1955-ben Salvador Dalí spanyol művész leült Malcolm Muggeridge riporterrel a BBC Panorama című műsorában, és többek között művészi identitásának legerősebb szimbólumáról, a bajuszáról is mesélt. Muggeridge elismerte, hogy a híres szürrealistát bizarr, álomszerű képeiről kellene kérdeznie, de Dalí rikítóan csillogó bajuszának látványa ellenállhatatlan hatást tett rá, így először arról faggatta.
Dalí elmondta, hogy étkezések után nem törli meg a kezét, mert azzal így szépen tudja formázni bajszát, valamint azt is elárulta, hogy magyar waxszal rögzíti a formát. Ez a termék, tette hozzá, egyébként eléggé népszerű, Marcel Proust is használta. Majd arról beszélt, hogy míg mások bajsza lefele áll, ezért meglehetősen szomorúak, addig az övé felkanyarul, hegyes és vidám. Esténként megmossa, így az emblematikus bajusz éjszakánként épp olyan, mint másoké.
Ami pedig ezután következett a BBC egyik oknyomozó aktualitásokkal foglalkozó dokumentumfilmjeiről ismert műsorában, az egy találóan szürreális interjú volt.