőre akár kaotikus hatást kelthetnének, ám az egy falra kerülő művek inkább egymást erősítik: finom dialógusok alakulnak ki köztük, amelyek éppen hogy megkönnyítik a választást. A szem gyorsan rátalál arra, ami megszólít, és még a kisebb munkák is karakteresen előlépnek. „Ez egy kurált vásár – hangsúlyozza Schneller János, a Resident Art Fair kurátora és a galéria vezetője. – Olyan műveket válogattam össze, amelyek együtt is érvényes párbeszédet hoznak létre.”

A kuráltság azonban nem zártságot, hanem ízléssel vezetett nyitottságot jelent. „Ez meghívásos vásár, nem jelentkezni kell rá, hanem én válogatom be a művészeket” – mondja János. A szelekciónál éppen ezért erősen érvényesül a szubjektivitás és a minőségkontroll: a cél nem a mennyiség, hanem az érték.

A Resident Art Fair így egyszerre kínál nagy merítést és biztos szakmai hátteret. A garancia mellett azonban legalább ilyen fontos a felfedezés élménye. „Évek óta figyeljük a piacot és a fiatalokat – meséli János. – Nézzük az egyetemek kipakolásait, diplomakiállításait, rengeteg ajánlást kapunk művészektől és tanároktól. Így minden évben 15–20 százalékban érkeznek új nevek: olyan pályakezdők, akiket korábban még nem mutattunk be.” Idén is jó pár ilyen név bukkan fel: sokan közülük még galéria nélkül, a szakmai tér pereméről érkeznek, de annál izgalmasabb energiákat hoznak. „Ha valaki itt jól szerepel, azzal gyakran hosszabb távon is együtt dolgozunk.”

A vásár stilárisan is széles spektrumot ölel fel. „Az abszolút minimalista, monokróm vagy informel irányzatoktól a groteszkig szinte minden megtalálható” – mondja János. Idén talán kevésbé hangsúlyos a geometrikus absztrakció, ami illeszkedik egy szélesebb trendhez: a figurativitás erős visszatéréséhez. Az anyagiság is fontos szempont: „A festészet médiuma az, amihez igazán kötődünk.” Van ezekben a művekben valamiféle vadság, nyerseség, materialitás – ez ad külön hangsúlyt a fair címének is, amely immár második éve viseli Bartók Béla művét: Allegro Barbaro.

A Resident Art Fair egyik legszebb jelensége, hogy sok látogató itt vásárolja meg élete első műtárgyát. „Ez nagyon jellemző – mondja János. – Vannak egészen kicsi, könnyen elérhető munkák, az árak pedig széles skálán mozognak. Fontos a differenciálás: máshogy árazzuk a befutott művészeket, és máshogy azokat, akik most érkeznek meg a piacra.”

Egyre több olyan látogató mer belépni a galériába, aki korábban soha nem vett műtárgyat. „Erre kifejezetten büszke vagyok” – teszi hozzá. – „Lehet, hogy nem lesznek gyűjtők, de ha elkezdenek követni egy művészt, elmennek egy megnyitóra, akkor tulajdonképpen már beléptek az art worldbe. Megvan bennük a kíváncsiság, amitől ez az egész közeg él.”

A karácsonyi vásárlások ebből a szempontból különösen izgalmasak. Sokan ajándéknak választanak egy kisebb grafikát vagy festményt, mások saját magukat lepik meg vele. „Ilyenkor különösen erős az emlékképző funkció: tudni fogod, melyik ünnepen vetted, és miért pont azt választottad.”

A piac ugyanakkor telített. „Nagyon nagy a verseny. Rengeteg aukció, jótékonysági vásár, karácsonyi pop-up van. De nekünk előny, hogy már nyolc éve épül ez a rendezvény. Várják az emberek, számítanak rá.” A szakmai közegben is figyelmet kap: „Galériák is szoktak innen nézelődni. Sok olyan művész van, aki nálunk adott el először, később pedig galériához szerződött. Sokaknak mi voltunk az első komoly platform.”

Ez a stabil háttér teszi a Resident Art Fairt egyszerre otthonossá és inspirálóvá: a visszatérő művészek adják a biztos színvonalat, az új meghívottak pedig a friss levegőt. A látogatók pedig – akár gyűjtők, akár teljesen kezdők – olyan vizuális térbe érkeznek, ahol biztosan találnak maguknak valamit, ami megszólítja őket.

Fotó: Sorok Péter / Kultúra.hu