Lantana - A házasság szövevényes világa

A lantanacserje tüskés ágai közt egy női holttest hever. Ne a testet figyeljük, hanem a cserjét, amely kusza ágaival és tüskéivel áthatolhatatlan és fájdalmas szövevényt teremt, mely akár a párkapcsolatok labirintusát is szimbolizálhatja.
Ebben a filmben nem a "gyilkos" megtalálása és leleplezése áll a középpontban, hanem a bolyongás a párkapcsolatok kusza világában. Mint a gyermekek a felnőttek számára átjárhatatlan sövény tövében, úgy haladunk előre, egyre mélyebbre egy olyan ösvényen, ahol minden oldalról tüskék fenyegetnek, és ágak állják el az utunkat.
A film története, bár csak egy míves keret a tanulmányhoz, jól megállja a helyét akár magában is, a feszültséget egyenletesen fokozódik, a szálak megfelelően kuszák, és mindenki eléggé gyanús. Megdöbbentően jók a szereplők, mindenki hitelesen alakítja a rá kiszabott figurát, legyen az agresszív nyomozó, vagy őrlődő értelmiségi.
Ray Lawrence nevét eddig a reklámkészítők ismerték, hiszen a világ tíz legjobb reklámfilm-rendezőjének egyikeként vált ismertté először Ausztráliában, majd az Egyesült Államokban is. Első nagyfilmje bebizonyítja, hogy hatalmas tudásra tett szert és kitűnő érzékkel alkalmazza a rendelkezésére álló eszközöket, anélkül, hogy hatásvadásszá vagy mesterkéltté válna. Nem véletlen, hogy a film mindenütt tarolt, ahol csak bemutatták: 2001-ben 8 díjat nyert az Ausztrál Filmakadémiától és a forgatókönyv, ami Andrew Bovell Speaking in tongues drámája alapján készült, szintén elnyerte az Ausztrál Írók Céhének díját, majd 2002-ben a Brit Független Film és az Ausztrál Kritikusok díját zsebelte be.

A kameramozgás és a film hangulata a lebegés és sodródás érzetét keltik a nézőben. Egyfajta tehetetlenség, irányíthatatlanság jellemzi az emberi kapcsolatokat, nem vagyunk teljesen urai a helyzeteknek, a kapcsolatok alakulásának, fejlődésének sem. A film szereplői (szándékosan nem írok főszereplőt, mert mindenki egyformán fontos és érdekes ebben a mozaikban) nem értik, hogy juthatott idáig házasságuk, hogy romolhatott meg a viszony ennyire az általuk leginkább szeretett lénnyel.
A házasságok, házasságtörések mélységeibe ránt le minket a rendező-mesemondó, és több család és pár sorsán keresztül mutatja be a különféle variációkat egy témára. Van itt házasságtörő családapa gyönyörű feleséggel, vagy a múlt csapásaiba belerokkant és paranoiássá vált asszony, önállósodott fiatalasszony, aki elkeseredetten keresi új párját. Ahány szituáció, annyi lehetőség. Ráadásul a párok történetei nem szeparálódnak el egymástól, hanem összefonódnak, kibogozhatatlan szövevényt alkotva. A néző pedig, mintha egy szálat követve próbálná kioldani a csomót, el-eltéved, más szálat követ a kereszteződésnél és egyre jobban belebonyolódik a fonalakba.

A film sok szálat mozgat és mozaikszerűen, apró darabokból építkezve mutatja meg a teljes képet. Ez a megoldás nem egyedi, láttunk már rá jó példát a Magnolia című nagyszerű alkotásban is, de nehéz jól eltalálni az arányokat, hogy eléggé komplex de azért még élvezhető legyen a végeredmény.
A film pszichológiai és szociális tanulmány a házasság intézményéről, a felmerülő akadályokról, az elkövethető hibákról és a benne rejlő lehetőségekről. A párok mind különböző szociális körülmények közt élnek, így átfogóbb képet kapunk.
A film szerint a házasságban talán a legnagyobb hibalehetőség a beszéd hiánya, a másik hallgatásának félreértése és az egyetlen gyógyszer a visszatérés a párbeszédhez, a beszélgetéshez.