Mi a munkája pontosan egy táj- és kertépítésznek, és mióta jegyzik itthon ezt a szakmát?
A táj- és kertépítész a települési környezet, a zöldfelületek, a parkok és a kertek rendezését, fejlesztését végzi. Míg az építész egy élettelen anyagokból álló, statikus tér megalkotója, addig mi térben és időben folyamatosan változó, élő anyaggal dolgozunk. Ez alatt egyébként nemcsak a szó szoros értelemben vett természeti, hanem a városi, mesterségesen létrehozott tájat is érteni kell. Bár jelentős előrehaladás történt szakterületünk megítélésében, de ma is előfordul, hogy helytelenül „kertésznek” neveznek bennünket. A kerttervező kitalálja, megalkotja a teret, a kertész pedig kivitelezője a terveknek. A szakma nagy utat tett meg elismertségét és az oktatását tekintve, hiszen kezdetben egy képzésen belüli külön tantárgyként, 25 éve viszont önálló szakirányú képzés formájában lehet elsajátítani ezen ismereteket.
A két szakterület, az építészet, valamint a táj- és kertépítészet kéz a kézben jár egy-egy projekt esetében? A táj alkalmazkodik az épülethez, vagy fordítva?
Rendszerint a vezető építész határozza meg az irányadó gondolatokat, azaz ő a karmester ebben a sokszereplős zenekarban. Természetesen nem kell jobban tudnia a sokféle hangszeren játszani, mint az adott művésznek, de mindegyik „szólamhoz” megítélés szinten értenie kell. A történelmi kezdetektől építészet és kertépítészet egymásra hatva fejlődik. Az igazi sikerek mindig azokat a munkákat koronázták, ahol közös gondolkodásban és együtt alkotásban született egy terv. Az épület tervezése nem a falsíknál, hanem a hozzá tartozó táji környezetben ér véget, éppen úgy a táj- és kertépítésznek a falakon belüli tartalmakat is ismernie kell.
Milyen tudásra van pontosan szüksége?
Az „ötödik homlokzat” – azaz a tetőkertek és zöldtetők – ma már szinte kötelező kialakításának igénye új szakmai kihívás, széles körű műszaki, szerkezeti, statikai ismereteket követelve. Pontosan tudni kell, hol vannak a födém-alátámasztások, a függőleges tagozatok, milyenek a nyílászárók, és milyen a homlokzatok anyaghasználata.
Évszázadokon keresztül a kertek jellemzően termett talajon épültek, míg a jelenben már a földszinten is a födémen helyezkednek el függőkertként, mint ahogy a Graphisoft Park mélygarázsai felett is. Ebben az esetben a kerttervező feladata meghatározni a födém feletti földterheléseket, magasságokat és szintkülönbségeket áthidaló lépcsőket. Emellett növényfajták, anyagtípusok, talajmechanikai és a felszíni csapadékvíz-elvezetés műszaki ismerete is elengedhetetlen. Akkor jön létre az épület és a táji környezet között az összhang, ha a tájépítész minden műszaki, esztétikai, biológiai és formai részét ismeri az adott feladatnak.
Milyen főbb lépéseken keresztül kezdi el egy üres tér életre keltését?
Nehéz, éjszakába nyúló órákkal indul, amikor az ember elkezd azonosulni a feladattal. Én többször kimegyek a terepre, hogy hasson rám a hely szellemisége, kisugárzása. Funkcionálisan elemzem a helyszínt, minden apró részletét megismerve, látni kell a helyszín térbeli elemeit, szinte a talpamban érezve a terepszinteket. Ezt követi a helytörténet, az építészeti határok és a stiláris jegyek megismerése a mindennapi funkcióknál jóval mélyrehatóbban. Mindezek együttesen határozzák meg a majdani térhasználat igényét, az adott terület méreteitől, műszaki kötöttségeitől függően, párhuzamosan alakítva a növények, az elképzelt kerti kép látványát.
A növényeken túl milyen eszköztára van egy tájépítésznek, s önnek van-e kedvence?
A városi, jellemzően architektonikus kertben a műtárgyak az eszköztár meghatározó elemei: a támfalak, lépcsők és a különféle ülőfelületek. A pad szó hallatán például nem egy kő ülőalkalmatosságra, hanem annak anyaghasználattól függő számtalan változatára kell gondolni. A Gül Baba türbe oldalsétányán például tégla ülőpadkákat terveztünk, összhangban a háttérfal burkolatával, de elhelyeztünk a mellvédfallal rímelő, leülést szolgáló mészkő tömböket is. A tér gazdag építőelemei lehetnek a mozgó és álló vízfelületek és szökőkutak, a hosszan elnyúló, lépcsős átvezetések. Úgy érzem, az én erősségem az anyagok, terek, léptékek közötti összhang megteremtése, látvánnyá komponálása.
