A november 17–18-án, Veszprémben lezajlott IX. Music Hungary Konferencia fő célja az volt, hogy számba vegyék a zeneipar lehetőségeit és kihívásait a vírushelyzet utáni újrakezdéshez. A szakmai találkozó ezúttal kétnapos koncertsorozattal bővült ki: három helyszínen több mint húsz produkciót láthattunk, mások mellett Deva, Sasa Lele, Saya Noé, a Kolibri, Perrin, a Hocuspony és a Napfonat lépett fel. Weyer Balázs, a Music Hungary Szövetség elnöke, Temesi Bertalan elnökségi tag, Süli András programkurátor és Décsy Eszter, a szövetség PR- és kommunikációs menedzsere mesélt nekünk a konferencia és a fesztivál tanulságairól.
Weyer Balázs korábban kiemelte, hogy a IX. Music Hungary Konferencia & Showcase az eddigi legerősebb volt. Most, hogy már lecsengett az élmény, milyen érzések a legerősebbek bennetek?
Weyer Balázs: Volt valami általános optimizmus az idei rendezvényben, ami nyilván legalább annyira köszönhető a fénynek a Covid-alagút végén, mint annak, hogy úgy éreztük, a program is jó volt. Bevált az ötlet, hogy egy programkurátor, Süli Andris kezébe adjuk az esemény összeállítását, és a Music Hungary mint szervezet is sokat fejlődött-változott az elmúlt évben.
Temesi Bertalan: A célunk az volt, hogy ne a negatív történésekre fókuszálva kommunikáljunk, hanem nézzünk előre, és igyekezzünk mindent kihozni abból, amiből most „főzhetünk”. Sikerült. Legjobb tudása szerint, kreatívan hozzátett az eseményhez a szövetség minden szakosztálya és tagja.
Kikből áll pontosan a szervezőcsapat?
W. B.: A szervezőcsapat nagy része évek óta azonos azokkal, akikkel Tóth Tibi még annak idején, a szövetség megalakulása előtt elkezdte a konferenciát: Nagy Réka, Árvai Csenge, Gergely Száva, Széplaki Márk. Ők az évek során kiegészültek az idén nagyon fontos szerepet játszó Bakos Petrával, aki a Music Hungary Szövetség főtitkára, kommunikációs fronton Décsy Eszterrel, és nem utolsósorban a konferencia és a showcase egy-egy kurátorával: Süli Andrással és Czeglédi Szabolccsal, meg persze a szövetség mindazon tagjaival és tisztségviselőivel, akik bedobták magukat. Ezek között meg kell említeni Muraközy Pétert, aki veszprémiként az egyik legfőbb motorja volt annak, hogy a városába költözzön a konferencia, és kitaposta belőlünk, hogy már idén kezdjük el a showcase-t.
Most először kísérte showcase fesztivál a konferenciát. Honnan jött az ötlet? A korábbi, egri alkalmaknál a Feszt!Eger koncertjeivel volt átfedésben a találkozó, és már akkoriban körvonalazódni kezdett az igény, vagy a vírus szülte változások hozták magukkal az újítást?
W. B.: Régi terv volt, hogy showcase elemmel egészítjük ki a konferenciát. A legjobb hazai előadók rendszeresen járnak nemzetközi showcase-ekre külföldi programszervezőknek, promótereknek, ügynököknek megmutatni magukat, de olyan esemény, amelyen hazai és határon túli előadók hazai szervezők előtt mutatkoznának be, eddig nem volt. Ezt akartuk pótolni, és úgy tűnik, az előadóknak és a közönségnek is bejött az újítás. Hogy a célját mennyire érte el, az majd abból látszik, hogy ezek az előadók előbbre tudnak-e lépni a karrierjükben jövőre.
T. B.: Tulajdonképpen akármennyire is belső munkatársai voltunk a történéseknek, külső szemlélőkként is részt vettünk bennük. Vagy panelbeszélgetést hallgattunk végig, és utána szakemberek véleményét meghallgatva eszmét cseréltünk, vagy showcase koncerteket hallgattunk – már ha befértünk, mert szerencsére sikerült telt házas koncerteket összehozni.
Azért itthon a Budapest Showcase Hub (BUSH) is lehetőséget ad a hazai és határon túli előadók és a hazai szervezők kapcsolatépítésére. A közös munka vagy az összefogás terve nem merült fel?
Décsy Eszter: Igen, a BUSH is lehetőséget ad erre, de ahogy Balázs is említette, mi a hazai közönséget célozzuk meg, a BUSH pedig nemzetközi fókuszú esemény. Teljesen jó szimbiózisban, egymást kiegészítve tud működni a kettő. A konkurenciát nem is bírná el a hazai piac. Ahhoz azért Magyarország kicsi, még ha a teljes Kárpát-medencei régiót nézzük is. Adódik, hogy így a konferencia programstruktúrája vagy a showcase-en fellépő előadók sem lesznek ugyanazok, hiszen egy exportképes produkció nem feltétlenül működik a hazai piacon, és ez fordítva is igaz. De ezzel együtt adta magát, hogy a programról is beszélgessünk egymással, hogy ne legyen átfedés. Az is igaz, hogy azok a zeneipari témák, amik nemzetközi szinten „hot topicok”, nem feltétlenül izgalmasak hazai szinten.
