„Szerintem még létezik a tiszta szerelem”

Miért
vagy te Rómeó? Hogyan kezdődött, hogy kerültél a színház közelébe?

Kiskoromban sokat énekeltem kazettás magnóra, már hároméves koromból is van felvételem. Bár az óvodás barátaim mind focizni jártak, anyukám úgy gondolta, hogy belőlem ne legyen focista, ezért hatéves koromban elvitt a Szivárvány Színiiskolába, ahol főleg musicaleket játszottak.

Már kilenc éve jártam oda, amikor 15 évesen megkaptam Hosszú szerepét a Valahol Európában című musicalben. Nagyon nagy falat volt, de annyira jól éreztem magam benne, hogy ekkor döntöttem el, komolyabban szeretnék foglalkozni a színészettel. Ott, akkor megéreztem valamit...

Ezután a Cseppszínház és Színiiskolában töltöttem el
egy évet, majd másfél évig Földessy Margit színistúdiójában tanultam, ahol A padlásban
játszottam a Herceget és a Jó estét nyár,
jó estét szerelemben Viktor szerepét. Nagyon sokat tanultam belőle. Margit
színművészeti előkészítőjén is részt vettem, aztán bekerültem a Kaposvári Egyetem színművész szakára.

Mi
az a szemlélet, amit Margittól tovább tudsz vinni?

Mindig azt mondta, hogy aki színész szeretne lenni, ha
mindent belead, és igazán akarja, akkor mindegy, hogy hová sodorja az élet, színész
lesz. És a „nem érek rá”, „fáradt vagyok” kezdetű mondatokat töröljük a szótárunkból.
Azt a hozzáállást és szellemiséget, amit tőle tanultam, nagyban tudom
hasznosítani az egyetemen is.

Mesélnél
a felvételiről?

Egy évig készültem rá Margitnál, rögtön érettségi után
felvételiztem. A Színház- és Filmművészeti Egyetemen Novák Eszternél az utolsó
körig jutottam el, Kaposvárra viszont felvett Eperjes tanár úr.

Az SZFE-n a harmadik rosta után Novák Eszter
beszélgetett velem, elmondta, hogy miért nem vett föl. Ebből a beszélgetésből sokat
tanultam, megértettem, hogy miért nem kerültem be. Emberi és szakmai oka is
volt. Nagyon jó tanácsokkal látott el, amiket meg is fogadtam, és úgy érzem, ez
alatt az egy év alatt az egyetemen változni és fejlődni tudtam ezekben a
kérdésekben.

Tetszik
az egyetemi élet?

Az osztályomat nagyon szeretem. Rengeteg óránk van:
mozgás, beszéd, tánc, színészmesterség, zenés színészmesterség. Elég sűrű ott
az élet. Amikor éjfélkor egy aznap délelőtt történt eseményre gondolok, néha
olyan érzés, mintha az több napja lett volna, mert annyi dolog történt azóta.
Éppen egy hét szünetünk van az egyetemen a vírus miatt, nem örülök ennek, nehéz
volt eljönni, az elmúlt időszakban annyira jó a flow-m!

A tapasztalások, az élmények szakmailag és emberileg is feltöltenek.

Nagyon jó megélni, hogy a lehető legmagasabb fokon tanulhatom a színészetet.

Igaz,
hogy Eperjes Károly már a felvételin felkért Rómeó szerepére?

Igen, az első rosta után behívtak a Rómeó és Júlia castingjára, s megkaptam
a szerepet. Nagy öröm volt, hogy Júliának Kelemen Hannát választották, akivel Margittól
már ismertük egymást.

Ez volt életem egyik legdurvább hete. Azon a héten volt az írásbeli érettségim, a Jó estét nyár, jó estét szerelem főpróbahete, a kaposvári első rostám és a Rómeó és Júlia-casting.

Mit
éreztél, amikor megkaptad a szerepet?

A sikeres első rostám után mentem a válogatásra. Féltem, nehogy visszaessek, rontsak a teljesítményemen, féltettem a felvételimet. Az erkélyjelenettel készültem, s csak pár napom volt megtanulni. Nem volt rá egy évem, hogy úgy kidolgozzam, mint a többi monológomat, melyekkel a felvételin sikerem volt.

Egyáltalán nem számítottam rá, hogy megkapom a szerepet, meglepődtem, amikor megtudtam Eperjes tanár úr döntését. Abba sem nagyon akartam beleélni magam, hogy felvettek. Amíg nem jött meg a felvi.hu-tól az sms-s, addig nem hittem el.

