(Szép)irodalmi légtornászat

Vihar dönthette meg azt az öreg birsalmafát a kertünkben, amelyiknek emiatt csaknem vízszintes ágai is voltak. Kisgyerek koromban szívesen másztam föl rá, ilyenkor, ha apám látott, odaszólt: – Te baldió, le ne ess! Már iskolás voltam, amikor 1948 nyarán városunkban a Nemzeti Bank és a Bogenrieder-ház között kifeszített kötélen a Három Baldió tartott légtornász bemutatót. Ekkor tudtam meg, hogy a baldió a kötéltáncosok neve, őket apám még Budapesten látta korábban, 1934-ben. Ma már tudom, hogy a Balog Sándor és a Diószegi Sándor nevekből alakult az intarzia: Baldió. A korabeli sajtó a fővárosban és vidéken is beszámolt a kötéltáncosok produkcióiról.

A légtornászok ügyessége, bátorsága számos helyen megjelenik az irodalomban. A Vígszínházban siker volt A cirkusz csillaga, Fekete László darabja. Innen Karinthy Frigyes ötlete, ha a színházban „cirkusz” van, a cirkuszban legyen irodalom, lépjenek föl az írók, költők:

„Kosztolányi Dezsőnek, a ragyogó stílművésznek, a légtornász nyaktörő szerepét szántam, abban a biztos tudatban, hogy bravúrosan fogja megoldani a legnehezebb mutatványokat, a tőle megszokott eleganciával.” (Parnasszus Beketowban)

Karinthy egyik regényhőse egy mesmerista orvosnak beszámol életviteléről, amelyet betegnek tart. A légtornászat fő kellékével magyarázza (lelki)állapotát:

Babits Mihály verse szerint az élet maga is veszélyes mutatvány, mint a cirkuszi légtornászé, a gondolat madáchi („Mondottam ember: küzdj’ […]” – Amig élsz, ugrálj!):

„Nosza, feszítsd ki font köteled
kösd lábra táncos cipellődet[.]
Fogd kézbe hosszu sulyzórudad,
tudnád-e még, mint egyszer tudtad?
Amig élsz, ugrálj!” (A vén kötéltáncos)

A mutatványként végzett (légi) akrobatika kapcsán a hétköznapok világába viszi az olvasót Karinthy, a napszámos munkások teljesítményét látva és elismerve:

„Fent a Newyork palota karcsú toronycsúcsán az aranygombon gubbasztó turulmadár szárnyai alatt (Pest egyik legmagasabb pontja megfelel a huszadik emeletnek) két ember dolgozik, a pár centiméteres párkányra támaszkodva, lábujjheggyel, hátradőlve az üres levegőben, kezükkel a szabadon felmeredő létra fóliáiba kapaszkodnak. A létra inog, maga a turul szédülni látszik, szinte rebben a szárnya. A létra megbillen az egyik munkás súlya alatt, el kell eresztenie lábával a párkányt, átvádol vele a mélység felett, még éppen annyi ideje van, hogy elérje az egyik fokot, rátegye a sarkát, aztán utánarántva a másik lábát – véletlenül sikerült, most ott lóg a létra tetején, megtöröli kézfejjel homlokát, ehez hátra kell billenteni a sapkát – nem ám félelemből, hanem a melegtől, negyvenfokos hőség árad a tompán csillogó fémkupakból.

És nincs taps és nem áll meg a nagyváros zenéje egy pillanatra, mint a légtornászok parádés produkciója után – a hőségtől rezgő levegőben sivít az autóbusz, recsegnek a kocsik, a motorbicikli hülyén és szemtelenül kotkodácsol. Egy hölgy a bámészkodók közül émelyegve, sápadtan fordul el, nem bírja nézni. Néhányan megcsóválják a fejüket, tovább mennek. Minden a beállításon múlik. Ezek nem légtornászok odafönt, cirkuszi plakát nem hirdeti a nyaktörő mutatványt, az artista egyesületnek nem tagjai, nincs szerződésük európai turnéra. Napszámos munkások […].” (Légtornász és riporter)

