? BEVEZETÉS
A korábban megállapított arányokon a következő tényezők módosítottak:
? a színház felújítása vagy átépítése,
? a színház profilváltása,
? a színház játszóhelyeinek bővülése,
? a tulajdonos önkormányzat a támogatástöbbletet a bázistól eltérően osztotta fel,
? az igazgató lobbymunkája eredményeként,
? sztrájkelőkészület hatására.
Ugyanakkor egyetlen olyan esetről sem tudunk, amikor a tulajdonos tényleges felmérés eredményeként bizonyos normák alapján döntött volna a támogatástöbblet felosztásáról. Általában az kapott többet, aki képes volt hatékonyabban bemutatni színháza áldatlan állapotát, vagy akinek érdekérvényesítő és médiabefolyásoló ereje a legnagyobb volt. (A színházak jelentősen eltérő támogatásmutatóiról lásd a Tények 2005. című tanulmányt a Színház 2006. decemberi számában.)
? ELVÁRÁSOK
Elméletileg az intézmények (köztük a színházak) közösségi támogatási rendszerével kapcsolatban a következő elvárásokat fogalmazhatjuk meg:
? legyen nyilvános: minden állampolgár könnyen és viszonylag kis költséggel hozzáférjen az adója felhasználását tartalmazó kimutatásokhoz,
? legyen átlátható: minden állampolgárnak jogában áll tudni, adóját mire használja fel az állam vagy az önkormányzat,
? legyen kiszámítható: a támogatott intézmény paraméterei behelyettesítésével kiszámíthatja a várható közösségi támogatás nagyságát;
? legalább középtávra legyen biztos: a támogatott intézmény működését legalább középtávra képes legyen megtervezni és megszervezni,
? ösztönözzön a hatékony működésre,
? preferálja az intézményi alapfeladatainak ellátását.
Fenti elvárások közül a nyilvánosságnak és az átláthatóságnak ma már biztosítottak a törvényi eszközei, a kiszámíthatóság és a biztonság elve csak részben, az ösztönző és preferáló funkció pedig ma még egyáltalán nem érvényesül.
? KISZÁMÍTHATÓSÁG: A MÓDSZER
1. Meghatározzuk a színház házfenntartási-működtetési és művészeti kiadásait egy költségvetési (naptári) évre. Ezeket a közösség által elismert kiadásoknak nevezzük.
2. Már létező illetve közösen megállapítandó normák segítségével meghatározzuk a színház saját bevételeit. Ezeket a közösség által elvárt bevételeknek nevezzük.
3. Az elismert kiadásokból levonva az elvárt bevételeket megkapjuk a közösség által szükségesnek tartott támogatás nagyságát.
? AZ ELISMERT KIADÁSOK
A színházak működése egyáltalán nem olyan kiszámíthatatlan, mint ahogy azt még jó néhány gazdasági igazgató is szereti hinni. A költségvetési előirányzatok helyett az üzleti terv fogalmait használjuk, hisz az alkalmasabb a közvetlen megértésre:
1. Házfenntartás és működtetés: e költségek mindegyike ma már pontosan kiszámítható és normázható. Ide tartoznak a fűtés, világítás, karbantartás, takarítás, posta stb. dologi és személyi kiadásai. Ezek egy része természetesen függ a színház művészi munkájától, ám e függés nem olyan jelentős, hogy ne lehetne a rezsiköltségek közé sorolni őket.
? A személyi kiadásokat a nemzetgazdasági vagy a költségvetési átlaggal javasoljuk számítani. (pl. 2006-ban a költségvetési szervek alkalmazottainak bruttó átlagbére 192.600 forint.)
? A dologi kiadások számítására már több épületüzemeltető szoftver is használható. A karbantartások nagy részét jogszabályok írják elő.
? Mindazon tételekre, amelyekre elfogadható szoftver nem működik, egységes normát kell alkalmazni. Ilyenek lehetnek a posta és távközlési költségek, reprezentáció stb.
2. A művészeti (szakmai) kiadások számításához olyan mindenki által elfogadható paramétereket kell meghatározni, amelyek jól leírják egy színház működését. Ilyen paraméter lehet: nézőszám, előadásszám, bemutatószám, szereplőszám, a színpad nagysága.
? Díszletköltségek normáját alapvetően a színpad nagysága határozza meg.
? Jelmezköltségek normáját a szereplőszám, azon belül pedig a férfi-női szerepek száma határozza meg.
