Van átjárás a műfajok közt? Beszédbe elegyedhet egymással Bach hegedűversenye és Pál István Szalonna kalotaszegi tánca? Mit mondhat Mozartról egy jazz-zongorista? Bartók találkozik a népdallal és a looperrel – ez csak egy vicc kezdete? Mennyire szabad a zene, mennyire szabad a zenész és a közönség? Szabad a játék? A Semmi komoly című koncertsorozatban ennek jár utána vendégzenészeivel a Hámori Máté karmester által vezényelt Danubia Zenekar.
Bach Airje mára közhely lett – mindenkinek ott cseng a fülében a lépdelő basszus felett ívelő gyönyörű dallam. Ez pedig részben August Wilhelm hegedűművész átiratának is köszönhető: a D-dúr szvit ismert tétele a hegedű egyetlen húrján is játszhatóvá vált. Ennek köszönhetően a darab annyira népszerű lett, hogy lépten-nyomon hallhatjuk akár a populáris zenében vagy filmzenékben is.
De ott is rálelhetünk erre a lépdelés feletti szabad éneklésre a maga különleges díszítéseivel, ahol valami egészen mást várnánk: a hangszeres magyar népzenében. Meglepő hasonlóságok, gyönyörű különbségek – ez vár arra, aki Bach D-dúr szvitjét nemcsak eredeti formájában, de Pál István Szalonna és bandájának népzenei reflexióival is szívesen meghallgatja.
Pál István Szalonna és bandája a magyar népzene szeretetéért és megismertetéséért munkálkodnak az egész magyar nyelvterületen. A hagyományos paraszti világ furulyái, dudái, a vonós hangszerek, a cimbalom és a tárogató mellett az emberi ének szólaltatja meg a szívet szorongató lassú dallamokat, a virtuóz legényeseket és a csárdások különleges világát.
