A forgatókönyv írása közben melyek voltak a legnehezebb kompromisszumok, amelyeket meg kellett hozni? És egyébként, hogyha már kompromisszumokról beszélünk, a Netflix, de úgy önmagában is a mai filmipar érezhetően igyekszik a mai társadalom elvárásainak megfelelni, a mai irányelveket figyelembe venni. Ez milyen módon befolyásolta a munkát?
Természetesen voltak kompromisszumok, amelyeket a televíziós környezet igényelt. A legnagyobb kompromisszumnak az bizonyult, hogy maga a regény rendkívül nonlineáris, azaz folyamatosan ugrál az időben, amit a tévé előtt ülő közönség nem tudna követni, ha pontosan úgy adaptálnánk, ahogy a regényben megírta Marquez. Ezért úgy döntöttem, hogy a történetet időrendben, lineáris módon mesélem el az elejétől a végéig – ez volt talán a legnagyobb kompromisszum, amit meg kellett hozni, hiszen határozottan teljességgel eltér a könyvtől.
Ezen túl természetesen további változtatások is voltak. Például az egyik fő karakter a regényben beleszeret egy 9 éves kislányba (Remedios Moscote), és feleségül veszi, amikor a lány betölti a 13. életévét. Erről határozottan azt gondoltam, hogy: tudják mit, ez 2024-ben teljesen biztos, hogy nem fog működni! Ezért megváltoztattam a nő életkorát, így amikor találkoznak, a lány 13 éves, amikor pedig összeházasodnak, akkor már 17 éves. Emellett a regényben van néhány társadalmilag és erkölcsileg nem elfogadott, szexuális töltetű csábításjelenet, amelyet nem hagytam el teljesen, nem vettem ki őket, de erősen visszafogtam. Sokkal kifinomultabbak a sorozatban, mint ahogyan a könyvben megjelennek. Az ilyen kreatív kompromisszumokat szükségesnek éreztem a mai televíziós közönség számára.
A Jose Riverával, a Száz év magány sorozat forgatókönyvírójával készített teljes interjú a Székelyhon portálon olvasható.
