Márai Sándor Kalandja a szolnoki színházban

Színpad

 
(MTI) "A teátrum Szín-Mű-Helyében bemutatott művet a közönségsiker és a színészi játék magas nívója tette fel a nagyszínpadra. A cél nem lehet más, mint megőrizni a stúdiószínpadon már bizonyított előadás erényeit. Ezek közül is az egyik legfontosabb az a jó értelemben vett szentimentalizmus, amely érzelmességet, nem pedig érzelgősséget takar" ? fogalmazott a rendező.
 
Málnay Levente kitért arra, hogy a díszlet, a tartalom és ? egy kivételtől eltekintve ? a szereposztás is változatlan. Ahhoz, hogy a Kaland "görög sorstragédiákat idéző feszültsége és bensőségessége ismét katartikus élménnyé olvadjon össze", a próbák során szükség volt a rendezés, illetve az alakítások átformálására. Az új közeghez alkalmazkodva nagyobb hangsúlyt kapott a szenvedély és a rezignáltság megjelenítése.
 
 
"Miközben a szereplőket folyamatosan arra bíztattam, hogy ne törődjenek a nagyobb térrel és nézőszámmal, a munka során mégis új színek és hangulati elemek jelentek meg az alakításokban" ? fejtette ki a rendező, kiemelve Huszárik Kata és Mécs Károly játékát. Mint fogalmazott, Márai drámája olyan erőteljes, hogy nem szabad túljátszani.
 
Málnay Leventének a mostani a negyedik rendezése Szolnokon. Saját bevallása szerint a próbák során legalább annyira igényli a fegyelmezettséget, mint amennyire nem szereti a meglepetéseket. Ennek köszönhetően időre összeállt a darab, az utolsó hétre már csak a finomítások maradtak. A rendező felidézte: Márai Sándor bő hetven esztendeje, 1940-ben a Kalanddal debütált a Nemzeti Színházban. A főbb szerepeket Rajnay Gábor, Tőkés Anna, Makay Margit és Jávor Pál alakította, a Nemzeti akkori igazgatója, a nagyhírű Németh Antal rendezésében. A darabot 1940 októberében mutatták be és a következő év júniusáig 254-szer játszották.
 
 
A Kalanddal nagyjából egyidős, a 70. életévét idéntöltötte be Málnay Levente. Márai barokkosan cirkalmas remekművét egy 40, illetve egy 50 perces felvonásba sűrítette bele, az eredetileg háromszor 50 perc helyett.
 
A darabban Mécs Károlyt, Huszárik Katát, Gombos Juditot, Király Attilát, Karczag Ferencet, Horváth Györgyöt, Kertész Marcellát és Jankovics Annát láthatja a közönség. A díszlet és a jelmez Juhász Katalin munkája.