„Sok kompozíció matekos-geometriás lett” – Beszélgetés Varga Dániel szaxofonos-zeneszerzővel

Tényleg úgy kezdődött, hogy a szüleid konyhabútor helyett szaxofont vettek? Jó nagy nyomás volt rajtad, de mára bebizonyítottad, hogy megérte.

Ez inkább vicces volt. Én is éppen az életem olyan szakaszában vagyok most, hogy döntenem kell: konyhabútor vagy valami más. A konyhabútor és a hangszervásárlás együtt nagy érvágás. Tízévesen nem voltam igazán tudatos a hangszerválasztásban, inkább a szó tetszett, hogy szaxofon. De talán azért választottam ezt, mert apukám sok szaxofonos zenét hallgatott.

Nagykanizsán jártam alapfokú képzésre, de négy év után elkezdtem lógni a zeneórákról, mert ráuntam a zeneiskolai rendszerre. Szerencsére a szüleim reakciója nem az volt, hogy kivettek a suliból, hanem – mivel hallották, hogy otthon sokat szaxofonozom, és tudták, hogy számokat írok és improvizálok – az volt a reváns, hogy nemcsak a zeneiskolába kellett járom, hanem magántanárhoz is, akivel egy jazzkocsma galériáján a jazzel és az improvizációval is foglalkozni kezdtünk. A szombathelyi Lamantin jazztáborban 13–19 éves koromig minden évben ott voltam, és megismerkedhettem a Zeneakadémia tanáraival, diákjaival; sokat tanultam ott is. Gimnázium után két évig teológiát hallgattam, és közben a Bartók konziba jártam Kollmann Gáborhoz. Aztán a grazi zeneművészeti egyetemen diplomáztam Julian Arguelles és Ed Partyka tanítványaként. Az első hangszerem a diplomakoncertem előtti fél évig „elkísért”, vagyis talán nem volt rossz döntés megvenni. És nem kell aggódni, végül konyhabútorunk is lett.

A napokban jön ki a lemezetek az Eastern European Quartettel. Milyen érzések vannak benned?

Mivel a lemezen található számok nagy részét az egyetemi éveim alatt írtam, és azokkal a srácokkal vettük föl őket, akik ott az osztálytársaim voltak – Piotr Lipowicz (gitár), Ivar Krizic (nagybőgő) –, úgy gondolom, hogy ez nagyon jó befejezése egy életszakasznak. Piotr Budniak dobossal a gitárosunk révén ismerkedtem meg, és több formációban játszottunk együtt. Ezeket a kompozíciókat és azt a stílust, ahogy a lemezen szaxofonozom, nyolc éven keresztül pofozgattam-foltozgattam.

Az album megjelenésének kicsit lezáráshangulata van, de közben tudom jól, hogy ez egy új időszak kezdete is.

És ennek csak úgy tudtunk helyet csinálni, hogy felvettük a számainkat. Ezzel befejezettnek nyilváníthatjuk az elmúlt korszakot.

Izgatottan várom az albumot, és nagyon örülök, hogy 29-30 éves fejjel vettük fel, mert szakmailag, zeneileg és érzelmileg is most jutottunk el arra az érettségi szintre, amit ezek a kompozíciók megérdemelnek. Van köztük olyan szám, amit még gimis koromban, de olyan is, amelyet két évvel ezelőtt írtam. Ezek a dalok sokfajta alakot öltöttek, és a stúdióban is formálódtak, mire a lemezre kerültek.

Az összes számot te írtad?

Ezen az albumon a számok nyolcvan százalékát én írtam, kettőt pedig a gitáros, Piotr Lipowicz. Ő osztály- és lakótársam is volt Grazban, a kettőnk ízlése és zenei világa viszonylag közel áll egymáshoz. Szerepel a lemezen két rövid kollektív improvizáció is, ezeket ott a stúdióban, spontán játszottuk fel.

Milyen stílusú zenét játszotok, hogyan jellemeznéd?

Leginkább a mainstream jazzhez tudnám hasonlítani, mert a számok szerkezete annak a stílusjegyeit hordja magán: a dalok témából, sok-sok improvizációból és lezáró témából állnak. Egy akkordmenetre épül az improvizáció is, tehát a témák közötti rész nem szabad improvizáció, hanem megszabott periódusra, akkordkörre vagy harmóniára épül. A dallamvilág és a dalok hangulata sokat inspirálódott a jelenlegi kortárs, modern, sőt akár pop- és rockzenei hatásokból. Egyértelműen kortárs, nem feltétlenül csak jazz vagy jazzből táplálkozó a zenénk, ez az utómunkákra és a keverésre is igaz.

A szaturált, intenzív hangzás volt a cél, nem a purista jazz.

A zenésztársaid Magyarországon élnek?

Jelen pillanatban mindenki máshol lakik, de ehhez már hozzászoktunk, mert már az egyetem után szétszéledtünk.

Hogyan tudtok így együtt dolgozni?