Milyen
volt a próbafolyamat a Pesti Magyar Színházban?

Mindent beleadtam, egy hónapig semmi mással nem
foglalkoztam. Rengeteget tanultam belőle. Sajnos a járvány miatt megszakadt a
próbafolyamat, de amikor ősszel újrakezdtük a munkát, volt öt olyan intenzív napom,
amikor annyit tanultam a színészetről, mint máskor egy hónap alatt. Hannával is
egymásra hangolódtunk, csak úgy pergett az egész.

Nyilván nagyon jó az egyetemen dolgozni, de a színházi
munkatempó, a színészek hozzáállása, a színház működése olyan lecke, amit jó
volt már most megtapasztalni, és át tudom ültetni a tanulmányaimba is.

Mennyire
lett Rómeó karaktere olyan, mint ahogy elképzelted?

Az előadásban ő egy határozott fiú, nagyon tudja, hogy
mit akar, céltudatos. Én talán jobban megmutattam volna, milyen az, amikor egy
tinédzser fiú először szeret igazán egy lányt, és bár biztos az érzésében, még
tapasztalatlan, s nem mindig tudja pontosan, hogy mit kell tenni.

Vannak
most Rómeók és Júliák? Ma, amikor robotokba szerelmesek a fiatalok vagy a virtuális
térben találkoznak csak?

Érdekes társadalmi jelenség, hogy robottal házasodnak
az emberek, de szerintem még létezik a tiszta szerelem.

Hathat
a darab a mai fiatalokra?

Amióta a Pesti Magyar Színházban vagyok, sok előadást megnéztem, s ez felértékelte bennem a gyerekeknek való színjátszás fontosságát.

Azt gondolom, akkor jó egy előadás, ha változást, hatást gyakorol a nézőre.

Ez a legfontosabb. Úgy vettem észre, hogy a gyerekek nagyon nyitottak erre. Nekik még talán nincs komfortzónájuk, ezért jobban be tudják fogadni az előadás mondanivalóját a szerelemről, barátságról, az életről.

Nem
félsz attól, hogy a Rómeó túl nagy szerep volt? Hiszen másodévesként kipipáltad
a férfi színészek szerepálmát.

Nekem más a
szerepálmom: Gregers A vadkacsából. Azért
vonz ez a karakter, mert sokszor én is ugyanolyan „igazság harcosa” vagyok,
mint ő. Sokszor túl őszinte és racionális vagyok, épp úgy, mint a darabban
Gregers, aki szintén emiatt követ el hibákat. Az a naivitás, ahogy Gregers
kezeli az igazságát, s közben nem veszi észre, hogy a jó szándékától függetlenül
hova tud vezetni az, amit tesz vagy gondol, bennem is megvan.

Jársz
színházba, másra is jut időd?

Az a tervem, hogy az ország minden színházában megnézzek minél több előadást. Szeretném tudni, hogy milyen színházak vannak, hová szerződnék majd szívem szerint, ha majd arra kerül a sor.

Eperjes tanár úr azt sugallja, hogy nem az a jó színész, aki napi 18-20 órát dolgozik, pihenni is kell. És nagyon örülök, hogy ő ezt így gondolja, mert én is emberi időben szeretek dolgozni, tanulni. Így szerencsére másra is jut időm. Például, mesterségóra után Eperjes tanár úrral focizni szoktunk. Ez persze mókás, mert többen egyáltalán nem tudunk játszani, de a tanár úr a pályán is kihozza belőlünk a maximumot. (nevet)

Miért
szereted a színházat? Milyen a jó színész?

Abban biztos vagyok, hogy szenvedélyesen szeretem a színházat.

Nagyon hiszek benne, és akárhol lenne lehetőségem tanulni a mesterséget, megragadnám rá az alkalmat. Egyelőre sokszor még csak zsigeri a színpadi létem. De érzem, tudom, hogy a színészettel kell foglalkoznom. Az én szeretetnyelvem maximálisan a figyelem, ettől érzem úgy, hogy szeretnek. Valószínűleg azt élvezem leginkább a színészetben is, hogy figyelnek rám. És szeretem a közösséget, azt a közösségi élményt, amit a színház ad.

Hogy milyen a jó színész, arra én még biztosan nem tudok válaszolni. Nagyon vonzónak tartom, amikor egy színész pontos és profi a munkájában, s a néző azt érzi, hogy nincs nála alkalmasabb személy a feladatra. Én is ilyen szeretnék majd lenni.

Nyitókép és interjúfotók: Kultúra.hu/Hartyányi Norbert