Hogyan választottátok ki a több mint húsz produkciót?
D. E.: Czeglédi Szabolcs volt a showcase programjának összeállítója, és idén, némileg az idő szűke miatt is, teljesen szabad kezet kapott. A kész tervet aztán az elnökséggel egyeztette. Sok éve van már a szakmában, az Akvárium és a Bánkitó fesztivál élőzenei programjáért is ő felel, így alaposan ismeri a hazai produkciókat.
Miként tudná a szakma leginkább támogatni a friss tehetségeket, és miként a közönség?
D. E.: A szakma leginkább azzal tudja a feltörekvő vagy a pályájuk elején lévő tehetségeket támogatni, ha minél több helyen, minél színesebb közönség előtt biztosít nekik lehetőséget a bemutatkozásra, akár szakmai közegről, akár „átlagos” zenerajongókról van szó. A showcase-ek éppen erre valók; függetlenül attól, hogy a (mi esetünkben) hazai vagy (a BUSH esetében) nemzetközi szakmai közönség a cél. A saját zenekaraim példáján is látom, hogy ez működik, ha a produkciók jól élnek a lehetőséggel. A közönség pedig leginkább azzal tudja támogatni a fiatal tehetségeket, hogy eljár a koncertjeikre vagy hallgatja őket otthon, beszél róluk. De ami még fontosabb: ha nyitott füllel hallgat meg olyan produkciókat is, amiket még nem ismer. A showcase-ek, ahogy a fesztiválok is, kiválóak arra, hogy új zenéket fedezzünk fel.
Kívülállóként azt gondolhatnánk, hogy egy vidéki városban nehezebb sikerre vinni hasonló programot, mint a fővárosban. Hogy „teljesített” Veszprém? Hosszú távon is ebben a városban gondolkodtok?
W. B.: Nagyon fontos, hogy Veszprémben otthonra talált az esemény. A budapesti rendezésnek természetesen lehetnének előnyei, de ebben az esetben fontosabb, hogy a showcase bejárható léptékű, hogy érezzük: fontosak vagyunk a városnak, és hogy nem rohangál el folyton mindenki, hanem a teljes idejét a rendezvényre szánja.
T. B.: Személyes kötődésem miatt is boldog voltam, hogy egy kultúrák, művészetek terén igencsak kiemelkedő helyszín adott otthont a programoknak, itt születtem ugyanis. Gyerekkorom meghatározó klubélete és a kiemelkedő veszprémi közösségi élet miatt biztos voltam abban, hogy jó helyen vagyunk. A város is segített minket, és nemcsak ígéreteket kaptunk, hanem a támogatók és Süli András kollégánk kiemelkedő programtervének köszönhetően tényleg minden úgy is sikerült, mint terveztük.
Veszprémen belül három különböző hangulatú helyszín adott otthont a showcase-nek. Mi alapján választottátok ki őket?
T. B.: Mindhárom helyszín nívós és kiemelkedő, mégis különbözők. Mivel szerettünk volna széles spektrumon mozogni és több stílusban is bemutatni a tehetséges formációk előadóit, eltérő stílusú, kisugárzású helyszíneket választottunk ki. A veszprémi támogatócsapat ajánlását figyelembe véve döntöttünk róluk; nem győzzük a hálánkat eléggé kifejezni nekik. Méltó helyszíneken méltó előadók mutatták be kiemelkedő kortárs alkotásaikat. Szeretnénk kiemelni Czeglédi Szabolcs szervezői munkáját. Neki és a csapatának köszönhetően profin és gördülékenyen levezényelt showcase programmal debütálhatott a Music Hungary Szövetség.
Melyek voltak az idei konferencia legfontosabb témái?
Süli András: Az idei konferencia leginkább abban volt különleges, hogy a beszélgetések nagy részét többé-kevésbé tematikus fonalra fűztük fel, ez pedig a több lábon állás képessége, az alternatív bevételi lehetőségek felkutatása és a válságállóság volt. Kiemelkedően érdekes beszélgetést rendeztünk a zenészek és a zeneiparban dolgozók mentális egészségéről, a magyar zenekarok és dalszerzők külföldi boldogulásáról és az így keletkező forrásokról, valamint olyan új bevételszerzési csatornákról, mint a crowdfunding vagy az NFT. Sikeres újítás volt az is, hogy a szokásos kerekasztal-beszélgetések és előadások mellett új formátumokat vezettünk be: a tréningek, képzések közül különösen sokakat érdekelt a TikTokról szóló 45 perc. Új színt hoztak az úgynevezett listening sessionök is. A legtöbbeket – a szakma helyzetének ismeretében nem meglepő módon – idén is az állami szerepvállalásról, a lehetséges támogatásokról és a könnyűzenei stratégia megvalósulásáról szóló beszélgetés érdekelt.
