Jómódú, asszimilálódott zsidó családból származott, édesapja, Szenes Béla újságíró, színpadi szerző, műfordító volt. Hanna (akit eredetileg Anikónak anyakönyveztek) a Baár-Madas református leánygimnáziumban tanult, és már abban az időben verseket is írt. A zsidótörvények, az egyre erősödő diszkrimináció és a nácizmus előretörése cionistává tették, és 1939 szeptemberében elhagyta Magyarországot. Palesztinába ment, ahol előbb a lányok számára fenntartott nahalali mezőgazdasági iskolába járt, majd Caesareában egy kibucban dolgozott.

A világháború kitörése után úgy döntött, harcolni fog a fasizmus ellen.

Visszatért Európába, hogy segítse a zsidó ellenállási mozgalom munkáját, és hogy kimentse családját és zsidó honfitársait Magyarországról. 1942-ben csatlakozott a Hagana mozgalom Palmach nevű fegyveres csoportjához, majd 1943 júniusában bevonult a brit hadseregbe. Az alapkiképzést követően Egyiptomban kapott ejtőernyős kiképzést, hogy társaival a náci vonalak mögött megszervezzék és segítsék az ellenállási mozgalmat, és üldözötteket mentsenek. 1944 márciusában Jugoszlávia partizánok által ellenőrzött területe felett dobták le őket. Egy ideig ezen a területen maradtak, majd június 9-én elindultak Magyarország felé. Valószínűleg árulás következtében a határ átlépése után szinte azonnal egy csendőrjárőr elfogta és a pécsi kémelhárításra vitte őket.

Ekkor kezdődött el a fiatal lány öt hónapig tartó kálváriája, amelynek során számtalanszor kivallatták, kegyetlenül megkínozták, ám soha nem tudták rávenni arra, hogy küldetésükről, bajtársairól bármit is eláruljon. Először a Gestapo kezére került, akik Budapestre vitték, és itt vallatták, majd szeptemberben a magyar kémelhárítás követelte és kapta meg a foglyot. Céljaik elérése érdekében édesanyját is letartóztatták, de a vele való szembesítés sem törte meg a lányt. Október 28-án katonai bíróság elé állították, és hűtlenség és hazaárulás miatt halálra ítélték. Fellebbezni nem engedték, de kegyelmet kérhetett volna, ő azonban ezt elutasította, mondván: gyilkosoktól nem kér kegyelmet. 1944. november 7-én a fegyház udvarán agyonlőtték. Földi maradványait 1950-ben Izraelbe szállították, és a jeruzsálemi Herzl-hegyen helyezték örök nyugalomra.

Izraelben nemzeti hősként tisztelik, számos utca és tér viseli a nevét.

2001-ben Izrael Állam budapesti nagykövetségén emléktáblát és -termet avattak tiszteletére, és a VII. kerületben a Jósika és a Rózsa utca által határolt kis teret róla nevezték el. 2020-ban itt avatták fel miniszobrát, Kolodko Mihály alkotását. 1999-ben Dénes Gábor készített róla dokumentumfilmet, amelyben olyan emberek szólalnak meg, akik személyesen ismerték őt. A filmben archív felvételek, fotók, visszaemlékezések és a költő naplórészletei is láthatók és hallhatók.

Naplóját, leveleit és verseit a Szépirodalmi Kiadó jelentette meg 1991-ben. Írásaiból egy nagyon érzékeny, tudatos, fiatal kora ellenére is éretten gondolkodó ember alakja rajzolódik ki. Írt egy erősen önéletrajzi ihletésű egyfelvonásos darabot is A hegedű címmel. Több versét, például a Boldog a gyufa kezdetűt Izraelben népdalként éneklik. 2020-ban teljes irodalmi hagyatéka az Izraeli Nemzeti Könyvtár birtokába került.

Nyitókép: Szenes Hanna budapesti otthonának kertjében (1937 körül). Forrás: United States Holocaust Memorial Museum