? Az alkotók tiszteletdíját és a szereplők fellépti díját a minimálbér bizonyos szorzatában és/vagy az előadás jegybevétele bizonyos hányadában határozzuk meg.
? A jogdíjat és a szervezési jutalékot a később meghatározandó elvárt jegybevétel nagyságának százalékában határozzuk meg.
? AZ ELVÁRT BEVÉTELEK
A színházi bevételek közé a jegybevételt, a bérleti- és kölcsönzési díjakat, valamint a szponzori támogatásokat soroljuk. Ezek meghatározásához figyelembe veendő normák az ülőhelyek száma, a színház bérbe adható terei és eszközei valamint a színház szponzorálhatósága.
1. Jegybevétel: nagyságát az előadásszám, férőhely, kihasználtság és a jegyár határozza meg. A férőhely adott, az előadásszámot a közszolgáltatási szerződés és a költségvetés tartalmazza. Kihasználtságra az előző 5 év budapesti színházi átlagszázalékát javaslom, a jegyár normája pedig a minimálbér valahányad része vagy például a kenyér átlagára valahányszorosa legyen.
2. A bérbe adható terek és eszközök meghatározása nem oldható meg normák segítségével. Csakis a színházak egyedi és személyes átvizsgálásával határozható meg a közösség által elvárható mérték.
3. A szponzorálhatóság meghatározása függ a színház előadásainak műfajától, a színház helyétől, kritikai elismertségtől, médiában való előfordulásának gyakoriságától, nézőszáma nagyságától. Egyedi és személyes átvizsgálás eredményeként valószínű, hogy az elvárt jegybevétel bizonyos %-ában meghatározható az elvárt szponzori támogatás. (Ösztönzésképpen javasoljuk, hogy az önkormányzat a szponzori támogatás bizonyos százalékát kiegészítő támogatásként adja meg a színházaknak.)
? A KÖZÖSSÉG ÁLTAL SZÜKSÉGES ÁLLAMI TÁMOGATÁS
Az elismert kiadások és az elvárt bevételek különbségeként megkapjuk a közösség által szükségesnek tartott támogatás nagyságát.
Ahhoz, hogy a támogatási rendszer több éven át hatékonyan működhessen, szükséges a támogatás értékállóságának biztosítása, vagyis az inflációs hatás ellensúlyozása. Ennek egyszerűbb, könnyebb és bonyolultabb, nehezebb módja van:
1. Inflációkövetés: egy valamennyi színházra érvényes speciális színházi kosár alapján a közösségi támogatás szintrehozása. Az árkosár tartalmat, és az egyes tételek súlyát a színház gazdasági igazgatói közösen határozzák meg.
2. A normák naprakészségének biztosítása: a kiadási és bevételi normatívák évenkénti áttekintése és szükség szerinti módosításuk.
? MŰVÉSZETI TÁMOGATÁS
A normatív támogatás kiegészítő módszerének egy olyan művészeti támogatást javaslok, amelyet pályázat útján nyerhetnek el a színházak. Az önkormányzat a művészeti támogatás nagyságát a színházakra szánt összes támogatás %-ában határozná meg. Felosztását vagy a kulturális bizottság vagy az érintett színházak képviselőiből összeállított bizottság végezné.
? EGYSZERŰSÍTETT MODELL
Az elismert kiadások és elvárt bevételek normatív meghatározása természetesen munkaigényes és vitákra több oldalról is okot adó tevékenység. Amennyiben az önkormányzat nem érzi magát elég erősnek a korábban leírt módszer véghez vitelére, úgy alternatívaként egy egyszerűsített modell ajánlható.
E modellben a szakmai kiadások összetett számítása helyett a nézőszámot (helyesebben látogatás-számot), a színpad nagyságát vagy a kettőt együttesen használjuk normaszorzóként. Természetesen módosító tényezőként javasoljuk figyelembe venni a bemutatók számát és színházi műfajok eltérő költségigényét.
VÉGÜL
Bármely modell kiszámításának, egyeztetésének és bevezetésének az időigénye nem haladja meg a 60 munkanapot.
A szövegben szereplő fogalmak a színigazdaságról szóló Páholypótszék I-II. (Média+Print 1994, 1999) kötetem előadásaiban és Függelékében kifejtett tartalommal értendők. (www.szinhaz.hu/paholypotszek)
Dr. Venczel Sándor
