Duett egy örömteli és egy szorongó lélekről
A színpadon a premier hetében már kész díszlet fogad, vörös és rózsaszín árnyalatú rétegekből egy barlangszerűen öblös, gömbölyded forma áll össze, melynek belső terében csak néhány jelzésszerű bútor áll. Az anyaságot és nőiességet hivatott szimbolizálni, az eredetet. Két nő játssza, komédiázza végig az egyfelvonásos művet, és a darabon belül saját nem mindig vidám életét. Egy színésznő és egy írónő barátsága az alaptéma, mely tágabb értelemben egymás megértéséről, a segítség elfogadásáról, bezárkózásról és megnyílásról, az őszinteségről és az álcákról, az emberi kapcsolatok különböző színeiről és árnyalatairól szól, s épp annyira nem egyszínű és egysíkú, mint a figyelemfelkeltő díszlet (Bényei Miklós munkája).
?Mindkettő én vagyok" ? mondja hőseiről a szerző Bach Szilvia, akit inkább humoristaként ismerünk, mint drámaíróként és zeneszerzőként, ám a darabról magáról nem szívesen ad előzetes felvilágosítást, jöjjön a kedves néző és tapasztalja saját bőrén, mert ez mindenkinek mást mond majd, mindenki másképp éli meg, sőt esetleg a befogadó közeg lelkiállapotától is függ, mi lesz számára a mű üzenete. ?Nekem is mást mond most, mint amikor írtam" ? teszi még hozzá Bach Szilvia.
Az írónőt a darabban Dévényi Ildikó, a színésznőt Varga Lívia játssza. Az előbbi vendégművészként, az utóbbi ?hazaiként", így tehát fele-fele arányban a Pécsi Művészetek Háza és a Kassai Thália Színház közös produkciójáról van szó. A rendező budapesti vendégművész, Somogyi István.
A kétszereplős darabhoz nem volt szükség hatalmas ruhatárak készítésére, ám a jelmezekről tudni kell, hogy elmondják, amit a nők a külsejükkel el akarnak mondani, és ami lelkileg mélyen bennük van. Molnár Gabriella jelmezeivel egy örömteli és egy szorongó lelket öltöztet megfelelő formába. ?A darab erénye, hogy szépen mondja ki a rettenetet, és ezzel fel is oldja azt" ? adja meg az útravalót Moravetz Levente, a Thália művészeti vezetője és főrendezője. A nézők pedig a csütörtöki premiertől kezdve élvezhetik a zenés tragikomédiát, és elgondolkodhatnak azon, miféle dalok születnek az emberi lelkek mélyén, és ki mennyire hallja szépnek a másik lélek dalait.
Szerző: Kozsár Zsuzsanna
/Új Szó 2006. szept. 12. /
A Pécsi Művészetek Háza és a Kassai Thália Színház
közös produkciója
Bach Szilvia:
A l t d u e t t
Tragikomédia két személyre, csodás zenével
Szereplők:
Zizi ?Varga Lívia
Hédi ?Dévényi Ildikó m.v.
Díszlet: Bényei Miklós m.v.
Jelmez: Molnár Gabriella m.v.
Rendező: Somogyi István m.v.
Bemutató: 2006. szeptember 14.
Helyszín: Kassai Thália Színház, MÁRAI STÚDIÓ
A remek előadásiról ismert humoristanő, Bach Szilvia, ezúttal olyan témához nyúl, melyről mindenki tud, de keveset beszél, és még kevesebbet tesz e probléma megoldására.
A darab két hősnője, egy színésznő és egy írónő. Régi barátság fűzi őket egymáshoz. Talán már nem is emlékeznek olyan időkre, melyet egymás nélkül töltöttek el. Hol az egyik, hol a másik sétál az élet napos oldalán, de soha, egy pillanatra sem feledkeznek meg azokról az időkről, mikor még együtt nélkülöztek. Barátságuk nemcsak a keserves időszakok szakítópróbáját állta ki sérülésmentesen, de a boldogság, a sikeresség időszakát is. A darab kezdetén éppen az írónőnek ?fut a szekere", míg a színésznő éli a tehetséges művészek jelenleg tapasztalható mellőzöttségét. Az írónő ezen próbál segíteni, de minden igyekezete lepattanni látszik barátnőjéről. Érthetetlen is ez a makacs visszautasítás, melyen nem fog sem szigor, sem hízelgés, sem a közös emlékek széles skálájának felsorolása. A két barátnő azonban ennek ellenére végig bohóckodja egyre komolyabb fordulatokat vevő beszélgetésüket, egészen addig, míg ki nem derül, hogy a színésznő halálos beteg.
Az elsőre talán szokványosnak tűnő történet azonban csak keretet ad mindannak, amit a jelenleg tapasztalható hamburger kultúráról elmond két művésznő, remélhetőleg úgy, hogy nemcsak a szakma véleményét tolmácsolja, de hitünk szerint találkozik a közönség álláspontjával is.
forrás: Kassai Thália Színház
