Ősszel kezdte tizedik évadát a Magyar Állami Operaházban, előtte a neves Vaganova Akadémián és a londoni Royal Ballet Schoolban is tanult. Egyszerre kapott szerződésajánlatot Londonban és Budapesten, de nem hezitált: hazajött. Junior Prima díjas lett 2010-ben, őt választották a Magyar Nemzeti Balett Étoile-jának a 2015/16-os évadra, és 2019-ben elnyerte a Harangozó Gyula-díjat is, hogy csak néhányat említsünk az elismerései közül.

Megismerik az utcán a járókelők?

Azt gondolom, nem. Ha a szerepeimből, az operai munkámból adódóan vesz észre valaki, az jól esik és büszke vagyok rá. Művészként természetesen vágyom arra, hogy a közönséget érdekelje és értékelje a szakmai munkám, bejöjjön értem a színházba. Nekem fontos, hogy a táncművészet minél több emberhez eljusson. A balett egy különleges és egyedi világ, azok ismernek jól, akik ebben a környezetben otthonosan mozognak.

Nagyon más az utcán sétáló balerina, mint a színpadi?

Nem, mert a szerepeimben igyekszem megmutatni a személyiségem, a lényem, hogy ki is vagyok én valójában. Az előadásokon körülvesz a színpad atmoszférája, a taps és a fények, a magánéletemben azonban értékelem a nyugalmat és az átlagos hétköznapokat is. Nagyon szeretek „sétáló balerina” is lenni.

Fotó: Csibi Szilvia

Felméry Lili nem bújik el a próbatermekben vagy a színházi díszletek mögé! Több fotósorozat is megjelent már, az egyik például egy jó nevű tervező esküvői ruháit népszerűsítette, de olvashatunk cikket női magazinokban, sőt az esküvőjéről is több videót láthattak az érdeklődők.

A fotózások nekem kifejezetten örömet jelentenek, ilyenkor teljesen kikapcsolok, ezért is vállalom el azokat jó szívvel. Az is boldoggá tesz, ha ilyenkor pozitív visszajelzéseket kapok. Az életemet, a mindennapjaimat azonban a balett tölti ki. Ambiciózus alkatnak tartom magam, az előttem álló kihívások foglalkoztatnak. Így van ez, amióta erre a pályára kerültem…

Nem is volt ebben elakadás? Nem volt olyan pillanat, amikor másféle karrier vonzóbbnak tűnt?

Abszolút nem jutott eszembe más foglalkozás, pedig a családi hagyományok nem erre predesztináltak. Annak ellenére, hogy elsőre nehezen vették, hogy művészi pályára szeretnék menni, mindvégig teljes magabiztossággal támogattak. Ez egy kiszámíthatatlan karrier, sok veszélye van, de ma már megismerték a „balerina-életet”, és nagyon jól tudnak ezzel együttműködni. Nekem ők a legfontosabb, legerősebb bázis, őszintén nem tudom, hogy akinek nincs ilyen biztos családi háttere, hogyan tud feltöltődni.

Fotó: goodstuff.hu

Milyen ez a balerina-élet? Kívülről nézve nincs nagy tere benne a pihenésnek, a töltődésnek.

Reggel egy balett-gyakorlattal kezdünk, hogy felkészítsük a testünket a napi munkára, aztán próbálunk és előadunk. Nincs két egyforma napunk, mindig az adott feladatok határozzák meg az elfoglaltságunkat. Számomra fontos a folyamatos munkavégzés, egy-két nap pihenés bőven elég a regenerálódásra. 

Ilyenkor mi jelenti a pihenést?

Egy jó könyv elolvasása, egy mozi vagy egy színház, szabadnapok a családdal, a férjemmel… (Balázsi Gergő Ármin – a szerk.)

Aki az együttes első magántáncosa.

Pontosan. Ő is nagyon sokat dolgozik, kivételes tehetség, mégis sokkal lazább és nyitottabb személyiség nálam. Rengeteget segített oldani az én zárkózottságomon. Gerinek nagy baráti társasága van. Bizonyos értelemben tőle kaptam új barátokat, új nézőpontokat, nagyon sokat tanulok tőle. Régen talán sokan távolságtartóbbnak láttak, remélem, ma már finomodott ez a kép, közvetlenebb lettem.

Mennyire lehet lazulni az étkezésben például?

Semennyire… A balett esztétikai műfaj, ebből eredően nagyon oda kell figyelnünk arra, mit eszünk, hiszen amellett, hogy sok energiára van szükségünk, nem jöhetnek fel a kilók sem.

Hány előadása van általában?

Nem számolom. Minden előadásnak nagyon örülök! Nekem tényleg a tánc a szabadság, a munka és a harmónia. Igazán teljesnek érzem az életemet általa!

A teljes interjú az Opera Magazinban olvasható.