Outsourcing című novelláddal elnyerted a PesText irodalmi pályázatának első díját, amihez ezúton gratulálunk. Meglepett az eredmény?

Köszönöm! Meglepett. Nem gondoltam, hogy szakmailag jó lehet, amit kezdő novellistaként kiadok a kezemből.

A Debreceni Egyetem Gazdaságtudományi Karán szereztél diplomát, ez a terület távol esik az irodalom világától. Miként alakult, hogy a szövegalkotás felé fordult a figyelmed?

A diplomáimat azért szereztem, mert a munkámhoz kellettek, de a szabadidőmben kizárólag szépirodalmat olvastam. Az írást sokáig azért nem kezdtem el, mert nem éreztem magam elég felkészültnek. Szerintem ezt is tanulni kell, mint minden szakmát. Másfél éve járok Lackfi János kreatívírás-kurzusára. Úgy gondolom, olyasmit tanulok, ami tényleg érdekel, ami én vagyok, ami rólam szól, és hogy lassan most már tudok úgy írni, hogy az élő és mások számára is élvezhető legyen.

A szöveged erényei közé tartozik a társadalom legmélyén élő, Kelet-Magyarországról Pestre ingázó melósok életének alapos ismerete. Honnan származik ez az életanyag?

Tapasztalat. Már harminc éve gyűjtögetek. A sorkatonai szolgálatom idején derült ki, hogy húsz évig burokban éltem, mert akkor olyan sorsokkal találkoztam, amik addig teljesen ismeretlenek voltak számomra. Késes szabolcsi sráccal, aki 18 éves korára négy általánosig jutott el, sírásóval, akinek a feleségét teherbe ejtette a szomszédja, míg ő katonáskodott, pénzbehajtóval, autótolvajjal. Aztán elkezdtem tudatosan gyűjteni a sorstörténeteket, párhuzamokat kerestem életutak és szociális hátterek között.

A szövegem főhőse hús-vér debreceni személy, akinek a sorsmintája ismétlődő történet. A karaktere az ország minden településén megtalálható, így biztos, hogy mindenki ismerősnek fogja találni. Ez az írás metszet: egy olyan munkahét története, ami monoton ismétlődő sorsminta is, és a kitörési pontok hiányában megváltoztathatatlan.

Debrecenben élsz, így feltételezem, ismered Tar Sándor szociografikus prózáit, s ezek is hatottak rád. Rajta kívül milyen írói elődöket tekintesz mestereidnek, és miért?

Tar Sándor mellett nagyon szeretem Petri György, Hajnóczy Péter és Csalog Zsolt műveit is, akik a valóságról írnak. Ők biztosan hatottak rám, de mindennap olvasom Lackfi Jánost, Tóth Krisztinát is, akik más aspektusból közelítve, de szintén a valóságról írnak.

Egy hete fejeztem be Háy János Mamikám című könyvét, most éppen ő a kedvenc. Minden kötete megrendítő és megrázó, valódi és személyes; a jelenről szólnak, amiben élünk, ami körülvesz, amire figyelnünk kell.

Más szövegeidben a családi élet nem kevés iróniával tálalt leírását nyújtod az olvasónak. Ezek az anyagok a fantázia termékei vagy személyes tapasztalatokon alapulnak?

A nagymamámtól nem sokkal a halála előtt megkérdeztem, mi a legfontosabb az életben. Azt válaszolta: a család, csak arra érdemes koncentrálni. Igyekszem a családon belüli együttélésről úgy írni, hogy minden oldalát bemutassam, a férj, a feleség, a gyerek, az após és az anyós szemszögéből is. Ezek az írások is létező személyekről szólnak, de nem feltétlenül az én életemből.

Készülődsz-e már önálló kötet összeállítására?

Húszéves korom óta készülök rá, csak az elmúlt harminc évben mindig volt valami fontosabb annál, hogy szépírást tanuljak, és elkezdjek írni. Gyűjtögetem a debreceni tematikájú írásaimat, és ha egyszer használható anyagmennyiség áll össze, szeretnék belőle novellafüzért írni.

Verseket is írsz. Kíváncsi vagyok, ez csak tartalmas időtöltés a számodra vagy komolyabb terveket is dédelgetsz a poézis terén?

A versírás másik szakma… Rossz verseket nem szeretnék publikálni, így most csak magamnak írok. Az érzelmi energiáim, a mondanivalóm és a témám már megvan, és ha meglesz hozzájuk a szakmai tudás is, akkor belevetem magam.

Kisgyermekes apuka vagy, ezenkívül komoly, felelősségteljes munkát végzel az üzleti életben, egy informatikai cég ügyvezetőjeként. Kiemelt kapcsolattartó is voltál már multinacionális cégnél. Az ilyen típusú munkák a hírek szerint alaposan kizsigerelik az embert. Honnan van időd és energiád az íráshoz?

A multik egész embert vásárolnak meg családostul, szabadidőstül, jövőképestül. Viszont az éjszaka, amikor már alszik a feleségem és a fiam, rendelkezésemre áll. Ha akad téma vagy karakter, ami kezd kibontakozni, az sosem hagy nyugodni, és bármilyen fáradt vagyok is, ébren tart, míg meg nem írom.

Mit tanácsolnál a pályakezdő íróknak? Mire figyeljenek, hogyan lépjenek az irodalmi pálya ingoványos terepére?

Ha eldöntötték, hogy írók akarnak lenni, kezdjék el. Ne várjanak, és ne gondolják azt, hogy „még nem vagyok elég jó”.

Mit olvashatunk tőled a közeljövőben, és vannak-e hosszabb távú írói terveid?

A Szófán Lackfi János, Ijjas Tamás és Véssey Miklós ajánlásával két írásom fog megjelenni az Új hang rovatban. Hosszabb távon pedig olyan színdarabot írnék majd, amit be is mutatnak.

Nyitókép: Háló Margit