A manapság rendkívül népszerű szecessziós stílusú épületekkel vidéken elsősorban az alföldi városokban találkozhatunk nagy számban, hisz ezeknek a településeknek a fellendülése és kiépülése egybeesett a szecesszió fénykorával. A dunántúli városok nagy része az 1900-as évek elejére már rendelkezett jelentős középület- és lakóházállománnyal. Ezenkívül az egységes városkép kialakításához jobban illeszkedtek a historizáló stílusú épületek, így arányaiban kevés szecessziós stílusú ház található a Dunántúlon. Nem kivétel ez alól Szombathely sem. A nyugat királynőjének is nevezett városban elsősorban a késő barokk és az eklektikus stílusú épületek a meghatározók a mai napig, éppen ezért invitáljuk az olvasókat egy izgalmas szecessziós kincskereső túrára, mert elvétve ugyan, de Szombathelyen is találkozhatnak néhány cifra palotával.
A Fő tér talán legmeghatározóbb épülete a Takarékpénztári Egylet által építtetett palota, amely 1912-ben készült el Mocsányi Károly és Stadler Dezső győri építészek tervei alapján. A takarékpénztárt a szombathelyiek Centrum Áruházként emlegetik a rendszerváltás előtti funkciója miatt. Manapság üzletek és lakások találhatók a barokkos tömegű, E alaprajzú épületóriásban, amely szembetűnő megjelenésével, aszimmetrikus homlokzatával, méretével beteljesíti a szecesszió célját: uralja a teret. Ugyanakkor éppen kitakarja a rálátást a Fő térről a város legismertebb épületegyüttesére, a székesegyházra és a püspöki palotára.
Az elegáns palotát két kupola is ékesíti, a nagyobb a főhomlokzat felett magasodik, a kisebb pedig az épület sarkán. A takarékosság jelképei, a méhek és a méhkasok is megtalálhatók az épületen, de a legszebbek a figurális emberalakok. A takarékosság, az ipari és mezőgazdasági dolgozók és az életkorok műkőből készült allegorikus alakjai a főhomlokzaton láthatók. Külön öröm, hogy az egykori pénztárterem festett üvegmennyezete máig fennmaradt.
Szombathely építészetének meghatározó alakja volt Rauscher Miksa, akinek tehetségét bizonyítja, hogy eklektikus és szecessziós stílusban is kiválót alkotott a városban. 1850-ben született a felvidéki Léván, építészeti tanulmányait Bécsben végezte. Pártos Gyula, a neves építész 1889-ben kérte fel, hogy felügyelje a szombathelyi lovassági laktanya építését. Rauscher ezután telepedett le a városban, megnősült (pápai engedéllyel vette feleségül unokatestvérét, Ilonát), és 1934-ben bekövetkezett haláláig Szombathelyen élt. Képviselőként tagja volt az építőbizottságnak, alelnöke a Szépítő Egyesületnek. A város számos emblematikus épülete fűződik a nevéhez, többek között a premontrei rend székháza és gimnáziuma, a Fő tér számos palotája, a Hegy – jelenleg Gagarin – utcai villasor jó néhány épülete és az Ezredéves – jelenleg Szent István – park egykori ékessége, a Kioszk.
A Kőszegi utcában áll Rauscher Miksa egyik legjelentősebb tervezése: Széll Ödön palotája 1896-ból. Az elegáns épület stílusa historizáló, de a növényi ornamentika és a kecses női fejekkel kiegészített homlokzati díszítés egyértelműen a szecesszióra utal. A Széll-palota a városháza 1945. március 4-i bombázása, majd lebontása után 1983-ig volt a városi tanács otthona.
A Fő tér 31. szám alatti épületet szintén Rauscher tervezte historizáló stílusban, Hoffmann Samu ecet- és szeszgyáros családjának megbízásából. Hogyan került be mégis a szombathelyi szecessziós épületeket összegyűjtő cikkbe ez az épület? Az itt található patika berendezése révén. 1907-ben alapította gyógyszertárát Babics István a Hoffmann-ház földszintjén, és a patika azóta is üzemel. Szerencsére fennmaradt az eredeti berendezése is, amelyet Rauscher Miksa tervezett szecessziós stílusban. A gyönyörű virágmintás, intarziás, cseresznyefából készült polcok és szekrények kuriózumnak számítanak, már az utcáról bepillantva is könnyen felfedezhetők.
A Rauscher Miksa által szecessziós stílusban megtervezett következő épület a Király utca 1. szám alatt található Legáth-ház. A Fő tér és a Király utca sarkán álló óriási bérpalotát a Legáth család építtette. Egészen 1950-ig működött itt Legáth Gábor élelmiszer- és csemegekereskedése.
Az államosítás után is működött az élelmiszerbolt, egészen addig, amíg a növekvő forgalom miatt az üzlet helyén árkádot alakítottak ki. A gyönyörű szecessziós homlokzati díszek nagyrészt áldozatul estek a felújításoknak, a kapuk, a lépcsőház korlátjai azonban még őrzik az épület egykori szépségét.
