Progresszív társulatok, idehaza még ismeretlen színházi utak bemutatása - ezt a vezérelvet követte az idei Kortárs Drámafesztivál Budapest 2008 (KDF) vendégország-programja, s már a szándék magában foglalta a kockázatot: a kísérleti (jellegű) előadások majdnem minden esetben megosztják a közönséget, a kritikát egyaránt. A szlovén színházi program célja az volt, hogy termékeny tapasztalatcserét és vitákat generáljon, s a különösen erős szlovén alternatív szcénát mutassa be idehaza.
A szervezők szakmai tekintetben fontosnak érezik hangsúlyozni, hogy az élő performanszkultúra egy lehetséges modelljét tudták szemléltetni. A közönségtől az idehaza megszokotthoz képest egészen különböző magatartásformákat elváró produkciók sikert arattak a magyar nézők körében: a kezdeti idegenkedést, távolságtartást a nyitottság, az alkotókkal való együttműködés váltotta fel. Ez az Expensive Darlings című előadás esetében a szakmabeliek és a közönség közötti heves vitában nyilvánult meg. A Via Negativa fogadtatása minden várakozást felülmúlt, s a közönség aktivitása az együttes számára is komoly élményt jelentett.
Hosszútávon is hasznos tanulságokkal szolgálhat a fesztivál szlovén programblokkját lezáró szimpózium. A vendégország-program első alkalommal nyitott a társművészetek felé: a szlovén filmklub keretében az ígéretes jövő előtt álló szlovén filmművészet öt reprezentatív alkotása volt látható a KINO-ban.
A kanadai Dave St-Pierre Társulata a Szociológia és más kortárs utópiák című trilógia második részével érkezett Budapestre, s az előadás a tavalyihoz hasonló visszás fogadtatásra talált. Számosan (nézők, kritikusok) a KDF csúcspontjának, számosan (elsősorban kritikusok) a KDF mélypontjának találták a produkciót, közömbös azonban senki sem maradt iránta.
A lengyel Fundacja Przyjaciól Sztuk - Aurea Porta produkciója előzetesen a fesztivál egyik legfontosabb előadásának tűnt, leginkább a mű szövegének alapjául szolgáló dráma szerzője, Boguslaw Schaeffer miatt. A darab kuriozitását erősítette az idehaza teljességgel ismeretlen instrumentális színházi forma, amely a zenére a szöveggel egyenrangú eszközként tekint a színházban. A különleges schaefferi szövegfelépítés rendszerint jócskán hagy üres, kitöltendő helyeket a színész és a közönség számára egyaránt, s ezek elsősorban befogadói részről - talán nyelvi problémák miatt is - nem mindig töltődtek meg tartalommal. A produkció ugyanakkor olyan színházi nyelvet mutatott meg, amely Magyarországon mindeddig soha nem volt látható, jelentősége éppen ezért elvitathatatlan.
A 7. KDF magyar programjának két pólusa a következő volt: nemzetközi vendégeknek - az ajánlóprogramban szereplő tizenöt előadással együtt - a lehető legkurrensebb választékot kínálni a hazai színházi produktumok közül; s a magyar közönséget új bemutatókkal megörvendeztetni, egyúttal progresszív szellemű és kísérletező társulatok előadásainak létrejöttét és promócióját segíteni. Az utóbbi cél megvalósítása érdekében a fesztivál története során először vállalt szerepet a produkciós oldalban, a TÁP és a Szputnyik új bemutatójának létrehozásában. A két premieren teltház árulkodott a közönség érdeklődéséről, még ha a kritikai fogadtatás nem is bizonyult egyöntetűen pozitívnak.
A Visitors' Programme az idén (tudományos programjainkkal együtt) több mint ötven külföldi szakembert mozgatott meg. Látogatásuk eredménye - kritikák, tanulmányok, magyar társulatok külföldi meghívásai - természetesen később lesz mérhető.
Beszámolónk a Színház. Kritika. Ma. című nemzetközi szemináriumról:
Kritikánk Dave St-Pierre társulatának előadásáról:
Korábban:
