Az 1873-as városegyesítéskor tíz kerületre osztották a várost, a mostani külső kerületek az agglomerációt jelentették akkor. (Saly Noémi hozzátette: ez csak Rákosi idejében változott meg, aki Nagy-Budapestet akart. Ezért csatolták a városhoz a környékbeli városok és falvak egy részét.) Budán három, Pesten hét kerület volt.

Az első kerület a Duna és a Déli pályaudvar sínei közötti részt jelenti, amit északról a Döbrentei tér, délről a Gellérthegy határol. Ennek a kerületnek nagyon sokféle arca van: korábbi kisvárosokból tevődik össze, amelyek valaha önállóan fejlődtek, és emiatt eléggé különböznek is egymástól.

Régi térkép Pest-Budáról
Forrás: hungaricana

A Várnegyed

A kerület közepén a Várnegyed húzódik, ami királyi székhelyként sokáig nem kapott különös figyelmet. „Ez egy békés, álmos, szuszogós, nyugis kisváros volt, ahol a madár se járt.” Eleinte tulajdonképpen csak az udvartartás és a tisztviselői kar lakta. A környék küllemében és forgalmában akkor következik be változás, amikor lezajlik a királyi palota bővítése. A millennium környékén Ybl, majd Hauszmann tervei által kialakul a Palotaváros, és ide költöztetnek mindenféle hivatalokat: a hadügyminisztériumot, a külügyminisztériumot és a pénzügyminisztériumot, valamint a kereskedelmi minisztériumot. 1847-ben a Vár északi csúcsára megépül a Nádor-laktanya, amiből 1918-tól múzeum lesz. 

A pénzügyminisztérium új palotája a Várban 1906-ban
Forrás: wikipedia

Ekkor lesz nagy jövés-menés, hiszen napközben itt nyüzsögnek a hivatalnokok. Az 1870-ben megépült sikló (ami Európában a második ilyen közlekedési eszköz volt) már akkor évente másfél millió utast szállít. Mivel a Várba csak 1920-tól visz autóbusz, addig főként ezt és a lépcsőket használják az emberek a feljutáshoz. (Az ostrom során találat éri, és csak 1986-ban állítják újra üzembe). 

1870-es metszet a siklóról és az alagútról
Forrás: archivnet.hu

A kerületet ugyan még mindig viszonylag kevés ember lakja, de egyre több barokk polgárház épül. Kialakul a Polgárváros, ami értelmiségi környékké válik. Itt találhatók a mai államigazgatás fontos intézményei, a Sándor-palota és a karmelita kolostor.

Metszet a karmelita kolostorról
Forrás: egykor.hu

Ez utóbbiról 1931-ben így írt a Magyar színművészeti lexikon: „Itt állott a b. szűznek u. n. új, vagy kisebb egyháza, mely a sz. Zsigmond-prépostsághoz tartozott. Először 1471. említtetik, midőn horogszeghi Szilágyi Erzsébettől, Mátyás k. anyjától gazdagon megajándékoztatott. A török korban (1541–1686) leromboltatván, 1692-ben a karmeli szerzet által József tiszteletére ismét letelepíttetett. II. József császár alatt pedig 1784. német színházzá alakíttatott.”

A Várszínház Weissenberg Ignác rajza után készült litográfiáján a XIX. század első felében
Forrás: dia.oszk.hu

A templom színházzá alakítását Kempelen Farkas végezte el. A színház 1924-ig működött, akkor egy leszakadó karzat miatt bezárták, majd 1978-ban újranyitják. 2016-tól a miniszterelnöki kabinetiroda működik az épületben.

Szent György tér, balra a Honvédelmi Minisztérium, mellette a Színház utcánál az egykori Karmelita kolostor és a Várszínház, jobbra a Sándor-palota 1900-ban
Forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György fényképei

A Tabán

A Tabán a legtragikusabb sorsú városrész, története a török kiverésével kezdődik. Romjaiból kell újjáépíteni a környéket. Az egymáshoz tapadó kicsi házakban rácok éltek (ezért nevezik a Tabánt az I. világháborúig Rácvárosnak). A gazdagabb réteg a lenti területeken, míg a szegényebbek magasabban, hiszen a vizet ekkor még lentről kellett felhordani a hegyre. A negyed a borból él, és addig virágzik, amíg van bor.

A Döbrentei tér a piaccal 1890 körül, háttérben a szerb székesegyház és az egyházközség épülete. Weinwurm Antal felvétele
Forrás: Kiscelli Múzeum

Már a várostervezés is hátrányosan befolyásolta a Tabán fejlődését, mivel a megépülő Lánchíd, az alagút, majd 1861-től a déli vasút is elvágja a „nagyvilágtól”. A legnagyobb tragédiája mégis az 1884–85 tájékán pusztító  szőlőgyökértetű-járvány, amely véget vetett a környék megélhetésének. A gazdák eladják a földjeiket, a Pestről érkező telekspekulánsok nyaralóvillákat terveznek a városrészbe. Elkezdik a bontásokat, de az I. világháború, a trianoni határhúzás és az 1929-es gazdasági válság hátráltatja a munkákat, így a villanegyed végül nem épül meg.

