Az arany virágcserép

Urunk mennybemenetele napján azonban az eddigieknél is nagyobb katasztrófa éri: belerohan egy almaárus öregasszony kosarába, s ezzel előre nem látható csodás és szörnyűséges események láncolatát idézi szegény fejére. Anselmus két ellentétes erő, a tündér öregasszony és a varázsló Lindhorst levéltáros közti harc olykor boldog, olykor szenvedő alanyává válik, két, más-más törvények és eszmények mentén szerveződő világ ütköző pontjában találja magát; valóság és fantasztikum, mese és kemény realitás, józanság és hallucinációk, eszmények és megalkuvás között őrlődik. Serpentina, Lindhorst lánya, a csodálatos aranyzöld kígyó szerelme a földöntúli üdvöt, a ?láthatatlan királyságot" kínálja, de ugyanakkor a létező világból való kivetettséget, az őrületet, a magányt is? Veronika, a kedves és kiszámítható életre vágyó polgárlány a szerény evilági karrier bilincsébe verné kedvesét, de ugyanakkor békét, biztonságot, nyugodt hátteret is jelenthet ? ha Anselmus képes lemondani ama másik oldalról? Vonzások és választások, csapdák és elodázhatatlan döntések tükörlabirintusa, melyek a maguk fantasztikus, hol rémítő, hol színpompás módján valójában ugyanazokat a kérdéseket, kísértéseket állítják elénk, amellyel minden boldogságra, teljesebb életre vágyó, eszmény és harmónia iránt áhítozó fiatal találkozik. Ma is. Amikor Anselmus diák nekirohan az almáskofa degeszre tömött kosarának, majd egy bodzafa zöld levelei között szerelmes lesz a látni vélt, sugaras szempárba, önkéntelenül is megindul egy olyan úton, amely máshová vezet, mint az emberi társadalom által megszabott, pontosan megrajzolt irányvonalak. És ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy feltétlenül a rosszabbat választotta?
Egy mese ? hátborzongató, megrendítő, gyönyörűséges és mulatságos. Egy történet, amely mindannyiunkról szól ? és mindannyiunkhoz utat találhat.