Miért vagy te Rómeó? Hogyan kezdődött, hogy kerültél a színház közelébe?

Kiskoromban sokat énekeltem kazettás magnóra, már hároméves koromból is van felvételem. Bár az óvodás barátaim mind focizni jártak, anyukám úgy gondolta, hogy belőlem ne legyen focista, ezért hatéves koromban elvitt a Szivárvány Színiiskolába, ahol főleg musicaleket játszottak.

Már kilenc éve jártam oda, amikor 15 évesen megkaptam Hosszú szerepét a Valahol Európában című musicalben. Nagyon nagy falat volt, de annyira jól éreztem magam benne, hogy ekkor döntöttem el, komolyabban szeretnék foglalkozni a színészettel. Ott, akkor megéreztem valamit…

Ezután a Cseppszínház és Színiiskolában töltöttem el egy évet, majd másfél évig Földessy Margit színistúdiójában tanultam, ahol A padlásban játszottam a Herceget és a Jó estét nyár, jó estét szerelemben Viktor szerepét. Nagyon sokat tanultam belőle. Margit színművészeti előkészítőjén is részt vettem, aztán bekerültem a Kaposvári Egyetem színművész szakára.

Mi az a szemlélet, amit Margittól tovább tudsz vinni?

Mindig azt mondta, hogy aki színész szeretne lenni, ha mindent belead, és igazán akarja, akkor mindegy, hogy hová sodorja az élet, színész lesz. És a „nem érek rá”, „fáradt vagyok” kezdetű mondatokat töröljük a szótárunkból. Azt a hozzáállást és szellemiséget, amit tőle tanultam, nagyban tudom hasznosítani az egyetemen is.

Mesélnél a felvételiről?

Egy évig készültem rá Margitnál, rögtön érettségi után felvételiztem. A Színház- és Filmművészeti Egyetemen Novák Eszternél az utolsó körig jutottam el, Kaposvárra viszont felvett Eperjes tanár úr.

Benesovits Áron (Lámpás) és Góg Tamás (Herceg) – Jelenet a Padlás című előadásból

Az SZFE-n a harmadik rosta után Novák Eszter beszélgetett velem, elmondta, hogy miért nem vett föl. Ebből a beszélgetésből sokat tanultam, megértettem, hogy miért nem kerültem be. Emberi és szakmai oka is volt. Nagyon jó tanácsokkal látott el, amiket meg is fogadtam, és úgy érzem, ez alatt az egy év alatt az egyetemen változni és fejlődni tudtam ezekben a kérdésekben.

Tetszik az egyetemi élet?

Az osztályomat nagyon szeretem. Rengeteg óránk van: mozgás, beszéd, tánc, színészmesterség, zenés színészmesterség. Elég sűrű ott az élet. Amikor éjfélkor egy aznap délelőtt történt eseményre gondolok, néha olyan érzés, mintha az több napja lett volna, mert annyi dolog történt azóta. Éppen egy hét szünetünk van az egyetemen a vírus miatt, nem örülök ennek, nehéz volt eljönni, az elmúlt időszakban annyira jó a flow-m!

A tapasztalások, az élmények szakmailag és emberileg is feltöltenek.

Nagyon jó megélni, hogy a lehető legmagasabb fokon tanulhatom a színészetet.

Igaz, hogy Eperjes Károly már a felvételin felkért Rómeó szerepére?

Igen, az első rosta után behívtak a Rómeó és Júlia castingjára, s megkaptam a szerepet. Nagy öröm volt, hogy Júliának Kelemen Hannát választották, akivel Margittól már ismertük egymást.

Ez volt életem egyik legdurvább hete. Azon a héten volt az írásbeli érettségim, a Jó estét nyár, jó estét szerelem főpróbahete, a kaposvári első rostám és a Rómeó és Júlia-casting.

Mit éreztél, amikor megkaptad a szerepet?

A sikeres első rostám után mentem a válogatásra. Féltem, nehogy visszaessek, rontsak a teljesítményemen, féltettem a felvételimet. Az erkélyjelenettel készültem, s csak pár napom volt megtanulni. Nem volt rá egy évem, hogy úgy kidolgozzam, mint a többi monológomat, melyekkel a felvételin sikerem volt.

Egyáltalán nem számítottam rá, hogy megkapom a szerepet, meglepődtem, amikor megtudtam Eperjes tanár úr döntését. Abba sem nagyon akartam beleélni magam, hogy felvettek. Amíg nem jött meg a felvi.hu-tól az sms-s, addig nem hittem el.

Milyen volt a próbafolyamat a Pesti Magyar Színházban?

