Sorsfordító pillanatok az iraki történelemben

Az elmúlt 5000 évben a suméroktól az amerikaiakig szinte minden domináns nemzet megfordult a térségben, hogy hosszabb-rövidebb időre uralmat gyakoroljon a termékeny félhold fölött. Az ott élők azonban ma is megszállás alatt élnek, így kérdéses, hogy mikor és milyen körülmények között köszönhet be az iraki függetlenség. Következzen hát a 10 fontos esemény!

A Carrhae-i ütközet (i.e. 53)

 

A római politikus és üzletember, Marcus Licinius Crassus i.e. 55-ben kapta meg Szíria felügyeletét. Korábban azzal vált híressé, hogy Spartacus rabszolgalázadása után hatezer résztvevőt feszíttetett keresztre. Az első triumvirátus tagjaként Caesar és Pompeius mellett szerepelt, majd Mezopotámia megszerzésével szerette volna megszilárdítani hatalmát és vagyonát. Az Eufráteszen hét légióval és 44 ezer emberrel kelt át, ám komoly hibát követett el: a folyóvölgyet elhagyva a sivatag felé vette útját.

Bár a hódító ellen a párthusok csak 10 ezer főnyi íjásszal vonultak fel, a terep mégis nekik kedvezett, hiszen a rómaiak nem értettek a sivatagi hadviseléshez. Ezen felül a párthus íjak is komoly fölény jelentettek, hiszen azok a római páncélokat is átütötték. A csata hamar mészárlássá változott, és alig 10 ezer római menekülhetett el. Crassust elfogták és megölték, koponyájából a legenda szerint a párthus uralkodó ivókupát készíttetett. A római törekvések hosszú időre véget értek a térségben, bár a legenda szerint az elveszett légiók leszármazottai még ma is élnek Kínában.

 

Mezopotámiát az arab hódítás után kezdték Irak néven emlegetni, és hamarosan a muszlim kalifátus székhelye lett. Az Abbászidák Bagdadot tették meg fővárosuknak, ám a 13. század közepén Hülegü kán vezetésével a mongolok jelentek meg a térségben, és 1258-ban megostromolták, majd elfoglalták Bagdadot. A város kifosztásakor 800 ezer lakost mészároltak le, a tudósok koponyájából piramist építettek, és megölték az utolsó bagdadi kalifát, al-Musztaszimot is. Irak törzsi viaskodások színtere lett, és elvesztette világpolitikai jelentőségét.

 

Szulejmán apja, I. Szelim 1514-ben, a csaldrini csatában verte meg a szafavida seregeket, utat nyitva Irak felé. I. Nagy Szulejmán 1520-ban került trónra, és Nándorfehérvár elfoglalása, a mohácsi győzelem és Bécs sikertelen ostroma után Ázsia felé fordulva hadjáratot indított a perzsák ellen. 1534-ben foglalta el Bagdadot, és Irak nagy részét is meghódította. Az oszmánok a következő négy évszázadban csaknem zavartalanul uralkodtak a területen, Bagdad tartományi várossá süllyedt.

 

Az első világháborúban a brit hadvezetés ismerte fel, hogy a törökökkel és németekkel szemben meg kell védeni a közel-keleti olajforrásokat. Kezdetben győzelmeket arattak, ezért a brit és indiai csapatokat Bagdad ellen küldték, bár azok létszáma és utánpótlása elégtelen volt. A britek 1915 novemberében érték el Ktésziphón romjait, Bagdadtól 30 kilométerre. Ott azzal szembesültek, hogy közel 18 ezer török katona ásta be magát a Tigris folyó partjain, és könnyen visszaverték a támadásaikat, így kénytelenek voltak Kut al-Amarához visszavonulni. A törökök őket üldözve 143 napig ostromolták a várost, és a britek végül megadták magukat. 10 ezer katona került hadifogságba, amit többségük nem élt túl. Bár a brit hadsereg 1916-ban elfoglalta Bagdadot, a korábbi vereség a gyarmati hadsereg egyik legnagyobb kudarca maradt.

 

Irak a második világháború által vált függetlenné, ám a hatalmat hamarosan átvevő Szaddám Huszein előbb Irán ellen háborúzott, majd Kuvait megszállása miatt szinte mindent elvesztett a  nemzetközi koalíció támadása következtében. 2003-ban állítólagos tömegpusztító fegyverekre és utólag nem létezőnek bizonyult hírszerzési forrásokra hivatkozva 300 ezer amerikai és brit katona érkezett a térségbe: április 9-én foglalták el Bagdadot, így Bush elnök május 1-jén dicsőséges győzelemről beszélhetett. Az azóta folyó küzdelemben elesettek száma már régen meghaladta a pár hetes háború áldozataiét, és bár az egykori diktátort elfogták és kivégezték, a merényleteknek és leszámolásoknak nincs vége.