A modern sport gyökerei hazánkban a reformkorban indultak. Széchenyi István és Wesselényi Miklós kezdeményezésére kezdődött el a testedzés divatja, angliai utazásaikon találkoztak az edzett, sporttevékenységet űző, becsületére és öltözködésére kényes úriember, az angol dandy divatjával, amelyet igyekeztek meghonosítani. Elsősorban a lovassport elterjesztésében láttak lehetőséget, de a vívás is egyre népszerűbb lett, az 1820-as évektől külföldi vívómesterek telepedtek le hazánkban, akik valóságos dinasztiákat alapítottak.
A testedzés divatjának elterjedéséhez infrastruktúra kiépítése is szükséges volt, ez csak az 1850-es évektől indult meg hazánkban.
Gróf Szapáry Antal kezdeményezésére egy mágnásokból álló társaság, amely Nemzeti Lovarda, Lövölde és Vívóterem Egylet néven alakult meg, fogott hozzá egy lovarda és vívóterem megvalósításához. A tervezéssel Ybl Miklóst bízták meg, a mai Pollack Mihály téren nyílt meg a lovarda 1858-ban, kicsivel később egy testgyakorlóterem is mellette.
Ekkorra már ugyanis a testgyakorlásnak is számos szakembere működött Pesten. A német gimnasztikát Clair Ignác, a napóleoni háborúk veteránja honosította meg hazánkban, majd az 1860-as években új tornamódszerek érkeztek Pest-Budára. A Bakody Tivadar által vezetett ifjak új tornaegyletet kívántak alakítani, de mivel a Helytartótanács elutasította kérvényüket, csatlakoztak a Clair-féle Pesti Torna Egylethez, és egy név alatt, de külön tornáztak.
Egy új tornacsarnok felépítésében Széchenyi István kisebb fia, Széchenyi Ödön, az önkéntes tűzoltóság hazai megalapítója is részt vett. Megirigyelte ugyanis, hogy a sajtó többet foglalkozik a tornászokkal, mint a tűzoltókkal, ezért csatlakoztak a tornászokhoz, így alakult meg a Nemzeti Torna és Tűzoltó Egylet. Tornacsarnokuk 1870. december 4-én nyitotta meg kapuit az Ősz (ma Szentkirályi) utcában. A Kallina Mór által tervezett csarnokban 150-200 tornász gyakorolhatott egyidejűleg, a nézők számára pedig karzatot is építettek.
„A megnyitót komoly munka előzte meg, mert reggel fél ötkor tűz támadt a kerepesi vám mellett, a volt omnibusz-társaság épületeiben. A sebesen ott termett tűzoltók csakhamar elfojtották a lángokat, s azután rendes csapatokban indultak el a tornacsarnok megnyitási ünnepélyére. Közönség oly nagy számmal volt, hogy nemcsak a karzatokat, de a nagytermet is elfoglalta, s a tornászoknak nagy bajukba került fenntartani a mutatványaikhoz szükséges szabad tért” – tudósított a Vasárnapi Újság a jeles eseményről.
Az egylet tevékenységében szerepelt szinte valamennyi korabeli sportág (atlétika, torna, korcsolya, vívás), de jelentősége különösen a testnevelőképzés elindítása miatt kiemelkedő. Ez a helyszín a magyar olimpiai mozgalom számára is rendkívül fontos: itt alakult meg 1895. december 19-én az Olimpiai Játékokat Előkészítő Magyar Bizottság, amely a Magyar Olimpiai Bizottság közvetlen elődjének tekinthető.
Ekkorra már a francia Pierre de Coubertin báró kezdeményezésére 1894. június 23-án megalakult a Nemzetközi Olimpiai Bizottság, amelynek a magyar Kemény Ferencet is – távollétében – a tagjává választották. Magyarországot Csáky Albin kultuszminiszter, Hegedűs László országgyűlési képviselő és Hoyos László párizsi nagykövet képviselte, ők is egyetértettek Kemény Ferenc tagsági jelölésével. Kemény Ferenc ekkor Egerben középiskolai igazgató volt, és bár 1884 és ’85 között a Sorbonne egyetemen tanult, a korábbi feltételezések máig nem bizonyítottak, hogy párizsi tanulmányai alatt találkozott volna Coubertin báróval. A jelenlegi kutatások sokkal inkább arra utalnak, hogy a báró pacifista barátai és egy magyar szabadkőműves-páholy hívta fel a figyelmet a báró gondolkodásához hasonló, pacifista, reformpedagógiai elveket valló magyar iskolaigazgatóra. Kemény Ferenc ekkor már évek óta rendszeresen publikált német és francia nyelvű pedagógiai folyóiratokban, ezeket is ismerhette Coubertin.
