A darab története Chilében játszódik. Bár játszódhatna bármely más országban, ahol hosszú évekig tartó diktatúra után demokratikus kormány került hatalomra. Ám hiába tervezi az új kormány, hogy az egykori bűnösöket demokratikus módon, jogszerűen ítélje el. Az új állam egyik frissen kinevezett képviselőjének felesége, Paulina máig emlékszik a 15 évvel ezelőtt átélt megpróbáltatásokra, és férje jótevőjében, dr. Mirandában egykori kínzóját véli felfedezni. Azt az embert, aki Schubert A halál és a lányka című vonósnégyesére többször is megerőszakolta.
A szerepek felcserélődnek, az egykori kínzóból áldozat lesz, az egykori kínzottból pedig hóhér. A nő ugyanolyan módszerrel hallgatja ki az orvost, mint amit rajta alkalmaztak másfél évtizede. De vajon tényleg Miranda volt Paulina kínzója? Megbocsátható-e mindaz, ami a nővel történt? Jogos-e Paulina bosszúja?
Ariel Dorfman számos esszét írt a katonai diktatúra témájában, és erről szól egyik legismertebb műve, A halál és a lányka is, amelynek filmváltozatát Roman Polanski készítette el 1994-ben. A mű igazi világsiker lett. Ezt jelzi, hogy Németországban 1993-ban egyidejűleg ötven különböző változata volt műsoron; a New York-i bemutatón pedig olyan ismert színészek közreműködésével mutatták be a darabot, mint Glenn Close, Richard Dreyfuss és Gene Hackman.
A háromszereplős, egyhelyszínes, feszültséggel teli politikai melodráma rendezője Miskolcon Dr. Rolf P. Parchwitz, szereplői Szirbik Bernadett, Korognai Károly és Szatmári György.