A Hadnagy utca eleje, jobbra a tabáni bölcsőde, balra a Rácz fürdő vége
Forrás: TabánAnno

Később fürdővárost akarnak csinálni a Tabánból, fel is épül a Rácz, a Rudas, a Gellért. 1933-ban újabb részeket bontanak le, de az újabb háború megint bezavar. Sajnos a hatalmas terveket mindig keresztezi a történelem, ezért nem fejlesztik a környéket, az állapota leromlik. Ma éppúgy negyven ház áll itt, mint amennyi az 1810-es nagy tűzvészt követően megmaradt a Tabánban.

A Virág Benedek utca, szemközt a Rácz fürdővel
Forrás: egykor.hu

A Krisztinaváros

Krisztinavárosban 1772-ig építési tilalom volt érvényben, mivel katonai védelmi területnek számított. Ez a rész indult legkésőbb fejlődésnek. Szántók, kaszálók tarkították. Sokáig egyetlen jelentős épülete volt: a mai templom helyén álló kápolna, amit a török kiűzése után Franczin Péter Pál (Piere Paolo Francini), az itáliai származású kéményseprő építtetett püspöki engedéllyel.

A Krisztina tér 1920 körül
Forrás: Pinterest

Az építési tilalmat Albert Kázmér szász–tescheni herceg oldja fel felesége, Krisztina rábeszélésére. Az asszony tiszteletére nevezik el a városrészt Krisztinavárosnak. Ezt követően rohamtempóban fejlődik a környék. 1842-ben nyári színház nyílik, ami vonzza a pesti közönséget. Az idejáró népek kiszolgálására egyre több vendéglő, kocsma és kávéház nyílik, amelyek egy részét színdarabokról nevezik el. Itt működik például a híres Zöldfa kocsma meg a Márványasszony. 1893-tól megnyílik a Budai Polgári Casino, földszintjén az Auguszt Cukrászdával.

A Budai Polgári Casino eredeti homlokzata
Forrás: jassomuhely.hu

A Víziváros

A Vízivárosba a török kiűzését követően németek érkeznek. A „vízen járásból” élnek: hajóznak, szállítanak, kereskednek. A Víziváros szíve a Batthyány tér, ami korábban Felső piac tér volt, mivel ott tartották a nagy budai vásárokat. (Az edényeket árusító standoknak külön helyszíne volt: az Alsó piac, a mai Szilágyi Dezső tér.) A Felső piac teret később Bomba térnek nevezik el az itt álló, fegyverraktárként is funkcionáló katonai őrház miatt. Sok fogadóban lehetett megpihenni, és a Bécsbe, Pozsonyba tartó gyorskocsik megállóhelye is a közelben volt (innen ered a Gyorskocsi utca neve). Később a téren épül fel a 6-os számú Vásárcsarnok.

A Bomba tér az Erzsébet-apácák kolostorával 1900-ban
Forrás: Fortepan

A környéken jelentős iskolák voltak. Érdekesség, hogy a Budai Főreál (a mai Toldy Ferenc) Gimnáziumból „lőtték a delet”. A pedellus, amikor a csillagászati pontosságú óra delet mutatott, elsütött egy mozsárágyút, a többi templom harangozója pedig a dörgést meghallva maga is a harangkötél után nyúlt. A Ponty utcában 1884-ben felsőkereskedelmi iskola létesült.

A Bomba tér 1887 körül
Forrás: képeslapmúzeum

A Gellérthegy

A kiegyezést követően a Citadella jelentőségét veszti, így a Gellérthegyen nagy fásítási projektbe kezdenek. A munkálatok irányítója Schwartzer Ferenc, az első modern elmegyógyintézet alapítója. (Az ő fia, Schwartzer Ottó jogász, aki elsőként kezd el küzdeni az elmebetegek emberi jogaiért.) A hegyen villák épülnek, és itt működik a  Magyar Királyi Szőlészeti és Borászati Szakiskola, a későbbi Kertészeti Egyetem őse. 

A Magyar Királyi Szőlészeti és Borászati Szakiskola
Forrás: Hungaricana

A Naphegy

A szőlőtermelés megszűnését követően a Naphegy gyorsan beépül. Először nyaraló-, majd a 30-as évektől kezdve neobarokk nagypolgári lakó- és bérvillák épülnek a negyedben. Itt állt például Fadrusz János gyönyörű villája.

Fadrusz János villája
Forrás: Lázár Béla: Fadrusz János élete és művészete

Saly Noémi városmeséje itt hallgatható vissza. Az előző részről itt írtunk.

Nyitókép: a Szentháromság tér a budai Várban 1870-ben. Forrás: egykor.hu. A kép a Kiscelli Múzeum tulajdona.