borito

Az előző évi beszámolómban ? amelyet ITT olvashattok ? folyton megújuló csodának neveztem a Szigetet, amely mindig pontosan ráérez az aktuális zenei trendekre ? legalábbis ami a nagyszínpadot illeti. Ugyanakkor idén mintha ez kissé megváltozott volna, pedig a fellépők névsorát tekintve az idei felhozatal sokkal ígéretesebbnek tűnt, mint a tavalyi. Olyan nagy nevek, mint az Arctic Monkeys vagy a Parov Stelar Band és Lana Del Rey hallatán az ember csakis őrületes bulikra és hatalmas élményekre tud gondolni, de sajnos van, amikor az ígéretek nem váltják be a hozzájuk fűzött reményeket.


DSCN0794
Daniela Hrenek, vagyis Cleo Panther énekesnő


Már a Parov Stelar Band sem a régi

Bár nem a kezdeti időszaktól követem Parov Stelart, azaz Marcus Füredert és zenekarát, mégis szinte ?ősrajongónak? tartom maga. Az utóbbi pár évben azonban kissé eltávolodtam a formációtól, így még jobban vártam az élő fellépést, hiszen egyrészt reméltem némi nosztalgiát, másrészt valami igazán új pezsgést is, amellyel újra magukra vonják majd a figyelmemet. A nosztalgiát némiképp teljesítették is az olyan jól ismert ? és a koncertjeikről nem hiányozható ? számokkal, mint a Catgroove, a The Mojo Radio Gang vagy a Booty Swing. A régi klasszikusok mellett azonban a koncert sokszor volt unalmas és csapongó. Bár meg kell hagyni: Daniela Hrenek, vagyis Cleo Panther énekesnő fergetegeset alakított a színpadon, szinte elvitte a show-t a hátán, ez azonban még így is kevésnek bizonyult, és a tömeg már a koncert vége előtt elkezdett oszladozni. Akik maradtak ? és tovább vártak a csodára ? mindezt olyan sűrű panaszáradat között tették, minthogy ?két éve jobb bulit csináltak? vagy ?bezzeg, amikor még kevésbé voltak ismertek, sokkal jobb koncertjeik voltak?. Ezekkel egyébként jómagam is abszolút azonosulni tudtam, hiszen még a Strand Fesztiválon adott koncertjük is sokkal durvább volt, ahogyan a két évvel ezelőtti szigetes fellépésük is. Pozitívumként értékelhető, hogy mivel már többször léptek fel a Szigeten, igyekeztek nem ugyanolyan bulit összerakni, mint legutóbb. Próbáltak némi változatosságot belecsempészni a koncertbe a hangzást tekintve, mint például az akusztikus gitár vagy a tőlük szokatlan, durvább elektronikus alap, ugyanakkor ezeket olyan hirtelen váltásokban alkalmazták, hogy a közönség nem nagyon tudott reagálni, sőt sokszor éppen e miatt a hirtelen váltás miatt lankadt a nagyérdemű figyelme. Egy ilyen, némiképp csalódást keltő koncert után mi még jobban vártuk Lana Del Reyt, akitől egyfajta ellensúlyra számítottunk.


DSCN0988
Lana Del Rey


Lana és a megpróbáltatásaink

Koncert előtt maradt még egy kis időnk, hogy lekuporodjunk egy hangfalból kialakított kanapéra, ekkorra ugyanis már sajogtak a lábaink, és majd? leszakadt a derekunk. Rövid ücsörgés, eszmecsere és italfogyasztás után elindultunk vissza a nagyszínpad elé. Mivel minél közelebb akartunk kerülni a színpadhoz, gondoltuk, gyorsan beiktatunk egy mosdót is, hiszen ki tudja, mikor és hogyan tudunk majd kikeveredni a tömegből. Hát rosszul tettük. A sor ? amely legalább két kilométeres volt ? egész gyorsan haladt, viszont sokkal nagyobb gond volt a mobil WC mellett elhelyezett mobil piszoárokkal, ahol valaki úgy gondolta, nagyon vicces lesz, ha üdítőt locsolva a női sorra azt kiabálja: ?hehe, pisilek, pisilek?. Nos, innen üzenem: nem, nem volt vicces ? és remélem, tényleg csak üdítő volt, amelyet szétlocsolt?

