Az első levegőnél könnyebb hidrogéngázzal töltött, merev testű, motorral hajtott, kormányozható járművet a magyar Schwarz Dávid terveinek felhasználásával a német Ferdinand Zeppelin építette. A léghajókat eredetileg katonai célokra szánták, polgári alkalmazásukat a Zeppelin művét folytató Hugo Eckener kapitány pártolta. A cél érdekében 1929-ben a Graf Zeppelin léghajóval körberepülte a Földet, a feladatot 21 nap alatt teljesítette. A Graf Zeppelin később látványos utat tett az északi sarkvidékre, majd rendszeresen közlekedett Dél-Amerikába.
A transzatlanti vonalon helyét 1936-tól az LZ 129 és LZ 130 jelzésű léghajók, az ember által valaha épített legnagyobb repülő szerkezetek vették át. Magasságuk 45, hosszuk 245 méter volt - több mint három Boeing 747 gép és csak 24 méterrel rövidebb, mint a Titanic. A tiszta dúralumínium szerkezet 16 celláját a robbanásveszélyes hidrogén helyett 200 ezer köbméter héliummal töltötték volna fel, mivel azonban az amerikaiak nem adtak el ebből a gázból a fegyverkező náci Németországnak, maradt a hidrogén.
A Hindenburgok 65 alkalommal tették meg az utat a New Jersey állambeli Lakehurst és Frankfurt között, az 50 utasnak a 400 dolláros jegyért luxuskiszolgálásban volt része. A hajótörzsben bár, étterem, sétafedélzet, hálószoba is helyet kapott (egy ideig zongora is volt a zeneteremben, de a túlsúly miatt eltávolították), az étkeket mesterszakács készítette - kisebb kényelmetlenségnek csak az számított, hogy a dohányzóhelyiséget senki sem hagyhatta el égő szivarral vagy cigarettával. A náci vezetés persze propaganda-célokra is felhasználta a léghajókat: hatalmas horogkereszt virított rajtuk, s a berlini olimpia nyitóünnepélyén épp Hitler érkezése előtt haladtak el a stadion felett.
A Hindenburg 1937. május 3-án indult utolsó útjára Frankfurtból 36 utassal és 61 fős személyzettel, s eseménytelen repülés után érkezett meg május 6-án Amerikába. A jegyek már a visszaútra is elkeltek, az előkelőségek VI. György brit király koronázására igyekeztek volna Londonba. A rossz időjárás miatt a leszállást elhalasztották, addig a kapitány New York és Boston fölé vitte utasait légi városnézésre.
A léghajó végül reggel 7 órakor kezdte meg a leszállást a lakehursti repülőtéren, a manőver közben azonban a szemtanúk szerint lángok jelentek meg a jobboldali függőleges vezérsík közelében. A léghajó pillanatok alatt lángba borult, eltörött és lezuhant, de a közhiedelemmel ellentétben nem robbant fel. Szinte megmagyarázhatatlan módon az utasok és a személyzet többsége túlélte a szerencsétlenséget, a 36 utasból 13, a 61 fős személyzetből 22 vesztette életét.
A balesetről számos film- és hangfelvétel, tanúvallomás maradt fenn, okát mégsem ismerjük. Feltevésekben nincs hiány, ezek legmerészebbje szerint Hitler által elrendelt merénylet történt, avagy a Hitler-ellenes emigráció volt a felelős. Egy újabb elmélet szerint villámcsapás okozta a tragédiát, avagy egy statikus elektromosság, avagy a motor keltette szikra borította lángba a robbanásveszélyes hidrogént.
Vannak, akik a léghajó szerkezeti hibáit teszik felelőssé, megint mások az üzemanyag szivárgására gyanakodnak. Az akkori bulvárlapok arról cikkeztek, hogy a robbanás azért következett be, mert a fedélzeten valaki öngyilkosságot követett el - ezt arra alapozták, hogy a maradványok között találtak egy pisztolyt is. A lángoló Hindenburg képe 1969-ben járta be ismét a világot - lemezborítóként, a Led Zeppelin együttes első albumán, 1975-ben pedig nagysikerű film készült a katasztrófáról.
A Hindenburg balesetével leáldozott a léghajók napja. Többé senki sem akart a robbanásveszélyes járművekkel közlekedni, így azok 1940-ben a roncstelepre kerültek. Az utóbbi években aztán feltámadt az érdeklődés, a csendes, környezetbarát és gazdaságos léghajók iránt, javított változataik több helyen is szolgálatba álltak.
(Múlt-kor/MTI-Panoráma)