A Király utcán továbbsétálva a 11-es számú ház rejteget újabb szecessziós kincset. Ha felpillantunk a homlokzatra, rögtön szembeötlenek a lakóház egyszerű kivitelétől erősen elütő zárt erkélyek feletti díszek: szétterjesztett tollú pávák láthatók a Vózner-ház erkélyei felett, amelyekről következtetni lehet az épület korábbi szépségére.
A szombathelyi szecesszió talán legismertebb alkotása is a Király utcában áll: ez az egykori Kovács Nagyszálloda, amely a budapesti Vida Artúr tervei alapján épült 1914-ben. Építtetője Kovács Jakab, a város ismert és közkedvelt vendéglőse volt, aki óriásit álmodott: százötven szobás, négyemeletes, dísztermes, kávéházas luxusszállodát. A kiváló elhelyezkedésről is gondoskodott: a belvárosban, a budapesti Andrássy utat mintának tekintő Széll Kálmán utca zárótengelyében vásárolt telket. A német szecesszió jegyeit magán viselő szálloda kívül-belül az eleganciáról, a „boldog békeidők” gazdagságáról mesél.
Épületdíszei, ajtajai, korlátjai, festett üvegablakai szecessziós stílusban készültek. A ház 1941-ig volt a Kovács család tulajdonában, ezután Hotel Savaria néven működött tovább. Számos városi rendezvénynek, bálnak adott otthont, nevezetes vendége volt többek között Kosztolányi Dezső, Gellért Oszkár, Fedák Sári és Karády Katalin, aki 1951 februárjában itt töltötte utolsó magyarországi éjszakáját. A műemlékvédelem alatt álló szálloda 2005 óta nem üzemel, évek óta sikertelenül próbálják értékesíteni.
A Petőfi Sándor utca 14. szám alatt találjuk a Takáts-házat, amely 1914-ben épült Schodits Lajos tervei alapján. A palota a német és a magyaros szecesszió stílusjegyeit viseli magán. Növényi és állatornamentika, illetve néhol a népi fafaragás, szűrhímzés mintái találhatók a homlokzatán. Államosítása után évekig leánykollégiumként működött, felújítása jelenleg is zajlik.
Az építészeti kincskeresők igazi ritkaságra bukkanhatnak a szombathelyi Wesselényi utcában: egy különleges kerítésre. A város szülöttének, Wälder Gyulának az egyik korai, szecessziós stílusú munkája volt a Dömötör-ház, amely manapság már egyáltalán nem hordozza magán a stílus jegyeit. Kerítése viszont szerencsére dacol az idővel, köszönhetően az ismétlődő felújításoknak: a kovácsoltvas kerítés parókás, abroncsszoknyás alakjai napsütéses időben még kedves árnyjátékkal is szolgálnak.
A késő szecesszió és az art deco jegyében született a Széll Kálmán és Welther Károly utca sarkán álló Láng-ház. A szombathelyi épületek sorsához mérten rendkívül szerencsésnek mondható, mert szinte változatlan homlokzattal maradt fenn az 1923-ban Szivessy Tibor által Láng Ármin malomtulajdonos és gabonakereskedő számára tervezett lakóház. Manapság is megcsodálhatók a valószínűleg Körmendi Frim Jenő által alkotott, női alakokat mintázó domborművek és épületszobrok, a növényi ornamentikával dúsan díszített ablakkeretek, erkélyoszlopok. Megmaradt az épület virágos kapuja az építés évszámával, továbbá az eredeti kapucsengő is.
Távol a belvárostól, Olad városrészben található Rauscher Miksa egy további szecessziós alkotása, az Ernuszt–Szirmai-kripta, az Ernuszt-kastély kertjében. 1910-ben készült el, ide temették az 1848-as hazafit, megyei főispánt, a főrendiház egykori alelnökét, Ernuszt Kelement (1831–1917), a város jótevőjét. A kriptát 1945-ben a szovjet katonák feldúlták, a hamvak pedig az oladi temetőbe kerültek át.
Az art nouveau kedvelőit biztatjuk, hogy járjanak nyitott szemmel Szombathelyen, mert a felsorolt épületeken túl is lehet találkozni elsősorban növényi ornamentikájú szecessziós részletekkel, csak be kell pillantani például a Király utcai kapukon, vagy csemegézni a Széll Kálmán utcai kovácsoltvas korlátok, épületdíszek között.
Izgalmas kincskeresést kívánunk!
Fotók: Budai Kriszta / Kultúra.hu
Források:
Balló László: Neves házak – Szombathelyi etűdök, Szülőföld, 2021.
Brunner Attila (szerk.): Felfedező utak – Szecessziós épületornamentika a vidéki Magyarországon, Holnap Kiadó, 2016.
