A filmkészítők számára is fontos, hogy tisztában legyenek azzal, mit lehet és mit nem. A jogokkal körbebástyázott területről Takó Sándor Magyar Mozgókép Díjas producert, rendezőt kérdeztük.

A filmvilágra vonatkozóan mit foglal magában a szerzői jog?

Ennek a kérdésnek a kibontására Kollarik Tamás oktatótársammal, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem docensével két féléves filmjogi kurzust állítottunk össze. Eszerint a szerzői jog védi a filmalkotók jogait, de kötelességeket is megjelöl a produkciós irodák számára. A szerzői jogok és kötelezettségek, feladatok és lehetőségek jól kiépített, logikus rendszerét kínálja az alkotóknak és az irodáknak is.

Mint alkotók kismillió kérdéssel találkozhatunk: milyen szerzői jogok illetnek meg bennünket? Mikor kezdődnek és mennyi ideig állnak fenn ezek a jogok? Amennyiben leszerződtetem a stáb tagjait, kiket illetnek meg a szerzői jogok? Milyen keretek között használhatom fel mások munkáját a filmben? Vannak-e olyan könyvek, filmek, fotográfiák vagy egyéb kulturális termékek, amelyeket már nem véd a szerzői jog?

Csupán néhány húsba vágó kérdés, amire a szerzői jognak kész válasza van, csak meg kell őket ismernünk. Idén tavasszal jelenik meg a Kollarik Tamással közösen jegyzett, számos kiváló filmalkotó, vezető igazgatási szereplő által lektorált, Filmkészítők kézikönyve című könyvünk, amelyben éppen az ilyen kérdéseket próbáljuk meg közérthető, strukturált módon megválaszolni oly módon, hogy a könyv az előző kiadványainkhoz hasonlóan beépülhessen a hazai filmes felsőoktatásba.


65aa50bfed4d0c413373eb8e.jpg
Takó Sándor producer, rendező. Fotó: Nyirkos Zsófia

Mióta beszélhetünk a filmek szerzői jogvédelméről, és miért van szükség erre a szabályozásra?

A film a festészethez vagy az irodalomhoz képest fiatal művészeti ág, kicsit több mint százéves.  A szerzői jogvédelem a filmeket illetően mégis lényegében egyidősnek mondható a mozgókép tömeges elterjedésével. Erre amiatt is különös szükség van, mert a film a kezdetei óta az egyik legköltségesebb, legtöbb szereplős és legnagyobb közönséget elérő művészeti ág. Azt a jelenséget, hogy a mozgóképre hamar önálló iparág épült fel, a védelmet biztosító jog tartalmi fejlődése is követte: a szerzői jog a rendezőtől a színészeken át a filmproducerig valamennyi résztvevő szerepét kezdettől rendezni igyekszik. Bonyolító tényező, hogy a szabályozás országról országra változhat. Az Egyesült Államok és az Európai Unió filmes szerzői joga például számtalan kérdésben eltér egymástól.

Egy-egy film létrejöttéhez számos szakemberre, művészekre, forgatókönyvíróra, rendezőre, zeneszerzőre van szükség. Kiket illet meg a mű szerzői joga?

Máris egy fontos kérdés, amelyre vonatkozóan például a hazai és a tengerentúli szabályozás jelentősen különbözik. A filmes szerzői jog Magyarországon szerzői központú: a vagyoni jogok a film alkotóit illetik meg, akik a magyar szerzői jogi törvény értelmében a rendező, a forgatókönyvíró, a zeneszerző, adaptáció esetén az irodalmi mű szerzője, továbbá mindazok, akik a film egészének kialakításához alkotói minőségben járulnak hozzá. Ez utóbbit minden filmnél egyedileg kell megvizsgálni, a gyakorlat azonban a teljesség igénye nélkül szerzőnek tekinti még a film operatőrét, az animációs film figuratervezőjét és saját hozzájárulását érintően a jelmez- és díszlettervezőt is. A producer tehát a hazai szabályozás értelmében nem minősül filmszerzőnek, az általa megszervezett, elkészített film vagyoni jogait az alkotóktól speciális felhasználási szerződés, az úgynevezett megfilmesítési szerződés útján szerzi meg. Ezért kell mindig alkotói szerződésben rendelkezni a filmes jogokról, beleértve az átdolgozás jogát is.

Hogyan érvényesíthetők ezek a jogok?

A szerzői jogi védelem automatikusan, a mű létrejöttével keletkezik. A művet tehát sem regisztrálni, sem nyilvánosságra hozni nem kell ahhoz, hogy védelem keletkezzen. Fiókba rakott vagy laptopon tárolt forgatókönyvön már önmagában is fennáll a szerzői jogi oltalom. A © (= copyright) jel feltüntetésének önmagában tehát nincsen joghatása – a szerzői jogot nem ez keletkezteti. Gyakorlati funkciója ettől függetlenül lehet, ugyanis az alkotás olvasója ebből megtudhatják, hogy a szerző vagy szerzők a jogaikat fenntartják, ezért a mű felhasználásához engedélyt kell kérni.

