Vajdai Vilmos
A Tápszínház utolsó estén megtöltötte az Alternativ Thália Projekt 2007 nézőterét.
Jordán Adél nagy odaadással, négykézláb, láthatatlan partnerén fellációt végez, majd pornószínésznőként előadja a szín közepén a közösülést. A teljes társulat folytatja a Bükk utca 17. című szappanopera-sorozatukat. A székelykáposzta apoteózisa a műsor: karácsonyi vacsorát habzsol, majd hátat fordítva abbahagyhatatlanul gázt ereszt a boldog család.
Keresztes Tamás és Nagy Ervin sokadszor mutatja be Gladiátor számát. Hússzínű, feszes artista trikóban ? Nagy Ervin nadrágjában jókora tömés feszül ? emelő attrakciójuk főként nekigyürközésből és cirkuszi hepp!-köszönésekből áll, de közben bravúros ügyességgel ügyetlenek, virtuózan csámpásak, komor mosollyal gyűrik az ipart.
Cipótáncot ad elő lábán cipő helyet cipóval, fején is cipóval Máthé Zsolt. Pucér: genitáliáira egyetlen cipót szorít félszeg takarásul. Felhevülten kacérkodik a nézőkkel Ubrankovics Júlia. Kiszemel egy fickót az erkély első sorában. Sürgetve színpadra hívja. Bíztatja közös nekigyürkőzésre. Majd ottfelejti szárazra vetett halként. Minden varietészám a szórakoztatóipar kánonjából való. Kicsiny gellert kapnak. Kisiklanak eredeti röppályájukról. Lelepleződik prostituciós színházból eredettségük. Morális biztonságuk viszont abból fakad, hogy a paródiák kacsintás nélküli komolysággal bonyolódnak.
Nagy Ervin, Keresztes Tamás
Mindent megcsinálnak és bemutatnak, kimondanak a színpadon, amit nem illik, nem szabad, kifejezetten: tilos. Fölsorakoznak a legelején, irtóztatóan hamissan elfújják a Himnuszt. Mégsem visszatetsző. Nem hazaáruló szándékkal énekelnek. Nem a himnuszt csúfolják meg, de mindazokat, akik hamisan dalolják hamis alkalmakkor, kell, nem kell.
Juhász András és Péter Boldizsár eltorzító videófelvételei nagy segítség a kínos kabaréhoz: Dömötör András önkínzó telefonbeszélgetése barátnőjét nyaggatva, hogy mi visszatetsző a jellemében, fejre áll: érzékenyen billeg az őszinte és a hamis, az önismeret és a kamuflált határán.
Obszcén latinul illetlent jelent. Eredetileg színházi kifejés lehetett: obscoena. Szcénán kívüli. Vagyis mindaz, amit nem illet elmondani, vagy megmutatni a színpadon. Nemcsak bizonyos durvának minősülő szavak voltak szeméremsértők, hanem vérengző cselekmények, vagy nemi aktusok. A görög tragédiák sátrába (szcena), a valóságos színpadi térbe bekocsizott Agamemnon teteme, fölötte a diadalmas Klütaimnésztrával. Csak a modern színház metélte nyílt színen a szereplőket, s ontotta a vért. Az antik teátrumban színpadon kívül folyt le a gyilkosság, csak a végeredményt tárták a nézők elé.
Álszemérem, álszínház, társadalmi-szórakoztatóipari álságok a célpont. Tágítják a bevett illem tűrési határait.
A TÁPszínház avantgarde színházi önképzőkör. Visszavezeti a színházat taburázó tiszteletlenségeihez. Készséget növeszt a rögtönzésekhez. Az eleven színházhoz. Biztonságot ad a könnyed színészi fogalmazáshoz. Elvetemülten disznólkodnak. De nem csámcsognak. Szárazon, feszesen, célra tartottan obszcének. Semmi sem védett tőlük, amit hamisnak tartanak. Tágítják a nézők tűrési határait.
Obszceníroznak.
Balla Eszter, Csányi Sándor, Dióssi Gábor, Drobek Attila, Dömötör András, Elek Ferenc, Ezüsthigany, Fenyő Iván, Horváth Ákos, Jordán Adél, Juhász András, Juristovszky Sosa, Keresztes Tamás, Kocsis Gergő, Kovács Lehel, Kunert Péter, Máthé Zsolt, Mészáros Béla, Nagy Ervin, Paizs Miklós, Peer Krisztián, Péter Boldizsár, Polgár Tamás, Schönberger Ádám, Szabó Simon, Tamási Zoltán, Ubrankovics Júlia, Vajdai Vilmos, Vécsi Tibor
Videó: Juhász András és Péter Boldizsár
Rendező: Vajdai Vilmos
