Sokféle jelzővel illették már Szentendrét, a köztudatban sokféle kép él róla. Az egyik arcát a kereskedelemben betöltött helye és szerepe határozta meg. A kiállítás a római kortól a 20. század első feléig nyújt betekintést a szentendrei kereskedelem történetébe. A tárlat termeit a város életét évszázadokon át meghatározó és egyben legfőbb kereskedelmi útvonal, a Duna fogja össze szimbolikus és tematikai szempontból.
A kiállítás elsőként a római kori katonai tábor – Ulcisia Castra – és a haderőnek dolgozó kereskedők és kézművesek világát mutatja be. A kereskedelmi kapcsolatok jól szemléltethetők a Római Birodalom nyugati provinciáiból érkező import árucikkekkel. A Duna két partján és a Szentendrei-szigeten épült kikötőerődök közvetítették a pannóniai termékeket a Barbaricumba, a germán és a szarmata népekhez. A római kori pénzek nem csak az itt lakók gazdasági kapcsolatait tükrözik, de ábrázolásaikból az uralkodók képmásait és a korabeli viseletet is megismerhetjük.
A Szentendrén feltárt középkori kerámiaanyag és pénzek ugyancsak élénk kereskedelmi kapcsolatokról árulkodnak.
A török kiűzése után a szerbek 1690-ben történt betelepülése jelentős gazdasági és kereskedelmi változásokat hozott Szentendre történetébe. A 18. században a Zichy család óbudai uradalmához tartozó város gazdaságában a szőlőművelés, a borászat és a borkereskedelem meghatározó szerepet játszott, de a kézműves ipar is fejlődésnek indult. A céhes világ emlékei mellett a szőlőművelés tárgyi anyaga is látható a kiállításon. A virágzó időszak végét jelentette 1880-tól a tőkéket kipusztító filoxéra elterjedése. Az utolsó szüretet 1887 szeptemberében tartották, a korábbi szokásokkal ellentétben ekkor már nem kellett felvidéki munkásokat hívni – de a legfontosabb anyagi erejétől megfosztott városba éppen ekkor érkezett meg a változás lehetősége is a vasút képében.
A kiállításon látható az úgynevezett Rády láda, amiről a hagyomány úgy tartja, hogy egykor Ráby Mátyásé lehetett.
Rábyt 1784-ben küldték Szentendrére a város igazgatásának és pénzügyeinek ellenőrzésére. Nyomozása során konfliktusba keveredett a szentendreiekkel, és az ellentétek miatt a hivatalnok börtönbe is került (mint udvari besúgó).
„Rab” Ráby emléke Jókai Mór 1879-ben megjelent regénye révén vált széles körben ismertté, noha a főszereplő alakját a könyvben főleg irodalmi és nem a történelmi hitelesség jellemzi. De 1958-ban a szentendrei belvárosban ennek ellenére teret is elneveztek róla.
A tárlat utolsó termében a Fő téri Kereskedőház története kerül fókuszba. A 20. században itt működő kereskedők – többek között Kiss József, Dietz Ferenc, Weisz Márk vagy Wuits István – boltjai már a modern kori adásvétel új fejezetét szemléltetik. A kiállítás központi elemeként mutatják be a Kereskedőház egykori boltosainak a múzeumra hagyott eszközein keresztül az 1930-as évek tipikus szatócsboltját, felidézve az egykori kereskedők és vásárlóik mindennapi életének tárgyi környezetét.
Kurátorok: Dr. Fábián Laura, Dr. Ottományi Katalin, Dr. Sz. Tóth Judit
Forrás és fotók: Ferenczy Múzeumi Centrum