DSCN0980

Ilyen megpróbáltatások ? és egy kis kézfertőtlenítőben való fürdés ? után bevettük a nagyszínpadot és igyekeztük minél beljebb fúrni magunkat a tömegbe, amely iszonyatos méretűre dagadt. Őszintén nem gondoltam, hogy egy fesztiválon ennyire sokan lesznek kíváncsiak az amerikai énekesnőre, de több százan várakoztak, hogy végre feltűnjön a színpadon. Bár ez a hatalmas érdeklődés nem meglepő, ha arra gondolunk: Lana Del Rey a világ egyik elsőszámú előadója. Szerencsére nem kellett sokat várni, tíz perc csúszás, még annyi se, és máris megjelent a színpadon az énekesnő konszolidált fehér, virágmintás ruhájában. A megjelenése, sőt még a színpad berendezése ? pálmafákkal, hintával, fonott székekkel ? is konszolidáltra sikeredett, ahogyan az egész koncert is. Az énekesnő maga hibátlan volt. Hibátlanul szólt a hangja, hibátlan volt a show, a megjelenése, ugyanakkor mindez abszolút nem illett bele egy fesztivál hangulatába. Szürreális élmény volt a meztelenül vagy éppen félmeztelenül rohangáló vízipisztolyos vagy éppen szoknyás férfiak után egy andalító koncert közepébe csöppeni, ahol szinte körbevettek a szerelmes, egész idő alatt smároló párok. Ahogyan szintén szürreális volt, amikor Lana ? bár nagyon kedvesen és jó fej módon ? vagy fél órán keresztül szelfizett és kokettált az első sorban várakozó rajongókkal. Ez egy arénába tervezett koncertnél abszolút pozitív lett volna, sőt még talán fel is tüzeli a közönséget, egy fesztiválon azonban tényleg szürreális volt és még unalmassá is tette az egész koncertet. Bár óriási élmény volt élőben hallani a Blue Jeanst, a Born To Die-t vagy a Young and Beautifult, a Summertime Sadnessről nem is beszélve, a koncert mégis egysíkú volt és unalmas.

A Sziget örökké fiatal, de mi öregszünk

Az idei Szigetnek mindezek ellenére volt egy hatalmas plusz pontja: abszolút odafigyeltek a környezettudatosságra, sőt igyekeztek fel is hívni a figyelmet minderre. Végre eltűntek ? vagy legalábbis csökkent a számuk ? az eldobható poharak, és szinte alig lehetett szívószálakat látni. A The Kooks és a Parov Stelar Band koncertjei között pedig a közönség táblákon üzenhetett a világnak, milyen életre is vágyik ezen a földön. Ha másért nem, ezért hatalmas elismerés a szervezőknek.

pentek_34
Fotó: szigetfestival.com

Ha nem is voltak teljesen tökéletesek az augusztus 10-ei nagykoncertek, a Sziget még mindig varázslatos és kihagyhatatlan, de egészen más élmény húszhoz közel és teljesen más harminc felé közeledve. Az ember nehezebben tolerálja a vízipisztolyos kisfiúkat vagy a csillámporos kislányokat ? vagy sokkal több alkohol kell mindehhez ?, ahogyan a koncertkörutakat is nehezebben viseli. A Sziget ugyanakkor igazi csodaország, ahol nincsenek szabályok, mindenki úgy néz ki és úgy viselkedik, ahogyan akar, nem ítélkezik senki a másik felett. Az már más kérdés, ezt ki hogyan tolerálja, mindenesetre a Sziget folyton megújuló csoda, csak igyekezzünk mi is lépést tartani vele.

Fischer Viktória

Fotó: Révy Orsolya