A szerzői jogokat tartalmuk szempontjából két csoportra oszthatjuk. Vannak a személyhez fűződő jogok, mint például a névfeltüntetés joga vagy a film integritásának védelme: ezekről a jogokról nem lehet lemondani, nem lehetnek forgalom tárgyai, és a szerző halála után is korlátlan ideig fennállnak. A másik nagy kategória a vagyoni jogok, amelyek forgalomképesek, ezeket jellemzően szerződéses úton engedményezni szokták. Ide kapcsolódik a sokak által ismert bűvös hetven év is: a vagyoni jogok ugyanis a film szerzőjének halálát követő év első napjától számított hetven évig állnak szerzői jogi oltalom alatt. Ez alatt az időszak alatt a szerzőket, majd örököseiket szerzői jogdíj illeti meg, a felhasználóknak pedig engedélyt kell tőlük kérniük a mű akár csak részbeni felhasználására, átdolgozására is.

Elégséges-e a jelenlegi szabályozás a szerzői jogok tiszteletben tartására, vagy a joggyakorlat továbbfejlesztésére van szükség? Ha az utóbbi az igaz, milyen változásokra lenne szükség?

A technika fejlődésével természetesen a művészi önkifejezésre is egyre sokszínűbb módon kínálkozik lehetőség. Ez így helyes, és amikor 1999-ben a jelenleg is hatályos szerzői jogi törvényünket megalkották, a jogalkotó már akkor is gondolt a gyors technikai fejlődésre és a művészeti alkotások rendkívül széles, folyamatosan bővülő spektrumára. A szabályozás, úgy gondolom, megfelelő, biztos alapokon és nemzetközi szerződéseken nyugszik, az alkotók és a felhasználók számára egyaránt átlátható és fair keretet biztosít. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a hazai szabályozás ne változna. Számomra kifejezetten örömteli volt, hogy 2021 nyarán az uniós szerzői jogi reform hazai átültetése révén a paródia-kivétel bekerült a szerzői jogi törvénybe. Ez így szól: más művét „humor vagy gúny kifejezése útján, karikatúra, paródia vagy stílusirányzat céljából bárki felhasználhatja”. Szinte hihetetlen, de 2021-ig más művét csak az illető engedélyével lehetett parodizálni vagy humor céljára felhasználni. A mások szellemi termékét felhasználó internetes mémek, a paródiazenék vagy a más művén alapuló karikatúrarajzok egyaránt szerzőijog-sértők voltak. Ez ma már nincsen így, és ennek új lendületet kell adnia a hazai művészi kifejezésnek. De a hazai jogalkotóknak nincsen idejük a „gólörömre”. Úgy gondolom, mielőbbi megoldást kell találniuk a mesterséges intelligencia általi kihívásokra, amik sok bizonytalanságot szülnek, és szürke zónát jelentenek a filmiparban is, pedig már számos területen alkalmazzák. Az elhunyt személyek digitális feltámasztása, képmásuk, hangjuk újraalkotása amellett, hogy komoly etikai és fontos vagyoni kérdés, számos, a hazai szabályozástól idegen jogi problémát is felvet, amelyre a hazai polgári jogi szabályozásnak – mivel az fogalmilag kizárja a személyiségjegyek forgalomképességét – minél hamarabb választ kell adnia, mert ez jelenleg magánjogi szürkezóna. Örökösök nálunk is, külföldön is olyan dolgokról rendelkeznek, amelyekre a jog által valójában nincs is felhatalmazásuk.

Jelenleg hogyan lehet szankcionálni a jogsértést?

A szerzői jog védelmét biztosító szabályok jó része a polgári jog területére esik, ám ultima ratióként büntetőjogi eszközök is alkalmazhatók.

Az a szerző, akinek a művét engedélye nélkül felhasználják – ha a felhasználás nem tartozik a szabad felhasználás körébe –, a jogsértővel szemben a szerzői jogi törvény értelmében többféle polgári jogi igényt is támaszthat. Követelheti a jogsértés megtörténtének bírósági megállapítását, a jogsértés vagy az azzal közvetlenül fenyegető cselekmények abbahagyását és a jogsértőnek a további jogsértéstől való eltiltását. Megkövetelheti, hogy a jogsértő – nyilatkozattal vagy más módon – elégtételt adjon, és hogy ennek szükség esetén a jogsértő költségén megfelelő nyilvánosságot biztosítsanak. Követelheti azt is, hogy a jogsértő szolgáltasson adatot a jogsértéssel érintett dolgok vagy szolgáltatások előállításában, forgalmazásában és teljesítésében részt vevőkről, a jogsértő felhasználásra kialakított üzleti kapcsolatokról. Követelheti a jogsértéssel elért gazdagodás visszatérítését és a sérelmes helyzet megszüntetését, a jogsértést megelőző állapot helyreállítását, továbbá a kizárólag vagy elsősorban a jogsértéshez használt eszközök és anyagok, valamint a jogsértéssel előállított dolgok lefoglalását, meghatározott személynek történő átadását, kereskedelmi forgalomból való visszahívását, végleges kivonását vagy megsemmisítését. A polgári jogi felelősség szabályai szerint továbbá kártérítést is követelhet. Polgári per esetén a keresetlevelet a törvényszékekhez kell benyújtani. A jogsértés legsúlyosabb tipikus eseteit a jogalkotó pönalizálta (elkövetésük esetére büntetést helyezett kilátásba – a szerk.), és az ilyen tényállásokat büntetőjogi értelemben is büntetni rendeli. Büntetőeljárás megindítása polgári peres eljárástól függetlenül kezdeményezhető, és attól függetlenül is zajlik.

Nyitókép (illusztráció): Shutterstock / Grusho Anna