A báró 1894 januárjában vette fel körlevele címzettjei közé Kemény Ferencet a júniusban tartandó kongresszus alelnöki pozícióját felajánlva. Kemény tájékoztatta a kultuszminisztériumot a felkérésről, és elnyerte a támogatásukat. Coubertin kínosan ügyelt rá, hogy a megalakuló NOB tagjai hozzá hasonló nézeteket valljanak. Szerinte az embert három dolog jellemzi: a test, a szellem és a jellem, olimpiai játékok alatt pedig a pedagógiai elvekre épített testnevelést értette. Kemény Ferenc megválasztása után a magyar olimpiai mozgalom élére állt, és a három első újkori játékokon vezette is a magyar csapatot.
Az első újkori olimpiát Athénban tervezte megrendezni a frissen megalakult nemzetközi szervezet, a görög szervezők azonban anyagi nehézséggel küzdöttek.
Kemény Ferenc felajánlotta, hogy a millenniumi ünnepségekre készülő Magyarország helyszínt biztosít az olimpiai játékok számára is. A felajánlástól megrettenve a görögök végül sikeresen megtalálták az olimpia főszponzorát, egy görög milliárdost, Georgiosz Averoffot.
Az első olimpiai játékokat 1896. április 6. és 15. között rendezték a görög fővárosban, ahol Averoffnak köszönhetően egy, az ókori minták alapján felépített, márványból készült stadion fogadta a résztvevőket, köztük a hét magyar sportolót. Kemény Ferencet beválasztották a versenyek során a vitás kérdésekben döntő ötös bizottságba. Az első olimpia kétszeres magyar bajnokát, a 100 és 1200 méteren is győztes Hajós Alfrédot mindenki ismeri, a többi sportolót, akik szintén sporttörténelmet írtak, jóval kevesebben.
Dáni Nándor 800 méteres síkfutásban lett második helyezett, míg Szokoly Alajos 100 méteres síkfutásban, Kellner Gyula a maratoni futásban, Tapavicza Momcsilló a tenisz versenyében lett harmadik.
Az első olimpiai játékokon kilenc sportágban küzdöttek a versenyzők. Atlétika, birkózás, kerékpározás, sportlövészet, súlyemelés, tenisz, torna, úszás és vívás sportágakban összesen 43 versenyszámban 13 ország 245 férfi versenyzője vett részt.
Az első helyezett olajágat és ezüstből készült érmet kapott, ekkor még nem aranyérmet osztottak.
Tapavicza Momcsilló megtestesítette a korszak all-round sportemberét, vagyis a több sportágat egyszerre magas szinten űző sportolóét. A súlyemelés két karral versenyszámban abszolút favorit volt, olyannyira, hogy a súlyt túlzott önbizalmában nem két, hanem egy kézzel kapta fel, aminek súlyos sérülés lett a következménye: elszakadt a mellizma. Így a másik számában, a birkózásban sem tudott favorithoz méltóan szerepelni, csak negyedik lett.
Kakas Gyula és Wein Dezső a tornaversenyeken szerepeltek. A maratoni futás korábban nem volt része az ókori játékoknak, a tradíciókra és a görögök szabadságharcai előtti tisztelgésként került be az olimpiai programba ez a versenyszám. Averoff mesés jutalmat ajánlott fel a győztesnek, ezért különösen éles verseny bontakozott ki. Spyridon Louis görög futó lett a győztes és egyben a nemzeti hős, negyedikként ért be a magyar Kellner Gyula. Ő azonban jelezte Kemény Ferencnek, hogy a harmadikként beért futóra nem emlékszik, hogy megelőzte volna őt. A gyanús befutót, a görög Velokaszt szembesítették a vádakkal, aki ezután bevallotta, hogy valóban csalt, mert a táv egy részét szekéren tette meg.