| Crowdfunding: Közösségi finanszírozás. A lényege az, hogy még el nem készült termék/szolgáltatás/projek megvalósítására előleget kérünk, vagyis egy online oldal segítségével pénzt gyűjtünk. Az ilyen oldalak, mint például a Kickstarter és az Indiegogo lehetőséget kínálnak arra, hogy bemutatóanyagot (videó, képek, leírás) töltsünk fel. A felhasználók előre meghatározott összegekkel tudják támogatni a projektet, cserébe terméket/szolgáltatást vagy valami apróságot, extrát kapnak. Ha összegyűlik a megfelelő összeg, be tudjuk indítani a vállalkozást. Crowfunding kampányt egyaránt indíthatunk album, videóklip, turné vagy fesztivál finanszírozásának segítésére.
NFT: Az angol non‑fungible token, magyarul nem helyettesíthető token kifejezés rövidítése valamilyen dolog, jellemzően digitális alkotás eredetiségigazolása, tulajdoni lapja. Forrás: lexiq.hu Listening session: Megadott témához (például a showcase-minifesztivál fellépőinek beküldött hangfelvételeihez, a legjobban sikerült karanténvideókhoz, a magyar zenei podcastszcénához) kapcsolódó tartalmak meghallgatása és értékelése meghívott vendégekkel. |
Mik a legfontosabb tanulságok?
S. A.: Számomra az, hogy kellőképpen tudatos hozzáállással fel lehet készülni az olyan nehéz időszakokra is, mint amilyen a járvány miatti leállás volt. Ám a szakmának igénye lenne olyan segítségre, amelyből minden szereplő profitálhat, kvázi piaci alapon: a sokszor emlegetett áfacsökkentés, illetve egyéb adózási és szabályozási könnyítések akár fontosabbak is lehetnek, mint egy-egy célzottan odaítélt projekttámogatás – ami természetesen nem jelenti azt, hogy az utóbbiaknak ne lenne számos pozitív hozadéka.
Szóba került, hogy a válságnak paradox módon voltak pozitív járulékos hatásai is. Mik ezek?
T. B.: Az online tér nem feltétlen az a közeg, ami igazán lelkileg feltöltve, visszajelzéseket adva építheti a kortárs előadóművészek kreatív munkásságát. Mégis sok előadó megtalálhatta benne a számítását a nehéz időkben. Továbbá elindultak olyan szövetkezések, melyek előrébb mozdíthatják a szakmai összefogást, és bizonyos alkotói, háttéripari tevékenységek eddig is megválaszolatlan vagy éppen problémás területein megoldásokat kínálhatnak. Munkacsoportok alakultak, információt cseréltek olyan zeneipari résztvevők, akik eddig vagy nem tudtak egymásról, vagy nem volt közöttük igazán komolynak mondható kohézió. Szomorú, hogy csak vészhelyzetben kezdünk el közelíteni egymáshoz, de most legalább valami tényleg elindult. Bizakodva tekintünk a jövőbe. Hisszük, hogy az összefogás és az egymásért kiállás hosszabb távon jó irányba mozdít el mindent. Azt szeretnénk, hogy a szövetség erős bástyaként működjön a szakmai szereplők életében.
S. A.: Nem véletlen, hogy a konferencia egyik panelbeszélgetése az új vagy a korábbihoz képest sokkal aktívabban működő érdekvédelmi szervezetekről szólt. Bármilyen prózai, az együttműködés megerősödésében elsősorban nem az játszott szerepet, hogy korábban ne lett volna meg erre a szándék, hanem az, hogy a leállások miatt felszabadult idő lehetővé tette az intenzívebb, gyakoribb kommunikációt a szakma szereplői között.
2022-vel kapcsolatban vegyes előrejelzésekről lehet hallani:
sorra jelentik be a koncerteket és a fesztiválfellépőket, szinte már a bőség
zavarába kerül a közönség, ám sokan tartanak a vírus új hullámaitól.
S. A.: A zeneipar szerencsére alapvetően előretekint és optimista. Tény, hogy a korábbinál várhatóan jóval több nagy produkció fordul meg majd Magyarországon 2022-ben, viszont a legnagyobb promóterek szerint a jelentős részükre az emberek már a korábbi években megváltották a jegyeket, így nem a jövő évi büdzséjüket terheli majd a költség. Míg a járvány legnehezebb időszakában a kész tartalmak fogyasztása indult meg korábban nem látott mértékben, bízunk abban, hogy jövő nyáron a közös élmények, az előadók és a közönség közötti személyes találkozások számai döntenek majd rekordokat.
Fotók: Zsiga Pál
