Színészkönyvek, színésztörténetek

Az író meghívott vendége Dózsa László színművész volt, akivel több kiadást megért Bohóc vérben és vasban című, a színművész életéről szóló könyvet írták. Emellett színésztársak, művészbarátok is tiszteletüket tették, többek között Dóka Andrea, Harsányi Gábor, Rusz Milán színművészek és Győrffy Gergely hegedűművész.

Borbély László meghatározó színházi élményeinek helyszíne a körúti Madách Színház volt, ahol olyan színésznagyságokat láthatott a színpadon, mint Koncz Gábor, Huszti Péter, Haumann Péter, Lőte Attila.

„Isten szempillantása” volt azon az időszakon, amikor Ádám Ottó főrendezőként, Gyurkovics Tibor, Szakonyi Károly, Müller Péter dramaturgként dolgoztak ott, és a fiatal hírlapíró Borbély László is baráti körükbe került. Ha tovább tart ez az időszak, akár ő is dramaturggá válik. Szépirodalmi indulását végül főként Gyurkovics Tibor biztatásának köszönhette.

Régen a színészek naplót vezettek, személyes élményeiket lejegyezték, ezek kiadása mára színháztörténetté vált. Ma élő, legendás színészeink szakmai és emberi alakjának megőrzéséhez járulnak hozzá azok a könyvek, melyekben Borbély László a naplóhoz hasonló vallomások alapján örökíti meg egyéniségüket. Koncz Gáborral és Reviczky Gáborral készültek ilyen kötetek, de külön színészinterjúi is napvilágot láttak.

Dózsa Lászlóval a régi legendás Népligeti Műszínkör világát elevenítették fel, ahol a színművész gyerekkora telt artista édesanyja mellett.

A fehér bohóc volt a példaképe, akit ő is szeretett volna alakítani, ha majd felnő.

Kemény Henrik édesapjának ugyanitt volt bábszínháza, külön fejezet szól róla a könyvben. Részletet láthattunk a bábművész portréfilmjéből, ahol elmeséli, hogyan készítette első Vitéz László bábfiguráját gyerekként.

A Népliget vurstliját az 50-es években felszámolták, vele az artisták, mutatványosok, vándorkomédiások világát.

A beszélgetésen felidézett másik könyv az író novelláskötete, a Finita la commedia címadó története szépírói eszközökkel szól erről, az Októberi szilánkok című prózában pedig ráismerhetünk Dózsa László 1956-os megrázó történetére. Dóka Andrea és maga az író is olvastak fel részleteket a művekből. Győrffy Gergely hegedűdarabot írt Finita la commedia címmel, amit előadásában hallhattak a jelenlévők.

Rusz Milán „meglepetésként” elhozta tangóharmonikáját és kíséretével elénekelte A vándorcirkusz ócska padján kezdetű dalt, mely a legendás fehér bohóc sikerdarabja volt az egykori népligeti színpadon.

Borbély László elmondta,

emberábrázolása rokon a színészivel,

íróként ő is átlényegül a figurává, kölcsönhatásban van vele, hasonlóan ahhoz, mint amikor a színész beleéli magát színpadi szerepébe.

Végezetül Turnai Tímea az OSZMI anyagainak digitalizásáról, az adatbázis gazdagodásáról szólt, kiállításaikra invitált a Bajor Gizi Színészmúzeumba, ahol bábgyűjteménnyel is várják a látogatókat.

A rendezvény befejeztével a barátok és érdeklődők a könyveket dedikáltathatták, tovább beszélgethettek az íróval és jelenlévő színészekkel. Igazi bohém, vándormutatványos hangulatban a Krisztina körúti Áldásy-palotában.

A fotókat a szerző készítette.