A táj- és kertépítészet egyik sajátja és egyben szerintem a nehézsége is, hogy folyton változik, tehát az, amit ön megalkotott, évek, de akár már hónapok múltán sem úgy fog kinézni, ahogyan azt átadták. Visszajár a területekre, utóköveti a munkáját?
Igen, rendszeresen visszajárok a fontosabb helyszínekre, látni, hogyan alakul a tervezett kertek és terek használata. Jó hallani, milyen gondolatokat ébreszt az adott helyszín.
És ha mosolygós embereket lát, sikerként könyveli el az adott munkát?
Igen, ha azt látom a gesztusokból, szavakból, mosolyokból, hogy jól érzik magukat az ott tartózkodók, akkor vagyok igazán boldog és elégedett. Így például a MOM Parkba is gyakran járok – amelynek a vezető kerttervezője voltam –, visszajelzésként hallgatva az ott sétálók véleményét, de ugyanígy a Corvin sétányon tágra nyílt szemmel figyelem, milyen hangulatban töltik az idejüket a járókelők. A Gül baba türbéhez is gyakran felsétálok, és örömmel látom a függőkertben a fiatalokat, hogy nem aluljárókban vagy plázákban múlatják az időt. De az is siker, ha meg tudtam felelni az építész elvárásainak, és munkáink között az összhang megszületett, melyet Pogány Frigyes professzor és szakíró úgy fogalmazott meg: „Akkor jó egy tér, ha nem tudod, hogy mitől jó, de te jól érzed magad...”
Eredetileg építész akart lenni, de a szülei nem támogatták ezt az elképzelését, mert azt tartották fontosnak, hogy olyan szakmát válasszon, melynek gyakorlása közben sokat lehet szabad levegőn. Nem bánta meg, hogy végül nem építész lett?
Nem, úgy érzem, nagyon sínen van az életem. Nemcsak minden részletében elkötelezetten szeretem ezt a pályát, hanem küldetésemnek is tartom, hogy megmutassuk a társszakterületeknek, milyen feladatok megoldására képesítenek szerteágazó és sokrétű műszaki ismereteink.
Több mint harminc évig meghívott előadóként állt különböző egyetemek katedráin. Miért volt fontos szakmai életében a tanítás?
A tanítás egy állandó inspiráció, amikor a hallgatók hétről hétre kérdésekkel fordulnak az előadóhoz, az bennem is termékeny gondolatokat indított el. A tanításnál jobb önképzés és kiteljesedési lehetőség nincs, semmihez sem hasonlítható öröm forrása lehet egy jól sikerült konzultáció után kilépni az egyetem falai közül. Diplomázó diákjaimtól elváláskor a szokásos kérdésem volt: tudtam-e adni annyit, mint amennyit én kaptam tőletek…?
A munkái során is mindig törekedett az edukációra, ismeretátadásra.
Igen, minden munkánál nagyon erősen dolgozott bennem, hogy olyan térélményt adó környezetet alakítsak ki, mely a funkcionális igények kielégítésén túl felébreszti az emberi gondolatokat és érzékenységet a tárgyi környezet alkotóelemei iránt. A Corvin sétány 2. üteménél ezért került a telepített növények lenyomata az ülőpadokra, ülőkavicsokra és a burkolatba süllyesztett lépőkövekre. A növények neveit levetítettük a járófelületre, így az emberek sétálás közben megismerhetik a környezet élő alkotóelemeit. Kőbányán, a Szent László tér rendezésekor, a látvány mellett az ismeretek átadása is vezérelt. A forgalmas csomópontban Lechner Ödön szobra a szecesszió úttörőjének állít emléket, ahol az általa alkotott tíz legfontosabb épület nevét a járófelület burkolati ornamentikája jeleníti meg. Ugyanez a cél vezérelt a Gül Baba türbe függőkertjénél is, ahol Wagner János műépítésznek, a rózsadombi villaépítészet megteremtőjének családtörténetét idézi az általa ültetett faóriást körülvevő padlórelief.
Egy kollégája egyszer azt nyilatkozta önről, hogy igazán a lehetetlen helyzetekben érzi jól magát, ahol „gúzsba kötve táncolhat”.
A kihívás inspirált egész életemben, amikor a megoldhatatlannak tűnő feladatoknál is bebizonyíthattam, hogy választ tudok adni. Ahogy a hódmezővásárhelyi felkérés sem riasztott vissza, ahol a magas tűzfalak szorításában kellett egy nagyvárosi pihenőparkot játszóteret magába foglalóan kialakítani. Itt a gyermeki fantáziát mindig megragadó galaxis LED-pontfénnyel megvilágított csillagképeit vetítettük le az alapsík ugróköveire és az égbe meredő sivár tűzfalakra. Az átadás óta eltelt idő igazolja, hogy itt egy olyan időtálló kertépítészeti kialakítás született, amely válasz tud adni napjaink térhasználati igényeire.
