Emlékszem az Odeon moziban, 1942-ben látott Éjféli gyorsra, mozdonyfűtő volt szénporos arccal, s emlékszem ’62-ből a Gábor diákból Ali pasájára, az Aranysárkányban az ügyvédjére, hogy csak a mozit említsem. A harmincas évektől számos filmben játszott kisebb-nagyobb szerepeket. De a háború után első színházi élményeim egyike volt az a nagyszerű előadás, amit a Madáchban láttam ’48-ban. Lennie-t alakította az Egerek és emberekben. Megrendítő volt esetlen figurája, ahogy társa, George (Ladányi Ferenc) gyámolítására szorult, s vesztét okozó perverz vágya a puha, szőrös testek simogatása iránt. Sokkal későbbi élmény és merőben más a Pesti Színházban vendégként játszott Csermlényi Viktor. Greguss karakterábrázolási tehetsége a hedonista operaénekest finom gúnnyal jelenítette meg a Macskajáték két nagyszerű színésznője – Bulla Elma és Sulyok Mária – mellett az Örkény-darabban.
Nem a Színiakadémián szerzett diplomát, hanem a „mély vízbe dobva”, a színpadon. Sógora, Palágyi Lajos elragadta szegedi társulatába. Tizenhét évesen már bonvivánként hódította a női szíveket. 1928-ban a Nemzeti Színház ösztöndíjasa lett a jóképű, fiatal színész, ám a szépen induló pályát félbeszakította egy próba közben történt balesete. Négy esztendőbe telt, míg újra színpadra léphetett.
Jób Dániel szerződtette 1930-ban a Vígszínházba, de 1940-ben már a Pünkösti Andor igazgatta Madáchban lépett fel. Ebben az időben Felkai Ferenc Nero című drámájában a címszerep kiélezésével sokat tett azért, hogy az előadás az egyre élesedő politikai helyzet elleni tiltakozás legyen. Háború után a Művész Színház meg a Belvárosi Színház tagja lett, 1947-ben pedig újra a Madáchban játszott. Itt láttam színházrajongó diákként emlékezetes Lennie-alakítását a Steinbeck-darabban. Négyszáz estén adták. Rövid kitérővel, a Modern Színház igazgatása után végleg a Madách Színházhoz szegődött, haláláig a társulat tagja maradt.
A mai közönség film- és tévészerepeiben láthatja, a Hannibál tanár úr, az Édes Anna, Az aranyember, a Pacsirta vagy az Aranysárkány kópiái őrzik jellegzetes karakterét. Ahogy számos rádiójáték zengő orgánumát, szépen hangzó beszédstílusát.
1956-ban Érdemes Művész, 1972-ben Kiváló Művész díjban részesült. Halála után özvegye, Szegffy Edit alapítványt hozott létre, emlékét ez élteti a színésztársadalomban. Az 1989-ben létrejött Greguss-díjat a művész születésének évfordulóin azok kaphatják, akik a névadóhoz hasonlóan színészetükben példásan, szabatosan, szép kiejtéssel beszélik anyanyelvünket.
A százhúsz éve született Greguss Zoltán a nagy magyar színészek társulatának tagjaként él emlékezetünkben, nemzedékeket megajándékozó művészetével.
