Kapuváron született, kétéves koráig a közeli Csapod községben élt, ahonnan szülei származnak, majd a család Sopronba költözött. Már kiskorában színésznő akart lenni, ennek volt is némi hagyománya a családban, szülei játszottak a faluban működő színjátszó körben és faluszínházban. A zene sem maradt ki az életéből, zenei általános iskolába járt, hegedülni tanult. A soproni gimnáziumban belépett egy amatőr színjátszó csoportba, és ezek az évek meghatározók lettek az életében. Érettségi után a Színház- és Filmművészeti Főiskola prózai szakára jelentkezett, de végül operett-musical szakra vették fel, ahol 1983-ban szerzett diplomát.

Pályafutását a Nemzeti Színházban kezdte, ahol prózai szerepeket alakított (Cathrine, Miller: Pillantás a hídról; Lucrezia, Machiavelli: Mandragóra), és olyan színészóriásokkal játszhatott együtt, mint Kállai Ferenc, Sinkovits Imre és Bessenyei Ferenc. Ez idő alatt vendégként operettekben, musicalekben is fellépett. Természetes bájával hamar megnyerte a közönséget, és már pályája kezdetén játék- és tévéfilmekben is kapott szerepet. Csaknem tíz évig volt a Nemzeti Színház társulatának tagja, majd 1992-ben szabadúszó művészként folytatta pályáját. Egy évvel később a Radnóti Színházhoz szerződött, amikor Valló Péter Ibsen Rosmersholm című darabjába Rebekka West szerepére hívta meg.

1984-ben. Fotó: MTI/Bara István
Kováts Adél izgalmas, különleges művész, aki a különböző drámai szerepekben érett nagy színésznővé.

Vibráló vitalitás, finom nőiség, ugyanakkor rendkívüli erő sugárzik alakításaiból, amelyek közül pályája során kiemelkedik Jelena Andrejevna (Csehov: Ványa bácsi), Christine (Eugene O’Neill: Amerikai Elektra), a Hölgy (Hamvai Kornél: Castel Felice), Berthe (Gavault-Charvay: A csodagyermek), Thea (Ingmar Bergman: Rítus), Aline (Ibsen: Solness építőmester), Anna Fierling (Bertolt Brecht: Kurázsi mama és gyerekei), Nawal Marwan (Wajdi Mouawad: Futótűz).

Új szakasz kezdődött életében, amikor a Radnóti társulatának tagjaként megpályázta, és 2015-ben elnyerte a polgári művészszínház ügyvezető igazgatói posztját.

Vezetőként célul tűzte ki egy modern-innovatív, 21. századi színház létrehozását, szem előtt tartva a szakmai minőséget, a társulat erősítését, a női alkotók és a fiatalok bevonzását a teátrum hagyományaira építve. Ma is ritkaságszámba megy, hogy nőként színházat vezet.

A Radnóti nemcsak színházi műhelyként, hanem társadalmi fórumként is definiálja magát, és 2021-ben Design Management-díjjal ismerték el a 2016 óta bekövetkezett arculatváltását, amely kiegészíti kulturális misszióját.

Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt

A teátrum igazgatása-szervezése mellett a színpadon is gyakran látható. Legutóbb játszott többi között Székely Csaba 10, Franz Xaver Kroetz A vágy, valamint Luk Perceval, Feridun Zaimoglu és Günter Senkel Moliere – The passion című darabjában. Egyszer azt nyilatkozta, hogy a vezetése mellett szüksége van arra, hogy játszhasson. „A játék számomra terapikus. Egy új szerep olyan, mint egy szülés, ami megújítja az embert. Színésznőnek lenni az örök élet vagy a fiatalság forrása.”

Tehetségét nemcsak színpadon, hanem a filmvásznon is bizonyíthatta.

Számos játék- és tévéfilmben, sorozatban vállalt szerepet: Eszmélet (1989), Napló apámnak, anyámnak (1990), A magzat (1993), Sok hűhó Emmiért (1997), Csocsó, avagy éljen május elseje! (2001), A Hídember (2002), Életképek (2004–2010, sorozat), Utolsó jelentés Annáról (2009), Hacktion (2013), Terápia (2014), A merénylet (2018). 2012-ben rendezőként is debütált David Harrower Blackbird című darabjával, az Orlai Produkciós Iroda előadásában.

Férje Kováts Tibor (az ő vezetéknevét vette fel) Liszt Ferenc-díjas táncművész, balettpedagógus. Lánya, Kováts Laura Rozália Belső tenger címmel írt önéletrajzi könyvet. A 2021-ben megjelent kötetben a fiatal lány őszintén vall súlyos betegségéről, szüleihez fűződő szoros kapcsolatáról. A színésznő segíti a súlyosan vagy krónikusan beteg gyerekeket és családjaikat támogató Bátor Tábor és a Mosoly Alapítvány munkáját is.

A Buborékok című előadásban (2015) Fotó: MTI/Honéczy Barnabás

Kováts Adél számos díjat mondhat magáénak, többek között 1992-ben Jászai Mari-díjjal, 2008-ban Ivánka Csaba-díjjal ismerték el. 2009-ben Kossuth-díjjal tüntették ki színházi és filmszerepekben egyaránt emlékezetes alakítást nyújtó művészetéért. 2012-ben elnyerte a Budapestért díjat, még abban az évben a Színikritikusok Díját. 2017-ben a Országos Színészegyesület és a Mozaik Művészegyesület (MASZK) legjobb női alakításért járó elismerését kapta a Futótűz című darabban nyújtott játékáért. 2018-ban a Pécsi Országos Színházi Találkozón (POSZT) a legjobb női mellékszereplőként ismerték el a III. Richárd című előadásban. 2022-ben a Forbes magazin listáján az 5. legbefolyásosabb magyar nő volt kultúra kategóriában.

Nyitókép: MTI/Mohai Balázs