A turnék előtt napokig intenzíven próbálunk, általában Budapesten, de már előtte mindenkinek elküldöm a referenciákat, hogy nagyjából hogyan képzelem el a zenekar hangzását.

Hallatszik a lengyel hatás a zenéteken?

A népzenei stílusjegyeket illetően talán inkább a magyar hatás jellemző a hangzásra. Ez sem a kompozíciókban, hanem az improvizációim retorikájában van jelen. Az új albumon versfeldolgozás is szerepel, még régebben írtam. Ady Föl-földobott kő című versét használtam fel hozzá, a lemezen Szomorúan magyar címmel. Van szöveges verziója is, de az albumon szöveg nélkül szerepel, a vers szótagjaira épül. Ebben a dalban például jelentősen kijönnek a magyar folklórmotívumok a bőgőjátékban – pedig a bőgősünk horvát srác – és az én játékomban is. Aktívan, intenzíven fuzionálva. De a számaink legerőteljesebb meghatározója mégis a jazz és a populáris műfajok, nem a népzene.

Lengyelországban is koncerteztek?

Mivel én nem Budapesten jártam egyetemre, sokan még most is azt hiszik, hogy külföldön élek. Emiatt kicsit kiszorultam az itthoni jazzéletből. Talán ennek is köszönhető, hogy a legtöbb projektünk Lengyelországban volt: sokkal többet koncerteztünk ott, mint Magyarországon. A két lengyel barátommal több más formációban, projektben is játszottunk együtt, nemcsak a kvartettben. Lengyelország nagyobb, mint Magyarország, ezért ott jóval több a lehetőség. Az itthoni jazzélet a koncerthelyszínek szempontjából eléggé limitált, főleg az ősztől tavaszig tartó klubszezonban. Lengyelországban sokkal intenzívebb ennek a műfajnak a jelenléte: két nyomtatott jazzmagazint is kiadnak, több jazzrádióadójuk is van, és sok a világhírű, elismert lengyel jazz-zenész.

Hogyan születtek a dalok?

Ezen az albumon a kompozíció szempontjából sok mindent a geometria és a matematika inspirált. Meghatározó szerepe van a hangok közötti távolságnak; annak, hogy hány hang szerepel egy-egy dalban, és hogy az akkordok milyen távolságra vannak egymástól. Jelentősége van annak is, hogy, mindez milyen módon ismétlődik. Ezért sok kompozíció „matekos-geometriás” lett.

Főleg a jó dallamok inspirálnak, de olyan számaim is vannak, amelyek szándékosan kimértek: írtam olyat is, amiben csak nagy terc és nagy szeptim szerepelt vagy ezek inverziói. Ilyen a Pitch Boi című dal. Néha pedig valamilyen dal inspirál, amit addig boncolgatok, míg végül semmi nem marad belőle, teljesen új világú lesz. A Solar Crisis albumon például szerepel egy Jericho című dal, amely a bibliai történet alapján íródott. Ahány szereplője van, annyi hangot használtam, és amikor a történet megismétlődik, mindig ugyanaz a dallamelem szólal meg ugyanannál a szónál vagy mondatnál.

Lesz koncertturnétok a lemez anyagával?

Nyáron koncertsorozatunk lesz: az Opus Jazz Klubban, a Művészetek Völgyében, Zágrábban és Bécsben fogunk játszani. Mivel az album lengyel kiadónál jelenik meg, és a támogatóink főleg lengyelek voltak, őszre lengyel turnét is szervezünk.

Más formációban is játszol?

Tavaly adtuk ki a Solar Crisis című lemezt a Modern Art Orchestrával és Harcsa Veronikával. Ez az első, jazz-zenekarra írt szerzői lemezem; játszom is rajta, és én hangszereltem. Januárban telt házas koncertet adtunk az Opus Jazz Klubban a Szabó–Gyányi Quintettel. Van oktettem is: a Budapest Modern Jazz Collective. Velük a Magyar Zene Házában lesz koncertünk március 20-án. Játszom a népzenét feldolgozó avantgárd rockzenekarban, a Mordáiban, akikkel szintén új albumon dolgozunk. Én csináltam az Ohnody zenekar live actjét is, és hamarosan szeretném beindítani a szólóprojektemet.

Több díjat is nyertél már, és egy éven belül a második szerzői albumod jelenik meg. Elégedett vagy?

Sokszor megfordul a fejemben, jó ötlet volt-e, hogy erre tettem fel mindent. Jó lenne, ha a zenélés is olyan lehetne, mint a videójáték: amikor az adott pálya megvolt, jutalom jár érte, és kezdődhet a következő. De most, hogy kiadtuk a lemezt, nincs ilyen életérzésem. Nincs útmutatás, hogy most mi következik. Ilyenkor keresem magam meg azt, hogy éppen mit kéne csinálni. Várom, hogy mi lesz a következő állomás.

https://open.spotify.com/album/73SyNcsp0jadYa3n6bTwkk?si=AtfEWW33QwKtxjK7qoZ7rQ

Fotók: Hartyányi Norbert/Kultúra.hu