Szarvas Ferenc az írói pályáját még éppen csak elkezdett szerző. Novellákat és verseket ír. A nevét egyelőre még kevesen ismerik, de biztosak lehetünk abban, hogy ez a helyzet a közeljövőben megváltozik. A számára fontos életanyagról, írói példaképeiről, terveiről faggattuk.

Outsourcing című novelláddal elnyerted a PesText irodalmi pályázatának első díját, amihez ezúton gratulálunk. Meglepett az eredmény?

Köszönöm!
Meglepett. Nem gondoltam, hogy szakmailag jó lehet, amit kezdő novellistaként
kiadok a kezemből.

A Debreceni
Egyetem Gazdaságtudományi Karán szereztél diplomát, ez a terület távol esik az
irodalom világától. Miként alakult, hogy a szövegalkotás felé fordult a
figyelmed?

A diplomáimat
azért szereztem, mert a munkámhoz kellettek, de a szabadidőmben kizárólag
szépirodalmat olvastam. Az írást sokáig azért nem kezdtem el, mert nem éreztem
magam elég felkészültnek. Szerintem ezt is tanulni kell, mint minden szakmát.
Másfél éve járok Lackfi János kreatívírás-kurzusára. Úgy gondolom, olyasmit
tanulok, ami tényleg érdekel, ami én vagyok, ami rólam szól, és hogy lassan
most már tudok úgy írni, hogy az élő és mások számára is élvezhető legyen.

A szöveged erényei
közé tartozik a társadalom legmélyén élő, Kelet-Magyarországról Pestre ingázó
melósok életének alapos ismerete. Honnan származik ez az életanyag?

Tapasztalat. Már
harminc éve gyűjtögetek. A sorkatonai szolgálatom idején derült ki, hogy húsz
évig burokban éltem, mert akkor olyan sorsokkal találkoztam, amik addig
teljesen ismeretlenek voltak számomra. Késes szabolcsi sráccal, aki 18 éves
korára négy általánosig jutott el, sírásóval, akinek a feleségét teherbe
ejtette a szomszédja, míg ő katonáskodott, pénzbehajtóval, autótolvajjal. Aztán
elkezdtem tudatosan gyűjteni a sorstörténeteket, párhuzamokat kerestem életutak
és szociális hátterek között.

A szövegem főhőse hús-vér debreceni személy, akinek a sorsmintája ismétlődő történet. A karaktere az ország minden településén megtalálható, így biztos, hogy mindenki ismerősnek fogja találni. Ez az írás metszet: egy olyan munkahét története, ami monoton ismétlődő sorsminta is, és a kitörési pontok hiányában megváltoztathatatlan.

Debrecenben élsz,
így feltételezem, ismered Tar Sándor szociografikus prózáit, s ezek is hatottak
rád. Rajta kívül milyen írói elődöket tekintesz mestereidnek, és miért?

Tar Sándor mellett
nagyon szeretem Petri György, Hajnóczy Péter és Csalog Zsolt műveit is, akik a
valóságról írnak. Ők biztosan hatottak rám, de mindennap olvasom Lackfi Jánost,
Tóth Krisztinát is, akik más aspektusból közelítve, de szintén a valóságról
írnak.

Egy hete fejeztem be
Háy János Mamikám című könyvét, most éppen ő a kedvenc. Minden kötete
megrendítő és megrázó, valódi és személyes; a jelenről szólnak, amiben élünk,
ami körülvesz, amire figyelnünk kell.

Más szövegeidben a családi élet nem kevés iróniával tálalt leírását nyújtod az olvasónak. Ezek az anyagok a fantázia termékei vagy személyes tapasztalatokon alapulnak?

A nagymamámtól nem
sokkal a halála előtt megkérdeztem, mi a legfontosabb az életben. Azt
válaszolta: a család, csak arra érdemes koncentrálni. Igyekszem a családon
belüli együttélésről úgy írni, hogy minden oldalát bemutassam, a férj, a
feleség, a gyerek, az após és az anyós szemszögéből is. Ezek az írások is
létező személyekről szólnak, de nem feltétlenül az én életemből.

Készülődsz-e már
önálló kötet összeállítására?

Húszéves korom óta
készülök rá, csak az elmúlt harminc évben mindig volt valami fontosabb annál,
hogy szépírást tanuljak, és elkezdjek írni. Gyűjtögetem a debreceni tematikájú
írásaimat, és ha egyszer használható anyagmennyiség áll össze, szeretnék belőle
novellafüzért írni.

Verseket is írsz. Kíváncsi vagyok, ez csak tartalmas időtöltés a számodra vagy komolyabb terveket is dédelgetsz a poézis terén?

A versírás másik
szakma… Rossz verseket nem szeretnék publikálni, így most csak magamnak írok.
Az érzelmi energiáim, a mondanivalóm és a témám már megvan, és ha meglesz
hozzájuk a szakmai tudás is, akkor belevetem magam.

Kisgyermekes apuka vagy, ezenkívül komoly, felelősségteljes munkát végzel az üzleti életben, egy informatikai cég ügyvezetőjeként. Kiemelt kapcsolattartó is voltál már multinacionális cégnél. Az ilyen típusú munkák a hírek szerint alaposan kizsigerelik az embert. Honnan van időd és energiád az íráshoz?

A multik egész
embert vásárolnak meg családostul, szabadidőstül, jövőképestül. Viszont az
éjszaka, amikor már alszik a feleségem és a fiam, rendelkezésemre áll. Ha akad
téma vagy karakter, ami kezd kibontakozni, az sosem hagy nyugodni, és bármilyen
fáradt vagyok is, ébren tart, míg meg nem írom.

Mit tanácsolnál a
pályakezdő íróknak? Mire figyeljenek, hogyan lépjenek az irodalmi pálya
ingoványos terepére?

Ha eldöntötték,
hogy írók akarnak lenni, kezdjék el. Ne várjanak, és ne gondolják azt, hogy
„még nem vagyok elég jó”.

Mit olvashatunk
tőled a közeljövőben, és vannak-e hosszabb távú írói terveid?

A Szófán Lackfi János, Ijjas Tamás és Véssey Miklós ajánlásával két írásom fog megjelenni az Új hang rovatban. Hosszabb távon pedig olyan színdarabot írnék majd, amit be is mutatnak.

Nyitókép: Háló Margit