Mindent beleadtam, egy hónapig semmi mással nem foglalkoztam. Rengeteget tanultam belőle. Sajnos a járvány miatt megszakadt a próbafolyamat, de amikor ősszel újrakezdtük a munkát, volt öt olyan intenzív napom, amikor annyit tanultam a színészetről, mint máskor egy hónap alatt. Hannával is egymásra hangolódtunk, csak úgy pergett az egész.

Nyilván nagyon jó az egyetemen dolgozni, de a színházi munkatempó, a színészek hozzáállása, a színház működése olyan lecke, amit jó volt már most megtapasztalni, és át tudom ültetni a tanulmányaimba is.

Kelemen Hanna, Góg Tamás – Jelenet a Rómeó és Júliából
Forrás: Pesti Magyar Színház

Mennyire lett Rómeó karaktere olyan, mint ahogy elképzelted?

Az előadásban ő egy határozott fiú, nagyon tudja, hogy mit akar, céltudatos. Én talán jobban megmutattam volna, milyen az, amikor egy tinédzser fiú először szeret igazán egy lányt, és bár biztos az érzésében, még tapasztalatlan, s nem mindig tudja pontosan, hogy mit kell tenni.

Vannak most Rómeók és Júliák? Ma, amikor robotokba szerelmesek a fiatalok vagy a virtuális térben találkoznak csak?

Érdekes társadalmi jelenség, hogy robottal házasodnak az emberek, de szerintem még létezik a tiszta szerelem.

Hathat a darab a mai fiatalokra?

Amióta a Pesti Magyar Színházban vagyok, sok előadást megnéztem, s ez felértékelte bennem a gyerekeknek való színjátszás fontosságát.

Azt gondolom, akkor jó egy előadás, ha változást, hatást gyakorol a nézőre.

Haumann Máté (Mercutio) és Góg Tamás (Rómeó)
Forrás: Pesti Magyar Színház

Ez a legfontosabb. Úgy vettem észre, hogy a gyerekek nagyon nyitottak erre. Nekik még talán nincs komfortzónájuk, ezért jobban be tudják fogadni az előadás mondanivalóját a szerelemről, barátságról, az életről.

Nem félsz attól, hogy a Rómeó túl nagy szerep volt? Hiszen másodévesként kipipáltad a férfi színészek szerepálmát.

Nekem más a szerepálmom: Gregers A vadkacsából. Azért vonz ez a karakter, mert sokszor én is ugyanolyan „igazság harcosa” vagyok, mint ő. Sokszor túl őszinte és racionális vagyok, épp úgy, mint a darabban Gregers, aki szintén emiatt követ el hibákat. Az a naivitás, ahogy Gregers kezeli az igazságát, s közben nem veszi észre, hogy a jó szándékától függetlenül hova tud vezetni az, amit tesz vagy gondol, bennem is megvan.

Jársz színházba, másra is jut időd?

Az a tervem, hogy az ország minden színházában megnézzek minél több előadást. Szeretném tudni, hogy milyen színházak vannak, hová szerződnék majd szívem szerint, ha majd arra kerül a sor.

Eperjes tanár úr azt sugallja, hogy nem az a jó színész, aki napi 18-20 órát dolgozik, pihenni is kell. És nagyon örülök, hogy ő ezt így gondolja, mert én is emberi időben szeretek dolgozni, tanulni. Így szerencsére másra is jut időm. Például, mesterségóra után Eperjes tanár úrral focizni szoktunk. Ez persze mókás, mert többen egyáltalán nem tudunk játszani, de a tanár úr a pályán is kihozza belőlünk a maximumot. (nevet)

Miért szereted a színházat? Milyen a jó színész?

Abban biztos vagyok, hogy szenvedélyesen szeretem a színházat.

Nagyon hiszek benne, és akárhol lenne lehetőségem tanulni a mesterséget, megragadnám rá az alkalmat. Egyelőre sokszor még csak zsigeri a színpadi létem. De érzem, tudom, hogy a színészettel kell foglalkoznom. Az én szeretetnyelvem maximálisan a figyelem, ettől érzem úgy, hogy szeretnek. Valószínűleg azt élvezem leginkább a színészetben is, hogy figyelnek rám. És szeretem a közösséget, azt a közösségi élményt, amit a színház ad.

Hogy milyen a jó színész, arra én még biztosan nem tudok válaszolni. Nagyon vonzónak tartom, amikor egy színész pontos és profi a munkájában, s a néző azt érzi, hogy nincs nála alkalmasabb személy a feladatra. Én is ilyen szeretnék majd lenni.

Nyitókép és interjúfotók: Kultúra.hu/Hartyányi Norbert