"A mester, Márai Sándor az amerikai emigrációban saját maga írt egy dialógust, egy változatot A gyertyák csonkig égnek című regénye alapján. Elsősorban ez adja a debreceni előadásnak a szövegét" ? mondta Dömölky János rendező. ? Természetesen bizonyos apró, belső és dramaturgiai megoldások az eredeti regényből is igényeltek egy-két mondatot, és elhangzanak azok is. Tehát hangsúlyozom, előadásunk a regény Parázs című, Márai Sándor saját kezűleg dramatizált változata.
Dömölky János felidézte, hogy Márai a Naplók tanúsága szerint 1952-53 környékén új formai megoldások lehetőségében gondolkodott. Fölmerült benne a kétely, hogy egyáltalán lehet-e, tud-e még írni, és ha igen, mit kellene megírnia számvetésként. Több lehetséges téma között fölmerül a Naplóban az is, hogy írhatna színdarabokat. Ahogy az egyik bejegyzésében olvassuk: ?Színdarabokat írni, tehát élni egy műfaj lehetőségeivel, amelynek keretében nem kell 'mesélni' sem 'leírni', sem indokolni ? csak elmondani és megtenni a cselekményt, rögtön, közvetlenül. Sietnem kell, nincs már időm mesélni.?
"Márai nagyon belőlünk, belőlem szól" ? mondta a 75. születésnapját ünneplő Miske László, aki a Tábornokot alakítja. "Arról, hogy a kételyeink örökletesek. Velünk születnek, dolgoznak bennünk. Majd elmúlik egy élet úgy, hogy nem érkezik konkrét válasz. A külső jegyekből sok mindenre lehet következtetni, de azon túl mi van? Mert ez a lényeg! Mi lappang egy asszony elhallgatása mögött? Mi van a gőgön, a becstelenségen, a sértődésen, a bölcselkedő következtetéseken túl? Félelmetes lelki élveboncolás. Nincs ember, aki ne érezné, hogy személyesen érintve van. Csak az első elszenvedett szerelemig nincs kapcsolódás. Aztán meglódul a képzeletünk az idő tengelyén, s abba az elvehetetlen illúzióba ringatja magát, hogy egyszer csak be tud pillantani onnan ? a végtelen mögé."
