Török Jolánnak szívügye a magyar táncpedagógia. Profi táncosként édesanyja kérésére továbbtanult, így lett tanár is egyben. Várandósan még részt vett a reggeli tánctréningeken, de második gyermeke születése után végleg lejött a színpadról. 30 éve, vagyis megalakulása óta vezetője a Táncpedagógusok Országos Szövetségének. A művészet szeretetével unokája mellett több tízezer gyermeket „fertőzött meg”– az érintettek legnagyobb örömére.
Tavaly pont arra a napra egyeztettünk interjút, amikor Ön rosszul lett, ezért nem sikerült találkoznunk. Annyira kimerült a Táncválasztó nevű országos rendezvény szervezésében, hogy végül nem tudott részt venni rajta, kórházba került. Súlyos maximalista?
Igen. És ez a rendezvény is egyik főművem. Mindig is fontos szempont volt a szakmai életemben, hogy a művészeti nevelés gyerekkorban kezdődjön. Számtalan ember van, aki megszeretné a táncot, ha egyszer kipróbálhatná. Nincs új a nap alatt, figyeltem a sportválasztókat, és arra gondoltam, csináljunk egy táncválasztót. Hadd próbálja ki bárki ezt a művészeti ágat, és pillantson be egy kicsit a kulisszái mögé. Nemcsak Budapesten, a Táncművészeti Egyetemen szerveztük meg, hanem vidéken is. Nyertünk rá pályázati pénzt az Nemzeti Kulturális Alaptól és a Magyar Művészeti Akadémiától, így jöhetett létre a program Debrecenben, Kecskeméten, Szegeden, Győrben és Pécsen is. Nagyon jól sikerült, hagyományteremtő, minőségi program született. Csodás munkát végeztek a kollégáim. Idén is lesz és már tíz vidéki város csatlakozott, amelyet az Emberi Erőforrások Minisztériumától kapott támogatás tesz lehetővé.
A Táncpedagógusok Országos Szövetsége idén jubilál. Ön alapító tagja volt. Visszaemlékezve mi dobogtatja meg legjobban a szívét?
30 éves a szövetség, nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy a „nagy táncdinasztia” – például Berczik Sára, Jeszenszky Endre – tagjai mellett magam is részt vehettem a szervezet felépítésében. Bár elsősorban a pedagógusokat képviseljük, közben az egyetemes tánckultúrára koncentráltunk: klasszikus és modern balett, újszerű stílusok. A néptáncnak vannak külön képviseleti szervezetei. Sikerült megismertetni a legszélesebb réteggel a táncművészetet, hiszen táncolni öröm. Senki nem gondolná, hogy legalább olyan fizikális teljesítmény, mint a sport. Ráadásul egy művész a színpadon is helyt kell, hogy álljon, és nemcsak technikailag, hanem dramaturgiailag is. Meg kell valósítania és át kell adnia a nézőnek az alkotó elképzeléseit, a publikum így élhet át katarzist. Elsősorban azért harcoltunk, hogy az egyetemes táncművészetet elismerjék. Ennek egyik alapja, hogy oktathassuk a modern táncot. Kidolgoztuk a tematikáját, a Táncművészeti Egyetemnek is ez adta a motivációt, hogy erre a stílusra oktatókat képezzen.
Sokat ad a minőségre, és nemcsak a profi, de az amatőr táncegyüttesekért is dolgozik.
Az amatőr mozgalomnak is kell egy cél, amilyen egy profi együttesnek is van. Erre alakítottuk ki országos jellegű szakmai fesztiválrendszerünket. Szervezünk továbbképzéseket, táncjáték fesztiválokat, ahol minden korosztály együttműködik. Tizenöt évig voltam profi táncos. Az anyukám mindig azt mondta, táncolhatsz, de ez a legrövidebb pálya, úgyhogy tanulnod kell mellette, hogy később is meg tudj élni. 18 évesen a Budapest Táncegyüttesbe még a legendás koreográfus-táncművész Molnár István vett fel. Szinte a kezdetektől párhuzamosan tanítottam is, és éreztem, milyen sokat jelent, ha egy gyereklelket meg tudsz fogni. Milyen sokat jelent az egész családnak, hogy tudják, az iskolarendszeren kívül jár a gyerek valahova, ahol szabadidejét minőségi dologgal tölti. Erre az egyik legtöbbet adó műfaj a táncművészet. Ez ugyanis összetett: ott a tánc, a zene, az irodalom, a képzőművészet, a történelem. 30 éve vezetem társadalmi munkában ezt a szövetséget, mellette például 11 évig a Táncszínházat igazgattam. Mindig azt csináltam, amit szeretek.
Nagyon fontos, hogy úgy tudj adni, hogy aki kap, ne érezze, hogy ezért hálásnak kell lennie.
Csak a szeretetet, az odafigyelést érezze. Ez a szövetségben tapintható. Hatalmas tömegeket tudunk mozgatni hihetetlen támogatással. A pályázati elbírálók látják, mi mindent teremtettünk meg, és milyen komoly, minőségi dolgot hoztunk létre az amatőr táncművészettel, hiszen az alapfokú tantervbe nem férhet bele minden. Ezért tartom nagyon fontosnak az amatőr mozgalmat, mert hosszútávú, kiszámítható, biztonságos, nagy közösség.
Két gyermeke van. Várandósan hogyan tudott táncolni? És később hogyan tudott helytállni otthon és a szakmában is?
Mindkét gyermekemmel 5 hónapos terhes koromig színpadon voltam. Ám amikor a második gyermekem megszületett, úgy döntöttem, nem megyek vissza. Ekkor voltam 34 éves. Még 8 hónapos terhesen is tréningeztem. Ezalatt érett meg bennem az elhatározás, hogy egy kétgyermekes anyuka ne menjen el este dolgozni.
Úgy kell eljönni a pályáról, hogy ne küldjenek. Örülök, hogy mindent időben tudtam abbahagyni.
A tanítás sem vett el Öntől azért kevesebb energiát.
Hát, igen. Ahogy abbahagytam a táncot, hívtak a Táncművészek Szövetségéhez dolgozni. Jó csapathoz kerültem, sokat tanultam ott, így váltam profi táncosból a szakma menedzserévé. Dr. Körtvélyes Gézától, Galambos Tibortól, Eck Imrétől, Seregi Lászlón át Novák Ferenc Tatáig sok csodás emberrel dolgozhattam együtt. Jó volt velük a szakma elismeréséért harcolni.
Van hobbija? Vagy mint a legtöbb táncosnak, a tánc az?
Mondhatjuk. Év végén például sok jó előadás van, a karácsonyi őrület helyett inkább azokat nézem. Jó a logisztikám, hamar megoldom az otthoni teendőim, és este mehetek a színházba. A gyerekeim már felnőttek, de karácsonykor mindig hazajönnek, amit nagyon szeretek. Van egy 8 éves unokám is és ilyenkor olyanok vagyunk, mint egy siserehad.
Őt is viszi táncolni?
Sokat síel, lovagol, és mivel most Ki mit tud?-ra készülnek az osztályával, egy táncprodukciót próbálnak. Nagyon lelkesek a gyerekek. Aradvári Lackó kollégám elvállalta, hogy betanít nekik egy számot A Pál utcai fiúk című musicalből. Februárban lesz a verseny. Rengeteget jár az unokám színházba. Úgy érzem megfertőztem ezzel a világgal, most fog jelentkezni a Bihari János Táncegyüttes gyermekcsoportjába.
Fotók forrása: Táncpedagógusok Országos Szövetsége
