Emblematikus projektekben szereplő, de Magyarországon eddig ritkán vagy egyáltalán nem kiállított munkákból állt össze Szász Lilla július elején nyíló, Szia, tesó… (Good morning, bro…) című kiállítása. A négy projekt darabjai tematikus pontok mentén egymás mellé rendezve huszonöt évet kötnek össze: A peresztrojka gyermekei 1998-ban, a Szovjetunió összeomlása utáni első évek szabadságformáit kereső Oroszországában, a Vágyak és a Lányok 2005-ben Magyarországon, a 700 méter pedig 2023-ban Kubában „játszódik”.
A mostani kiállításra válogatott anyag a kötött létformátumokból, az elnyomottság és a korlátozottság bizonyos jellegzetes formáiból szabadulni készülő vagy már szabadulóban lévő fiatalokról szól. Azt figyeli, mikből táplálkoznak a vizsgált csoportok vágyai, mik jelentik számukra a fogódzókat és az egymáshoz, csoportokhoz, közösségekhez, törzsekhez kapcsolódás (vagy éppenséggel az azoktól való elkülönbözés) orientációs pontjait.
Szász mindig igyekszik együtt élni a vizsgált csoportokkal vagy emberekkel. Nem válaszokkal, megoldási lehetőségekkel érkezik a helyzetekbe, és a projektek kifutása is pusztán a kérdések pontosabb megfogalmazása. Olyan kérdések ezek, amelyek azután a közvetlenül érintettek és az értük felelős, hatalmi pozíciókban lévők számára is segít(het)ik az adott helyzet megértését.