Az ügyesség mint légtornászi képesség kap hangot Füst Milán regényében, amelyikben törpe növésű embereket embertelenül kizsákmányol és megaláz az őket foglalkoztató mutatványos. Egyikük, az igazságkereső Pilli föllázad, és képességeit sorolja azt sejtetve, hogy alkalomadtán a testi fölényét kihasználó igazgatóval is szembe tud és mer állni:

Az élő és élettelen természet, illetőleg a környezet ábrázolt tárgyiasságai is kapcsolódhatnak a légtornászathoz saját mozgásuk vagy az ember velük kapcsolatos mozgása okán. Utóbbira példa Krúdy Gyula írásából:

Az érzelmek az ember széles értelemben vett környezetével való kapcso­la­tok­ból eredeztethetők, ezért állandó változásban vannak és lehetnek. Ez a változás a legkülönfélébb állapotokat eredményez a szubjektumban, amelyeket a légtornászok legkülönfélébb testállapotaival lehet jelezni. Ez az analógia így mutatkozik meg Pilinszky János versrészletében:

„Mint légtornász, az űr fölött
ha megzavarja párja,
együtt merültem el veled,
alá az alvilágba
vesztemre is követtelek;
remegve önfeledten,
mit elfedett az öntudat,
most újra visszavettem!” (Miféle földalatti harc?)

Az akrobatikus mutatvány részletei szintén megjelennek Tollas Tibornak abban a versében, amelyikben súlyos betegsége alatti énjének érzelmi-tudati állapotát azonosítja egy esetleges légtornászállapottal:

„A parttalan és ismeretlen világnak mélyén
egyedül vagy, – szédülő légtornász –
s alant fohászokból háló feszül, 

fognak föl észrevétlenül.” (A mélyből visszaérkezett)

A posztmodernnak tartott Esterházy Péter prózájában légtornász az irodalmi mű lehetséges világának Petőfije, aki így jelenik meg:

Határ Győző, a szürrealismusáról is nevezetes író az irodalomtudomány hermeneutikai eljárásainak minéműségét ironikus szellemben bírálva a légtornász jelzővel jellemzi:

„A kegyesség és a kegyelet e megfellebbezhetetlen katyvaszát természetesen a szentbeszédből kölcsönzi, melynek szelleme váltig ott kísért; minek következtében, az Argumentum ad Horrendum szellemében elképzelni sem tudja, hogy szóképeknek, példázatoknak/példabeszédeknek/paráboláknak, allegóriáknak/anagógiáknak, metonümiáknak/metaforáknak hasonlat-szekvenciáknak ne legyen azonnali agyonütő BIZONYÍTÓ EREJE. Én meg, ahogy végigrágom magam emez ízig-vérig magyar tanulmányok apróbetűs szövegén, mindje jól megfűszerezve a légtornász »HERMENEUTIKA« e divatos (mert újdándinak hitt) kölcsön-tudálékosság görög/latin gőgicséivel, mondom, én meg, valamíg ezt az öntudatos-vastagon hömpölygő lila prózát majszolom, elégedetlenül és éhen maradva…” (Vívőanyag)

A természetes körülményekben élő állatok viselkedése is kapcsolható kötéltánchoz, Szabó Lőrinc a cinege fürge mozgását azonosítja vele:

„Fölöttem egy kis cinke végzi
légtornász mutatványait,
új diót bont amott a harkály,
a fecske rajban búcsuzik.” (Itt vagy itthon!)

A légtornászos tevékenység mindig is lenyűgözte a nézőket, Krétán, a knósszoszi palota keleti szárnyában lévő freskón látható efféle akrobatika, egy korabeli arany és elefántcsont szobrocska bikaugrót formáz. Napjainkban is töretlen a légtornászat gyakorlata: a Fővárosi Nagycirkuszban 2024-ben rendezték meg a II. Budapest Légtornafesztivált, benevezni aligha lehetett birsalmafás tudással.